Dénes Tamás - Farkas János

A humán társadalom elmélete
Multistrukturális modell alapján

Gondolat Kiadó (2015)

Könyvismertetõ

Dr. Lükõ István
Nyugalmazott egyetemi magántanár PTE, Pécs

Tojásból könnyen lehet rántottát készíteni, de fordított eljárásra kevesen vállalkoznának. Ezzel a példával szemléltetik a szerzõk, hogy
a strukturális tulajdonságból könnyen lehet metrikát (kvantitatív távolságot) képezni, ám fordítva ez nem lehetséges. A Bevezetésben leírt elõzõ gondolatig a társadalomtudományok 20. században felszínre kerülõ problémájából kiindulva jutnak el, mivel még nem szüle-tett meg az a "nagy elmélet", amely a társadalomtudományt szintetizálja.
Ez a könyv azonban jóval több, mint "sóvárgás valamely iránytûnek tekinthetõ fogalomrendszer után" (16. oldal). Az ismertetésben szinte képtelenség minden fontos részletére kitérni, ezért csak válogatásra vállalkozom.
Vámos Tibor az Elõszóban a következõket írja: "Ez a kötet a társadalomról való strukturális gondolkodás alkalmazásával, a következetesen egzakt, koherens elméletépítéssel új perspektívát mutat a társadalomelméletben. (…) A hitekkel párosuló ideológiák csõdjének százada után, a válságok globali-zálódását kísérõ krízisekkel terhelt idõkben nagy szükségünk van a hasonló úttörõ szellemû kezdeményezésekre." (14. oldal)

