„Az ember azért
EMBER,
hogy ne legyen
állat.”
(T.D.T.)
e-mber?
avagy
A cél mentesíti
az eszközt?
Nyilatkozatok, cikkek, riportok ezrei dőlnek a sajtóból,
médiából, amelyek mind-mind igyekeznek meggyőzni az embereket arról, hogy az e-világ
(elektronikus-digitális világ) a létező és majdan eljövendő világok legjobbika.
A fogyasztó (mert a fogyasztói társadalmak csak ezt
az embertípust ismerik), csak kapkodja az érzékszerveit, mikor jobbról-balról
az e-mail, az e-business, az e-aláírás, az internet, az információs technológia
jelen és jövő csodás eszközei süvítenek el mellette. A cél persze az, hogy el
is találják, hogy a mesterségesen gerjesztett rohanás (az „Érjük utol a nemlétező nyulat egy virtuális agárversenyen!” effektus)
során, se az állam, se a polgár és legkevésbé az állampolgár, ne vegye észre,
hogy e-mbert akarnak faragni belőle.
Az e-mber,
azaz a digitalizáció, az elektronizáció
cérnaszálán függő homo-sapiens, aki az élővilág legkiszolgáltatottabb, legsebezhetőbb
fajává küzdi le magát, az evolúció csúcsáról. Aki a táplálkozási lánc csúcsán,
a szédítő „magasságtól” megittasulva felfalja önmagát, miközben töretlen fejlődésről
beszél folyamatosan és fennhangon. Hátha a zaj elnyomja a sokak lelke mélyén lappangó
veszélyérzetet.
nem körülnézni,
hanem magunkban elgondolkodni a célon és
az eszközön.
Gondolkozzunk kicsit a kismértékben valós, nagymértékben
becsült és az emberek számára mindenképpen semmitmondó táblázatokról és grafikonokról,
amelyek az Internet, vagy mobil telefon előfizetők, a PC-k, laptopok, palmtopok
és egyéb elektronikai cikkek, valamint az autóvásárlók időbeli, térbeli, országos,
európai és világ összehasonlító adatait tartalmazzák (különös tekintettel a Magyarországhoz
semmilyen szempontból nem hasonlítható USA-ra). Ugyanígy elgondolkodhatunk az
keskeny és szélessávú adatátviteli vonalak, a multimédiás mobiltelefonok vásárlási
és előfizetési adatairól szóló, nyilvánvaló propaganda és reklám célokat szolgáló
csodagrafikonokról. A 3 vagy 5 éves tervek helyett megjelent napjaink „grafikon
tervezés”-e, mely szerint:
Most még itt
tartunk, de a nemzetközi trend és a becsült előfizetők és vásárlók és betétesek
és újabb és újabb kártyatulajdonosok és kártyafelhasználók, .... és ez mind-mind újabb grafikonokat
jelent.
Nem.
Azoknak mi csak eszközei vagyunk, hiszen ha valós statisztikákra
is épülnek a grafikonok, akkor is a számok helyén mi vagyunk. Ha mi nem a trendek
szerint viselkedünk, akkor is elkészülnek a grafikonok, csak akkor még a számok
helyén sem mi leszünk.
Gondolkozzunk el általában azon, hogy mi (és ki) lapulhat
amögött, ha érvek és a társadalom természetes fejlődési törvényeinek tiszteletben
tartása (esetleg megismerése) helyett, lerohanó reklámfogásokkal, statisztikákkal
és grafikonokkal, jelen és jövőbeli üzleti előirányzatokkal akarnak „meggyőzni”
minket. De kik ?
Hiszen az állam (amely tulajdonképpen mi vagyunk!)
ugyanúgy tapos a mókuskerékben, ugyanúgy „nincs ideje” higgadtan elgondolkodni
alapvető döntéseken, ugyanúgy a grafikonok és mindennemű jogos és szakmailag indokolatlan
összehasonlítgatások rabja. Ugyanúgy elhitették vele, hogy csak e-Magyarország
léphet be E-urópába!
Vajon kiknek érdeke a cél nélküli versenyfutás a félévente
bejelentett új informatikai korszakokkal? Vajon kiknek érdeke a politika szintjére
emelni az eszközök elsődlegességét a cél felett? De mi a cél? Hiszen az eszközökről
naponta, óránként és minden percben hallunk.
Számtalan kérdést kell még feltennünk, hiszen Szentgyörgyi
Albert örökérvényű gondolata szerint: „Ha jó kérdéseket teszünk fel a természetnek, az jó válaszokat ad rá.” Jó, ha megértjük, hogy igaz ez a társadalomra
is!
