T.Dénes Tamás

Kreativitás Rendszertan

Strukturális gondolkodás a kognitív sémáktól az intuícióig

 

 

Videó Mellékletek

"Nem lehet megoldani problémákat
ugyanazzal a gondolkodásmóddal,
amivel létrehoztuk õket."
(A. Einstein)

A hétköznapi, és kiváltképp a vezetõi gondolkodás célja általában a problémamegoldás. A problémák megoldása, amelyek döntéseinket készítik elõ, amelyek döntési alternatívákhoz vezetnek. A fenti A. Einstein aforizmára rímel, és egyben a megoldás útját is megmutatja, Arnold Kaufmann német matematikus 1968-ban leírt gondolata:
"… ráébredünk, hogy a komplex problémák megoldásánál mennyi cselekvési lehetõség van, hogy nem kielégítõ a preferencia egyszerû leszögezése sem. …Gyermekeink hamarosan megismerkednek azokkal a modellekkel, amelyek segítenek megérteni a világ mechanizmusát, bármilyen társadalmi csoport tagjaivá is lesznek. … És akkor talán ez a veszélyes és izgató világ, amelyet mi elõre látunk, sokkal könnyebben szabályozható lesz, mert érthetõbbé válik."

Ezzel a kötettel alapozta meg egy új tudomány, a "döntés tudományának" megszületését. Ahogy általában a könyvek alcíme hordozza a szerzõ olvasóknak szánt igazi üzenetét, ebben az esetben is érdemes figyelni az alcímre: "Bevezetés a praxeológiába", azaz a gyakorlati döntések elõkészítésének, a (tudományosan) megalapozott döntési alternatívák elõállításának módszeres vizsgálata.

Ugyanakkor akár társadalmi törvényként is kimondhatjuk, hogy az emberek többsége megerõltetõnek, tehernek tartja a (kreatív) gondolkodást. Pontosan ezért tapasztaljuk, hogy már a legkisebb kreativitást igénylõ probléma felmerülésekor, azonnal szellemi mankóra, gondolkodási mintákra (sémákra) támaszkodnak a legtöbben. Ezt nevezzük "én nem tudok egy szöget se beverni" , vagy újabban "én nem értek a számítógéphez" effektusnak.

Pedig a kreatív gondolkodás és a gondolatok társadalmi öröklõdése, az emberiség egyetlen differenciaspecifikuma az élõvilágban. Szent-Györgyi Albert örökérvényû gondolata, hogy "az ember minden érzékszerve már eltompult az állatokéhoz képest, kivéve ha az emberi gondolkodás szervét, azaz az agyat speciális "érzékszervnek" tekintjük. A 20. századi elektronizáció és számítástechnika rohamos fejlõdése által azonban jó úton haladunk abba az irányba, hogy ezt az elõnyünket is elveszítsük."

A 21. század elsõ évtizedét megélve, mi már tapasztaljuk e látnok gondolat szomorú beteljesülését. Fel kell tennünk tehát a kérdést, hogy mit tehetünk agyunk teljes eltompulása ellen? Mit kell tennünk azért, hogy a totális elektronizáció narkotikus állapotából kiszabadulva, eldobhassuk a digitalizált világ szellemi mankóját?

"Egy alkalommal teológushallgatók ültek velem szemben a vonaton, az egyikük kezében lévõ könyv címe ez volt: "Dogmatika". Felkeltette az érdeklõdésemet a cím és kértem, hogy beleolvashassak a könyvbe. Rögtön az elsõ oldalak egyikén ez állt: Vannak kérdések, amiket nem lehet feltenni." (interjú Dénes Tamással)

Ebbõl az egyetlen mondatból világossá válik, hogy a dogma nem más, mint a szabad kreatív gondolkodás betiltása. Hiszen eszerint vannak kérdések (általában fontos alapkérdések), amelyeket azért nem lehet feltenni, mert nem kell rajtuk gondolkodni, mivel valaki(k) megmondja(k), hogy mit kell gondolni azokról.
Az ember differenciaspecifikuma az élõvilágban, a kreatív gondolkodás, melynek számára elfogadhatatlan, mondjuk ki bátran, hogy szellemi bûncselekmény, ha felnõtt emberek (vagy ahogy Antoine de Saint Exupéry írja: a fölnõttek) kalodába zárják a gyerekek, vagy akár a felnõtteket vakon követõ fölnõttek gondolkodását. Kérdések nélkül ugyanis megfoganni sem tud, így hát sohasem születik meg a sémáktól eltérõ, új, hatékony problémamegoldást lehetõvé tevõ kreatív gondolat.

