"A rejtjelfejtés
az agy gyarló feltörése,
mivel a világ minden dolga, az egész
természet merõ rejtjel és titkosírás."
(Blaise de Vigenére 1523-1596)
A titkosítás
több ezer éve rejtélyes fátyolként
kíséri az emberek életét, olykor
többet, máskor kevesebbet takarva el belõle.
A 20. század az emberi életek tömegét
rejtõ titkok, a világháborúk és
a hidegháború durva fátylai által
betakart kódok évszázada volt. A titkosítás
alkalmazása soha nem látott méreteket
öltött, ami egyúttal igazi kihívást
jelentett a rejtjelzés és természetesen
a rejtjelfejtés mûvelõinek. A titkosítás,
a kódolás és kódfejtés,
azaz a kriptográfia és kriptológia a
tudomány és mûvészet ötvözeteként
ostromolták az emberi agy teljesítõképességének
határait.
Ma már hozzáférhetõvé váltak
a II. világháború után 50 évre
titkosított dokumentumok, így többen feldolgozták
a 20. századi háborúk hátországában,
valóban láthatatlan, és szigorúan
titkos körülmények között zajló
harcokat, amelyek a rejtjelzõk és rejtjelfejtõk
közötti elmék háborúját
mutatják be. Ezekbõl világossá
válik az a megdöbbentõ rejTény ,
hogy a történelem legvéresebb 20. századi
háborúit tulajdonképpen e titkos kódfejtõk
nyerték meg, illetve vesztették el.
Döbbenetes, de igaz, hogy sokszor a nagyszámú
emberáldozat éppen a rejtjelfejtés sikerének
álcázását szolgálta, míg
más esetekben az idõben megfejtett titkos üzenetek
segítettek megóvni számtalan emberéletet.
Valóban nem túlzás tehát azt állítani,
hogy a 20. század a kódok évszázada
volt.
Jelen kötet
szerzõjének szakmai elõéletébõl
következõen, nem újabb történeti
feldolgozást kínál az olvasónak,
hiszen ezt már több nagyszabású
monografikus munkában megtették. Ugyanakkor
a sajnálatos tényt, hogy ezt a több millió
oldalnyi dokumentumot feldolgozó gigantikus mûvek
többnyire magyar nyelven nem kerültek kiadásra,
meggyõzõdésem szerint fordítással
célszerû orvosolni. Akkor mire vállalkozom
eme kötetben?
"Milyen siralmas
látni, hogy a tudományokat
alig lehet megkülönböztetni a fegyverektõl."
Jan Amos Komensky (Comenius 1592-1670)
Szeretném
a titkosításszakértõ szemüvegén
át a kód és kódolás társadalmi
beágyazódását bemutatni, amely
elvezet az információs társadalom biztonsági
kérdéseihez. Az utóbbi 20 évben
folytatott kutatásaim meggyõztek arról,
hogy a 20. századi titkosítás fejlõdésének
szemüvegén át lehet csak igazán
megérteni korunk információalapú
társadalmának biztonsági problémáit
(a terrorizmust, valamint a legmodernebb elektronikus bûnözést
is beleértve), így azokat a megoldási
lehetõségeket is, amelyek már átvezetnek
jelen századunkba, a 21. századba. Meg kell
érteni mindenkinek, döntéshozóknak
és a társadalom testét alkotó
tömegeknek egyaránt, hogy egy infromációalapú
társadalom alapját az információbiztonság
képezi. A rohamos sebességgel növekvõ
technikai fejlõdés, a totális elektronizációhoz
és a digitális technika hétköznapi
elterjedéséhez, vagyis a soha nem látott
bonyolultságú globális társadalomhoz
vezet. Márpedig egy tömeges információt
kibocsátó, továbbító és
tároló társadalomban csak a tömegesen
alkalmazható, ám mégis egyedi biztonságot
nyújtó rendszerek jelentenek társadalmi
méretû biztonságot.
"A tipikus amerikai világban az információ
sorsa az, hogy
áru lesz, venni és eladni lehet. Nem az én
dolgom, hogy
azon akadékoskodjam, hogy ez a kereskedõi álláspont
erkölcsös-e vagy nem, durva-e vagy finom.
Az én dolgom az, hogy kimutassam: ez az álláspont
az információ és a vele kapcsolatos fogalmak
félreértéséhez és félrekezeléséhez
vezet."