Tegyünk fel jó kérdéseket a társadalomnak és meglátjuk,
hogy jó válaszokat ad rá. Egy biztos:
AZ EMBEREK, A TÁRSADALOM JÖVŐJE,
NEM LEHET POLITIKAI ÉS FŐLEG
NEM ÜZLETI KÉRDÉS !
Az egyszerű állampolgár,
akit nevezzünk egyszerűen embernek (ma még talán ez a többség!) nem e-mailre,
e-businessre, e-bankra, internetre vágyik, hanem biztos munkára, munkahelyre,
fedélre a feje fölé, ahol a családjával biztonságban élhet.
Aztán vágyik
még emberi (nem e-mberi!) környezetre, egészségre, kultúrára, békére és valódi
(nem virtuális!) szabadságra.
Majd mindezek után lehet, hogy vágyna információs társadalomra,
amelyben az eszköz (gigabájtos és gigaherces PC, multimédiás mobil telefon, internet,
e-business, stb.) nem státusz szimbólum, hanem a tartalmasabb, emberibb élet segédeszköze.
Ahol a „korlátlan lehetőségek”, az „információs szupersztráda”, a „szobádba jön
az egész világ” (ha van szobád), szlogenjei mögött valódi, naprakész, pontos adatbázisok
állnak, a virtuálist a valóságostól egyértelműen megkülönböztető felhasználóbarát
(intelligens) és működő rendszerek, amelyek biztonságot és védelmet nyújtanak
az információ tulajdonosának és felhasználójának egyaránt.
Aztán lehet, hogy vágyna olyan informatikai rendszerekre,
amelyekben nem egy pillanatnyi áramkimaradáson, nem egy tizenéves ifjú hacker
szárnypróbálgatásainak véletlen sikerén, nem maffiák és világot behálózó üzleti
és politikai érdekkörök érdekein múlna a biztonságunk és valódi szabadságunk.
Ha az információáramlás totális „szabadságához” nem a teljes kiszolgáltatottság,
az „információs gyarmatosítás”, a „most már sehol nem vagyunk magunkban” félelemérzete
társulna. Ha az elektronikus társadalom
orwelli elszemélytelenedése nem a Nagy testvér embertelenségéhez vezetne.
Aztán lehet, hogy vágynánk olyan elektronizációra,
amelyben nem tépi a haját a sorban mögöttem álló sok-sok ember, ha plasztik kártyával
fizetek, ahol nem kell félnem a bankomat-nál, ahol nem táskányi igazolvány-kártyát
kell magammal hordani, hogy azt a néhány adatomat „biztonságban” tudhassam.
Aztán lehet, hogy vágynánk olyan papír nélküli irodára
(e-iroda) és adminisztrációra, ügyintézésre, amelyben az 1%-nyi bűnöző miatt nem
a 99% becsületes embert korlátozzák és vegzálják fölösleges és drága procedúrákkal.
Aztán lehet, hogy olyan társadalomra is vágynának sokan
(nevezzék azt információsnak, IT-nek, vagy másnak), melyben a csodálatos technika,
a mindent behálózó elektronizáció és digitális technika észrevétlenül, valóban
csodálatos módon az embert szolgálná, nem csupán a businesst.
Ehhez persze először rá kéne jönni arra, hogy addig nem hozhat áttörést semmiféle technika
sem politika (így a csodának tartott infokommunikációs e-társadalom sem), ameddig
„grafikon tervezés” folyik. Rá
kéne jönni arra, hogy addig nekünk (többségnek) nem hozhat semmi áttörést,
ameddig milliárdos biztonságtechnikai fejlesztésekre költik az adófizetők pénzét,
amelyekről már ma lehet tudni, hogy a rendszer bevezetésekor túlhaladott és néhány
éven belül másikra cserélendő, újabb sok milliárdért. Amely rendszerek nem a 99%
becsületes ember személyiség jogait, adatait védik elsősorban, inkább ezeket fűzik
fel olyan digitális e-szálakra, amelyeknek végét -mint a marionett bábuk mozgató
szálait- a rejtőzködő hatalom tartja kezében.
Rá kéne jönni
arra, hogy
amíg valamely üzleti körök érdekei határozzák meg, hogy mely nyugaton is vitatott
rendszerek kerülnek (ismert hibáikkal együtt) nálunk is bevezetésre, amikor lenne
jobb, biztonságosabb itt, e sokat emlegetett magyar szürkeállományban, addig nekünk
(többségnek) nem várható áttörés. Addig csak nyilatkozatok és kampányok maradnak,
reklám szlogenek és grafikonok, amelyekben sokszor még a számok sem mi vagyunk.
Most, hogy kicsit megálltunk és együtt elgondolkodtunk
magunkban, felteszem a kérdést:
Ki tudja, hogy mi a cél és ki az eszköz ?
Budapest, 2006. február
Dénes Tamás
titkosítás szakértő