A gyermeki agy még teljesen nyitott a gondolkodásra, minden új információt szûrõk nélkül fogad be.
A szocializáció folyamata alakítja ki bennünk azokat a tiltásokat, gátlásokat, sémákat, amelyeknek szélsõséges esetei a dogmák. Az ilyen értelemben rossz nevelés tehát a gondolkodást, a kreativitást kerülõ, kritikátlan, sematikus fölnõttek társadalmát hozza létre. Miközben a döntéshozók figyelmen kívül hagyják azt az alapvetõ társadalmi törvényt, hogy a kreatív társadalom, akárcsak az egyéni kreativitás, ... a társadalom, a szervezet, a nagy és kis csoportok túlélésének alapja.

Nem csoda tehát, hogy megszületett A. Einstein egyik legtömörebb aforizmája: "Ami igazán számít, az az intuíció."
Az intuíció pedig nem más, mint amikor a kreatív gondolkodás szellemi kalandtúrájának kivételes tájait megpillantjuk, vagy a jelen kötet 2.7. fejezetének szóhasználatával: "Az intuíció a megismerés egy-egy õsrobbanása."

A kreativitás fogalmát, az intelligenciához hasonlóan, fõleg a pszichológia igyekszik direkt módon definiálni. Ezek a definíciók ugyanakkor mindig valamiféle összefüggésben vannak a legalább ilyen nehezen definiálható "alkotással", ezáltal a direkt definíciók csupán a kreativitás egyes, fõleg egyéni szinten létezõ szegmenseit írják le.

A könyv a téma szempontjából azt a különös tárgyalásmódot vállalja fel, hogy igyekszik a matematikai egzaktság követelményének megfelelni.
Ezért több fejezetében találkozik majd az Olvasó a definíciók és tételek formalizált leírásával és olyan gondolatmenetekkel, amelyek a strukturális gondolkodást segítik. A kreativitás és intuíció tárgyalásához közelebb állnak az efféle új gondolkodási sémák, így bízom benne, hogy az Olvasó könnyebben fogadja el ezt az új formát.

Budapest, 2014. ------------------------- ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- a Szerzõ

----- . -----

A jelen bõvített kiadást olyan új fejezetekkel egészítettem ki, amelyek reagálnak az elmúlt évek azon szakirodalmi és empirikus kutatási tendenciájára, hogy a kreativitást, a kreatív egyént és szervezetet, a siker fogalmához kötik. A sikert pedig az egyéni, vagy éppen csoport teljesítmények hálózati beágyazottságával igyekszik meghatározni (lásd 1.3.-1.3.4. fejezetek).

Budapest, 2020. ------------------------- ----------------------------------- ------------------------------------------------------------------------------------a Szerzõ
----- . -----

E kötet megszületését az inspirálta, hogy a 2010-es évek közepén az akkor még BKF-en (Budapesti Kommunikációs Fõiskola),
mai nevén METU (Budapesti Metropolitan Egyetem) szakirányú továbbképzés keretében Prof. Noszkay Erzsébet tanárnõ létrehozta
az Executive MBA-Turnaround Menedzsment szakot.
Mivel az egyetem fõ mottója a kreatív ALKOTÓ EGYETEM lett, így jól illeszkedett ehhez a koncepcióhoz, hogy ennek a képzésnek
az egyik tantárgya a "Kreatív gondolkodás-intuíció-döntési alternatívák" címet kapta.
E tantárgy anyagának összeállítására, majd oktatására kért fel Noszkay Erzsébet professzor asszony. Az általam képviselt rendszerelméleti
és strukturális megközelítés annyira újszerû volt, hogy az e tárgykörben rendelkezésre álló könyvek nem voltak alkalmazhatók tankönyvként.
Ezt a kötetet (a Kreativitás Rendszertan fõcím erre utal) tehát e tárgyhoz afféle háttér tudásbázisként (tankönyvként) készítettem el. Mivel a rendelkezésemre álló 16 tanóra, amely gyakorlatként lett akreditálva, igen csekély volt, az órákon igyekeztem diákon és videómontázsokon
bemutatni a kötet lényeges állításait és feladatok formájában gyakorlati példákat elemezni.
A 2021-es tanévben (hirtelen) koncepcióváltás következett be a Metropolitan Egyetem e szakán és az általam kidolgott tananyag "feleslegessé" vált. Ezért úgy döntöttem, hogy az órai diáknak azokat az ismereteit, ami addig a könyvben nem szerepelt, most e kötetbe beleszerkesztem.
Így jött létre ez az új bõvített kiadás.