(Norbert Wiener)
A 21. században
tehát már nem csak az atom, a kémiai,
vagy biológiai fegyverek társulnak a "csodafegyver"
fogalmához, hanem a láthatatlan és ezért
talán legördögibb "információs
fegyver", amely képes valódi emberekbõl
virtuális társadalmat létrehozni. Így
a hatalom manipulációs lehetõségei
elképzelhetetlen mértékben megnõhetnek,
azaz valóra válhat Norbert Wiener fenti mottóban
idézett 60 évvel ezelõtti látomása,
és az információalapú társadalom
"a hatalom üzleti vállalkozásává
válhat". Jelen kötettel legfõbb célom,
hogy az információs (csoda)fegyver csak rémes
utópia maradjon. Hogy ez nem csupán óhaj,
vagy figyelmeztetõ kiáltás, azt a kötetben
tárgyalt megoldási utak bizonyítják!
"Információs csodafegyver" helyett:
INFOSANCE
"A történelem
mindössze arra tanít meg bennünket,
hogy az emberiség semmit sem tanul a történelembõl."
(Albert Einstein)
Több tucat
dolgozatban foglalkoztam az információs, másképpen
a globális e-társadalom biztonságával,
amelynek alapfogalma az információbiztonság.
A matematikai modellezés egzakt eszközeivel megmutattam,
hogy e napjainkban rohamléptekkel kiépülõ
társadalmi formáció, biztonság szempontjából
jóval sebezhetõbb, mint a megelõzõ
hierarchikusabb társadalmak voltak. Több dolgozatban
és könyvben felvetettem egy új perspektívát,
az INFOSANCE társadalom modelljét, amely mozaikszó
az INFOrmációs renaisSANCE szópárból
származtatható. E 21. század fordulóján
javasolt modell, a fenti mottó Wiener idézetében
jelzett "végzetes félreértések"
elkerülésének igazi esélye, a 21.
századi információs társadalom nagy
lehetõsége (és talán szükségszerûsége)
egy modern információs renaissance kor, az INFOSANCE
megteremtése. Az INFOSANCE az emberi értékek,
az alapvetõ természeti és társadalmi
törvények sokoldalú megközelítése,
a modern technika eszközeinek segítségével.
Azaz a gondolkodó ember klasszikus képességeinek
optimális egyesítése a mindent átszövõ,
globalizálódó e-technikával és
az egyre teljesebb, és biztonságosabb információ
birtoklásával.
Az INFOSANCE egy olyan e-társadalom
képét rajzolja fel, amelynek középpontjában
egy új, modern renaissance e-mber áll.
Az INFOSANCE tehát a 21. század technikáját,
elektronizált, digitális eszközrendszerének
fantasztikus lehetõségeit, egy új renaissance
gondolkodásmód kiszolgálójaként
tételezi fel. Ez a társadalmi struktúra
és modell visszaadja a biztonság esélyét
és Jókai regényének allegóriájaként,
az "információs fegyver" helyett,
felcsillan a "jelen század reménye".
"Minden korhoz
hozzátartoznak a látnok gondolkodók,
akikbõl meg nem értett elõfutárok
lesznek. Majd egyszercsak
eljön a megértõ és befogadó
utókor, amelyben a kortársak
csupán azért lehetnek megértõk,
mert az elõfutárok már belopták
a tudományos köztudatba azt az eszmét,
amelyet az új felfedezõk
képesek az új kor számára olyan
nyilvánvaló formába önteni,
ami már azokat is meggyõzi, akik addig hitetlenek
voltak."
(T.Dénes Tamás: Újkori
RejTények)
A tudomány
és technika fejlõdésének (méltán
ide sorolhatjuk a kriptográfiát is) megvannak
a maguk szigorú törvényei. Ezek közül
talán a legfájóbb és legigazságtalanabb
a látnok gondolkodókra vonatkozó, ez
utóbbi idézetbe foglalt törvény.
Ez a kötet, a TitokTan sorozat 4. köteteként
folytatja az elõzõ kötetek felépítésének
hagyományait, és az enciklopédikus tartalmat
olyan személyiségekre építi, akik
alapvetõ pillérei voltak a titkosításnak,
és titokfejtésnek. Nem véletlen, hogy
a 20. század ílymódon egy egész
kötetben is csak szûkösen fér el, hiszen
ebben a században a titkosítással határos,
olyan önálló tudományágak
gyökereznek, mint az információelmélet,
a mesterséges intelligencia kutatás, a kódoláselmélet,
az informatika, számítástudomány,
vagy éppen a bonyolultságelmélet. Így
szerepelhet ebben a kötetben C.Shannon, vagy A.Turing.
A kötet
számos olyan szakmai és tudománytörténeti
újdonságot, interdiszciplináris összefüggést
mutat be, amelyek a magyar nyelvû könyvkiadásban
eddig nem voltak hozzáférhetõk. Mindezt
kiegészítve a szerzõ saját eredményeivel,
és e témakörben egyedi interdiszciplináris
megközelítésével.
|
