Hosszú
évek óta foglalkozom a titkosítás
(kriptográfia), és titokfejtés (kriptológia)
történetével, elméletével és
alkalmazásaival. Kutatásaim során sok esetben
találkoztam olyan szerzõkkel és szépirodalmi
alkotásaikkal, akik komoly, vagy játékosabb
formában, de mesteri módon alkalmazták
koruk titkosítási ismereteit. Ennek ellenére,
szinte kivétel nélkül, minden esetben elmondható,
hogy a kriptográfiatörténet nem tartja számon
õket. Pedig hatásuk a titkosítás
és titokfejtés népszerûsítésében
jóval nagyobb, mint a hivatásosoké. Ez
talán éppen annak köszönhetõ,
hogy a legkomolyabb kriptográfiai módszereket
is könnyen emészthetõ, irodalmian izgalmas
stílusban, szinte észrevétlen szórakozásként
szivárogtatják be az olvasók agysejtjeibe.
Pedig a titkosítás különbözõ
ágazatait a közvélekedés nagyon komoly
diszciplínáknak tartja, és a kívülállók
többsége meg van gyõzõdve arról,
hogy eme rendkívül bonyolult, különleges
eszközöket igénylõ tevékenységek
kifejezetten a titkosszolgálatok és a titkos ügynökök
kiváltságai. De hiszen sokszor éppen a
mindenki által ismerhetõ természetbõl,
vagy a leghétköznapibb gyakorlatból lesik
el e misztikus tudományok a módszereiket. Talán
ez az oka, hogy jelentõs írók, költõk
oly ösztönös természetességgel
alkalmazták, hogy még a gyermekmesékben
sem tûnik komolyan tudományosnak Lewis Carrol tükör
írása, vagy éppen a Malacka házánál
lengedezõ táblán található
felirat, hogy TILOSAZ Á
, amely egyébként
Malacka szerint "az õ nagyapjának a neve,
és évek óta egyben az õ családi
nevük".
Az
angol nyelvû könyvpiacon több nagy sikerû
könyv és tanulmány foglalkozik az irodalomban
fellelhetõ rejtjelek témájával.
Jelen kötet így hiánypótló
mûként, elõször a magyar könyvkiadás
történetében, válogatást szeretne
átnyújtani a világirodalomban észrevétlenül
megbúvó és általában meg
sem nevezett, vagy éppen titkosírásként
emlegetett, mégis mint látni fogjuk, a kriptográfiában
is használatos módszerekbõl, illetve a
mûvek és szerzõik titkosítással
kapcsolatban feltárt és máig feltáratlan
rejTényeibõl.
A
rejTények kifejezés a jelen szerzõ által
alkotott mozaikszó, amely a rejtélyek és
tények sokszor egyszerre jelenlévõ
összeolvadásából származik.
Így járhatja be az olvasó a mesék
világától, az ifjúsági regényeken
át, a felnõtteknek szóló novellák
és regényekig, könnyed, szórakoztató
stílusban, a történelem során véresen
komoly titkosítás világát. Úgy
gondolom, hogy a sok évi kutatómunkával
összegyûjtött, több ezer oldalnyi forrásanyag,
kriptográfus szemmel átszûrt változatát
át kell nyújtanom az olvasóknak.
A
kötet megírásában nagy könnyebbséget
jelent, hogy az élvezhetõ tartalmat szinte garantálják
azok az író és költõ óriások
(lásd az alábbi Tartalomjegyzéket),
akik e válogatás forrásanyagát képezik.
Ugyanakkor éppen ez jelenti az egyik legnagyobb nehézséget,
mivel õk szabják meg a szöveg élvezhetõ
közreadásának igen magas szintjét
is.
Feldolgozták
már a szépirodalmi alkotásokat a történetírás,
a nyelvészet, sõt a pszichológia nézõpontjából
is. Készséggel elismerem, hogy jelen megközelítésem
különös, furcsa, sõt szokatlan: szépirodalom
és kriptográfia?
De mit tegyek, ha Bagolynál is "A kopogtató
alatt a következõ felírás volt olvasható:
KRM KPGTTN H ZT KRJ HGY KNYSSK. A csengõ alatt másik
felírás ékeskedett:
H NM KRJ HGY KNYSSK KRTK CSNGTN", amely magánhangzó
nélküli szövegkódolás, a betûk
bizonyos átcsoportosításával kombinálva,
éppen a középkori titkosítás
egyik kulcs mozzanata volt.
Jelen
szerzõ ehhez már csak annyit tehet hozzá,
hogy
J SZRKZST KVNK KNYV LVSSHZ!