Budapest, 2021. ------------------------- ----------------------------------- ------------------------------------------------------------------------------------ a Szerzõ
----- . -----

TARTALOMJEGYZÉK

ELÕSZÓ

1. A kreativitás fogalmáról
1.1. A kreatológia megszületése
1.2. Adottság, tehetség (tálentum), kreativitás
1.2.1. A Czeizel-féle 2x4 faktoros tálentum modell
1.2.2. A "magyar csoda"
1.2.3. A zsidó neveltetés mítosza
1.2.4. A 20. század eleji magyar középiskolai oktatás-nevelés mítosza
1.2.5. A gondolati öröklõdés folyik tovább …
1.3. Felsõvezetõk, (válság)menedzserek a kreativitásról
1.3.1. A szervezeti kreativitásról
1.3.2. Kérdés, hogy mi a SIKER definíciója?
1.3.2.1. A siker egyetemes törvényei?
1.3.3. Sikeres vezetõ, sikeres szervezet
1.3.4. David Bohm a kreativitásról

2. A megismerés kulcsfolyamata: információ-» ismeret-» tudás
2.1. Információ és ismeret
2.2. A kumulativitás fogalma
2.3. A megismerési folyamat struktúrájának elemzése
2.4. A megismerési folyamat periódusos rendszere (MPR)
2.4.1. A változások speciális esete a fejlõdés
2.4.1.1. Pillangóhatás (Pillangó-effektus)
2.4.2. Rendszerek CT-je
2.5. A problémamegoldó gondolkodás periódusos rendszere (PPR)
2.6. A kreativitás fogalma PPR-ben
2.7. Az intuíció a megismerés egy-egy "õsrobbanása"
2.7.1. Példa a mintakövetés és intuíció alkalmazására a problémamegoldásban
2.7.2. A KREATIVITÁS lényege (definíció)
2.7.3. Két part, vagy szakadék probléma
2.7.4. Tarzan-effektus
2.7.5. "Okoska-botocska ..." (mese a kreativitásról)
2.7.6. Csillagkép, impresszionizmus és megismerés (gondolatkísérlet)
2.8. Kreativitási skála és alkotás
2.8.1. A "különös kutató" fogalma
2.8.2. Vezetési és szervezési következmények (tudásmenedzsment)
2.8.3. "Negatív" alkotás, avagy "zseniális szélhámosok"
2.8.3.1. "Ne vegyél el semmit, intézd úgy, hogy önszántukból adják"
2.8.3.2. Aki eladta a Rottenbiller utcát
2.8.3.3. Majom tõzsde (szélhámosság)
2.8.3.4. Strasznov Ignác 20. század végi reinkarnációja

3. Megismerés és problémamegoldás
3.1. Mi a probléma?
3.2. Játék(elmélet)
3.3. Dichotom gondolkodás vagy kompromisszum?
3.4. Nyugati és keleti gondolkodás (Valószínûségi gráf modell)
3.4.1. Szun-cu "kézikönyve", avagy a keleti gondolkodás lényege
3.4.2. Az UBUNTU gondolat játékelméleti megfogalmazása
3.4.3. Kompromisszum és egyensúly
3.5. A szöveg (tartalom)elemzés, mint intuitív módszer
3.5.1. Komplementer ismeret (látens, rejtett tartalmak)
3.5.2. Ösztönös és tudományos tartalomelemzés
3.5.3. A tartalomelemzés három szakasza

4. Kreativitás, innováció, kockázat
4.1. Kognitív sémák definíciója
4.2. A (sakk)játék, vagy a (sakk)játékos mérése?
4.3. Kognitív sémák és kompetencia
4.4. Az innováció fogalma PPR-ben
4.4.1. Az innováció eredete
4.4.2. Az innováció újabb értelmezései
4.4.3. Az innováció jellemzõi
4.4.4. Innovációs modellek
4.5. Alkotó vezetés
4.6. A kreativitás kockázata (paradoxon)