Az úttörõ jelleg több vonatkozásban is megragadható. Az egyik, hogy ötvözik az egzakt matematikai, rendszerelméleti alapokra
épülõ elemeket a társadalmi gondolkodás valós és virtuális rendszerével, illetve jelenségleírásainak keverékével. A könyvben ez a két "megközelítés" a második, Elméleti elõzmények címû fejezetben kapcsolódik egybe. A szociológiában és az emberi-társadalmi kapcsolatokkal foglalkozó tudományokban már elég régtõl érzékelhetõ volt a társadalmak teljességre törekvõ, mindenre kiterjedõ egységes leírhatóságának a problematikája. Két, eltérõ tudományterületeket mûvelõ, mi több, uraló tudós fogott össze, hogy ezt a problémát közelítse egy közös modellben.
A könyv elméletépítésébõl kiemelhetõ a társadalmi változásokról, a társadalmi gondolkodásról írt rész (1.2, fejezet). Az ekvivalencia triád elemeinek (anyag=energia=információ) arányváltozásai tolódnak az információ felé, ezzel a hatalom megjelenési formája virtualizálódik, vagyis megfoghatatlanná válik a kiszolgáltatottak számára. A másik úttörõ jelleg, hogy a könyv túllép a gondolati,
elvi-elméleti levezetéseken, több formában és ponton is valós, praxisbeli példákat hoz. Bár a szerzõk szerint még hiányoznak a vizsgálati bizonyítások, de a kötet tíz év gondolati áldott állapot, két-három év szellemi vajúdás utáni megszületése nagyon jó alapot kínál az e témában érdeklõdõk és kísérletezõk számára.
A könyv 369 számozott oldal terjedelmû, amely öt fõ fejezetre tagolódik, és a szokásos tartalmi részek mellett két Mellékletet is tartalmaz. Az egyikben Farkas János Konspektusait olvashatjuk 48 témakörben, illetve szerzõ szerint leírva. A másikban a Matematikai alapdefiníciók és tételek gyûjteménye található, amely mintegy elméleti alapját és hátterét is képezi a gráfokra és kombinatorikai elemekre épülõ multistrukturális modellnek.
Aguste Comttól Darwinon, Barabási Albert Lászlón, Borhidi Attilán, Ludwig von Bertalanfyn, Csepeli Györgyön, Émile Durkheimen, Marx Károlyon, Pólya Györgyön át Max Weberig összesen 387 szerzõ munkájára hivatkoznak, amely egy ilyen nagy munkánál biztos alapokat ad, valamint a szerzõk széleskörû és sokrétegû, multidiszciplináris gondolkodását is mutatja.
Az egyik leggyakrabban használt fogalom, a Multistructure Memory (MsM) - amelyet Dénes Tamás munkásságához köthetünk - a tárgymutató szerint összesen 81 oldalon nyer említést. Nem véletlen, hiszen ez a könyv egyik kulcsfogalma, amelynek segítségével az élettelen és az élõ rendszerek - köztük a társadalom - törvényei is egységes modellben kezelhetõk. A matematikai formalizmust túllépve Seth F. Henriett fogalmazta meg világunk multistruktúrájának lényegét, amelyet a 47. oldalon olvashatunk.
A könyv szerzõi nagyon fontos társadalomleképezési problémára hívják fel a figyelmet, nevezetesen, hogy a mérendõ objektumok nem homogének. Ennek ellenére a kérdõívekkel egyetlen tulajdonságvektorba, vagyis egy metrikus térbe kényszerítjük be a különbözõ mutatókat, változókat és indikátorokat. Ez a kérdés, illetve problémakör a Metrikus versus Multistruktúra tér címû alfejezetben nyer részletes kifejtést.
A matematikán kívül az élettelen természettudományok apparátusát is felhasználják a struktúramodell felépítéséhez. Erre példa a kémiából kölcsönvett periódusos rendszer, amelynek alapján alkották meg a Társadalmi Mozgások Periódusos Rendszerét (TMPR). Ezt a 4.10.5. ábrán láthatjuk mátrixszerû elrendezésben, ahol az oszlopok a struktúra méretét (terjedelmét), a sorok pedig a struktúrák viszonyát (differenciáját) jelölik.
Ám a fizika kulcsfogalmait (tömeg, energia, sebesség, gyorsulás, munka, mezõ stb.) ugyanígy felhasználják a multistrukturális modell kiterjesztésére a társadalmi jelenségek, folyamatok dinamikájának szemléltetésénél. A tudás tömege és a tömeg tudása, a Társadalmi egyenlõtlenségek, társadalmi energia, a Társadalmi sebesség és gyorsulás, és a Társadalmi munka és teljesítmény címû alfejezetek egzakt és szemléletes kifejtése bizonyítja ezt.
A szerzõk leszögezik, hogy bár alapvetõen a humán társadalomról lesz szó, de az emberi közösségeken kívüli élõ rendszerek társadalmairól is olvashatunk szakirodalmakkal alátámasztott kifejtést. A növényi társadalmakról írva Borhidi Attilára, az állati társadalmakról írva Ratzenhoferre hivatkoznak. Az állati társadalmak vizsgálata során juthatunk el a társadalmi mintázatokhoz,
amelyek az emberi társadalmaknál a kultúra létrejöttéhez vezetnek el. A kultúra több mintázat, hagyomány együttese, mint például
az oktatás, a ruházkodás, az étkezés, az utazás stb. Kiemelném az oktatást, a nevelést, amely korunkban kihívás elé állítja a pedagógusokat, a szülõket, a gyerekeket, és a társadalom irányítóit is, mivel a mában kell a múltból a jövõ igényei felé haladva orientáltan átszármaztatni/elsajátíttatni a kultúrát.
A kultúra fogalma tehát elsõsorban a humán társadalmak alapvetõ komponense, társadalmi intézmény, amely értékek, normák, együttélési szabályok összessége. A Farkas-féle társadalom- és kultúrafelfogás jól illeszkedik a multistruktúra modellbe. A szerzõk végigvezetik, hogy az MsM modell alapvetõen mûködik az evolúciós problémák (véletlenek, mutációk) esetén is. Mindezt a kultúrateremtés struktúraszintjeinek blokksémája, az ún. kétvérkörös társadalmi modell szemlélteti legjobban. Stílusos színekkel is elkülönül a kis és a nagy "vérkör". Az 1.1 ábrán mindezek jól követhetõk, a visszacsatolások a magyarázatok segítségével pedig könnyen értelmezhetõk. Az egyén az egyenlõtlenségek felõl lép be a vonatkoztatási struktúra blokkjába, vagyis az információ-ismeret-tudás visszacsatolásos körfolyamatba. Mindez tovább vezetõdik a társadalmi tér blokkjába, amelyben eldõl a jelen és a jövõ társadalmi struktúrája. A 6. blokkban alakulnak ki az egyedi és a társadalmi kognitív sémák. A magasabb multistrukturális szinten a kultúra "jelenik" meg, amely az új értékrendhez csatolódik vissza, illetve kapcsolódik "tovább".
Az e-társadalmakban már mobil, hálózati, kollaboratív stb. tanulásról beszélhetünk, amelyben ezek a tevékenységek, illetve folyamatok már nem írhatók le a hagyományos pedagógiai terminológiákkal. Elsõsorban azért nem, mert a tanulás tér- és idõdimenziói nagyon szituatívak és megfoghatatlan szekvenciájúak, a tanításnak már egészen átalakult és visszaszorult szerepe van. Másrészt az idõdimenziók is feszítõ hatással bírnak, hiszen az iskola - mint hagyományos kultúraközvetítõ és tudáselosztó hely - egy nagyon gyors változásokkal teli gyorsuló/"valós idejû" környezetben mûködik, miközben a tananyagfeldolgozás egy "lassított tempójú/ lassuló idejû" módon történik.
Bizonyára nagyon jól lehet használni ezt a könyvet és modelljét számos tudományterület több szintjén - különösen a jelzett oktatási problémák mélyebb feltárásához, megoldásához, illetve a reziliencia (rugalmas ellenállási képesség) mélyebb vizsgálatához. Hasznos lenne ez a könyv a mérést abszolutizáló neveléstudósok paradigmaváltásához is.

Sopron, 2015. augusztus