5. Tanulható-e a kreativitás? (Heurisztikus problémamegoldás)
5.1. Turing-teszt, avagy mi az intelligencia?
5.1.1. IQ teszt versus kreativitás
5.2. Heurisztikus problémamegoldás (a kérdezés tudománya)
5.2.1. A heurisztikus problémamegoldás lépései
5.2.2. Az emberi és gépi memóriakapacitás különbségei
5.2.3. A mesterséges intelligencia (MI) veszély, vagy lehetõség az emberiség számára?
5.2.3.1. HUMÁN RABSZOLGATARTÓ társadalom = INFOSANCE kor
5.2.4. Példák a heurisztikus problémamegoldásra
5.2.4.1. Az FKk probléma
5.3. Csoportos kreativitás (statisztikus döntés vagy "brainstorming"?)
5.3.1. Affinitás diagram (KJ)
5.3.2. A Delphi módszer
5.3.3. A SWOT elemzés
5.3.4. Az "agyroham" (brainstorming)
5.3.4.1. A klasszikus brainstorming helye PPR-ben
5.3.4.2. A 21. századi brainstorming új lehetõségei
5.4. Az idõkényszer (kulcs)szerepe
5.5. A Kreatív Problémamegoldás módszere (CPS: Creative Problem Solving)
5.5.1. Zavar keresés
5.5.2. Adat keresés
5.5.3. Probléma keresés
5.5.4. Ötlet keresés
5.5.5. Megoldás keresés
5.5.6. Elfogadtatás keresés

6. Turing-teszt az e-társadalomban ("lilatehén effektus")
6.1. Turing szemléltetõ példája
6.2. A Turing-teszt e-gyakorlata
6.3. A Turing-teszt és az e-kommunikáció ("lilatehén effektus")
6.4. Az új kérdés: valós vagy virtuális információ?
6.5. CAPTCHA (napjaink fordított Turing-tesztje)
6.6. Redundancia a kommunikációban
6.6.1. Példa: hiányos szöveg olvasása

7. Zero-knowledge proof (elõismeretek nélküli bizonyítás)
7.1. A sakknagymester probléma
7.2. Az átlagéletkor probléma
7.3. Biztonságos e-szavazás
7.3.1. Vakaláírás
7.3.2. Az e-szavazás kriptográfiai protokollja

8. Kreatív gyakorlatok, alkalmazások
8.1. Sakktábla és hálózat bejárás
8.1.1. "Kritikus négyzet" döntési helyzet
8.1.2. Bejárjuk a sakktáblát
8.1.2.1. Világos úr és Sötét úr
8.1.2.2. Lóugrásokkal bejárható-e a sakktábla?
8.1.3. Bejárjuk a hálózatot (gráfot)
8.1.3.1. Bejárjuk a gráf éleit (Königsbergi hidak)
8.1.3.2. Boríték falvak bejárása
8.1.3.3. Bejárjuk a gráf pontjait (Utazó ügynök)
8.1.3.4. Kulcs pozíciók és kulcs kapcsolatok a hálózatban (mediátor pozíció)
8.1.3.5. Hierarchia játék
8.2. Heurisztikus problémamegoldás
8.2.1. Kérdezés helyett konvenció?
8.2.1.1. A % relativitása
8.2.1.2. A rövidítések köznyelvi konvenciói
8.2.2. Zénón paradoxonok
8.2.3. Gyufák intuitív elvétele
8.2.4. Rendezés, rendszerezés
8.3. TRIVI(ális) intuíció (Annyira egyszerû, hogy senki sem gondol rá)
8.3.1. Vonalhosszabbítós telefonhálózat probléma
8.3.2. Szék elhelyezési feladat
8.4. Paradoxon és titkosítás
8.4.1. Lewis Carroll: 2x2=5 paradoxon
8.4.2. A beszédnyelv redundanciája
8.4.3. Titkosítás digitális csomóírással
8.4.4. Katéter probléma, avagy döntés krízis helyzetben (megtörtént eset)
8.5. Képrejtvények

Irodalomjegyzék

Mellékletek
M1. Matematikai jelölések, definíciók, összefüggések
M2. Redundancia a kommunikációs rendszerekben