„Úriember” vagy totális „Nagy testvér” társadalom?
Dénes Tamás
matematikus-kriptográfus
Az állampolgári szabadságjogokkal és az információs
önrendelkezéssel gyökeresen ellentétes, a demokratikus világban páratlan
törvénytervezet látott napvilágot MAgyarországon:
„Változtatna
a Belügyminisztérium a polgárok személyi adatairól szóló törvényen, így a
jövőben központi helyen tárolnák
az egyes szervek által készített kép- és hangfelvételeket. – írta a Magyar
Nemzet. A BM 2017.07.31-én hétfőn nyújtotta be a törvénytervezetet.
Ennek
alapján a rendőrség, a közterület-felügyelet,
a személyszállítási szolgáltató,
a közút kezelője,
az útdíjellenőrzésre jogosult szervezetek
felvételeit egy, a kormány által rendeletben kijelölendő szervezet ellenőrizné,
amely bűnmegelőzési, nemzetbiztonsági közlekedésszervezési indokok alapján adná
ki az adatokat az arra jogosult adatigénylő szervnek.
A
szálláshely-szolgáltatóknak
kötelező lenne rögzíteni és tárolni az igénybe vevők
nevét, születési helyét,
állampolgárságát,
édesanyja nevét,
másolatot készíteni a személyi okmányaikról. A
törvénytervezet azt is meghatározza, milyen műszaki követelmények szerint
kiépített és üzemeltetett rendszeren kell továbbítani az adatokat.” (INDEX 2017.08.01.)
Sajnálattal
kell megjegyeznünk, hogy ezzel az hatalmi ideológiával (sőt gyakorlattal!) a
történelmi tapasztalatokat és zsákutcákat semmibe vevő rossz tanulók
képzeletbeli hátsó padjába ült ismét a magyar állam. Sokadszor hagyja figyelmen
kívül A. Einstein bölcs intelmét: „A történelem arra tanít meg minket,
hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből.”
Pedig
az állampolgárok személyes adatainak, a civil és a magán szervezetek adatainak tömeges központi
gyűjtése és felhasználása, az elmúlt ötven évben kialakuló információsnak
nevezett „fejlett” e-társadalmainak kulcskérdése. Az erre a kérdésre adott
válaszokban mutatkozik meg az állam és a civil társadalom bizalmi, vagy
inkább hatalmi viszonya.
A
következőkben bemutatom azokat a történelmi előzményeket (mintákat), amelyek
rámutatnak arra, hogy a HATALOMNAK mindig módja van választani a jelen dolgozat
címében jelzett két út között. Vagyis, hogy „úriember” vagy totális „Nagy
testvér” társadalommal viszonozza az állampolgárok bizalmát.
Az „úriember társadalomtól” az FBI-ig
Henry L. Stimson (1867-1950)
„Úriember
nem olvassa el mások levelét.”[1] - mondta
Henry L. Stimson, aki az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere és a
rejtjelfejtő szolgálat főnöke volt az 1920-as évek végén. Eme szállóigévé vált
mondása alapján 1929. október 31-én bezárta kapuit az USA rejtjelző és
rejtjelfejtő szolgálata (a Black Chamber). Sajnos azonban a történelem nem Őt
igazolta, így Stimson „úriember” felfogása (mindannyiunk nagy sajnálatára) sem
a múltban, sem a jelenben és nagy valószínűséggel a jövőben sem lesz több, mint
szállóige.
Vajon a
„nem úriember” társadalmakban vannak-e valamiféle korlátai a hatalomnak az
állampolgárok ellenőrzése felett?
Már
jóval Henry L. Stimson működése előtt, 1908. július 26-án
Theodore Roosevelt elnöksége (1901-1909) alatt
létrejött egy különleges ügynökökből álló
szervezet, amelyet először Bureau of Investigation-nek (Nyomozóiroda,
BOI) hívtak, majd 1935-ben lett FBI (Federal Bureau of Investigation),
azaz Szövetségi Nyomozó Iroda.
John Edgar Hoover (1895-1972) az FBI
igazgatója volt 1924-től haláláig, azaz majdnem fél évszázadon át, ami akkor is
rekord teljesítmény lenne, ha „uralkodása” nem az USA és az egész 20. századi
világtörténelem legkritikusabb korszakán ívelt volna át. A II. világháború
és a hidegháború évei a titkosszolgálatok és a bűnüldözés területén igazán
koncentrált munkát igényeltek. J.E. Hoover gondolatait tehát hiteles forrásnak
tekinthetjük, amikor az FBI-ról van szó. Nos, éppen a hidegháborús időszak
közepén, 1956-ban a Look magazin-nak nyilatkozta a következőket:
„Mi csak egy tény
összegyűjtő szervezet vagyunk. Nem ítélünk el és nem semmisítünk meg senkit.”
(Look magazine,
1956.06.14.)
Talán nem véletlen, hogy Hoover eme állításával tökéletesen
összecseng a Belügyminisztérium fenti törvénytervezetének lakosságot
megnyugtató indoklása, amely a „hatékonyságra”, „nemzetbiztonságra” hivatkozik.
Ennek zászlaja alatt – főleg válságos időkben – az állami ideológia,
nemzetbiztonságra hivatkozás alapján minden korlátozást el kell fogadni,
amely az állampolgári jogok csorbítására irányul.
Még megdöbbentőbb, ha figyelembe vesszük, hogy a
Belügyminisztérium javaslata szerint a korlátlan adatgyűjtés az állam „alanyi
joga”, vagyis az adatok tulajdonosai képviseletében semmiféle ellenőrzési,
felügyeleti, kontroll mechanizmus nem épül a rendszerbe.
Mindezek veszélyéről maga J.E. Hoover ugyanebben a
több mint 60 évvel ezelőtti nyilatkozatában ezt mondta: „Amint az FBI elkezd javaslatokat készíteni,
hogy mit kellene tenni a megszerzett információival, abban a percben Gestapóvá
válik.” Look magazine (1956.06.14.)
A
Belügyminisztérium veszélyhelyzettel, és egyéb nemzetbiztonsági
fenyegetettséggel kapcsolatos érvei már újabb keletű biztonságpolitikai
zsákutca déjá vu érzését keltik.
Ugyanis
húsz évvel J.E. Hoover idézett nyilatkozata és mindössze 3 évvel halála után,
az Egyesült Államokban már kiszivárogtak az addig szigorúan titkos ECHELON
kémműhold rendszer létezéséről információk. Ezek alapján, a felvilágosult
és a civil társadalomért, az emberi szabadságjogokért felelősséget érző
politikusok megvalósulni látták az Orwell-i 
NAGY TESTVÉR 1949-es utópiáját. Magának az ECHELON
rendszernek és az erre épülő korlátlan megfigyelési lehetőségek megteremtésének
indoka, akkor és azóta mindig egyfajta fenyegető közös ellenség, amely
ellen globális háborút kell viselni (természetesen maximális
„hatékonysággal”, a „nemzetbiztonság” érdekében).
Frank
Church szenátor 1975-ben így figyelmeztette az amerikai társadalmat a korlátlanul koncentrált hatalmi
információbirtoklás szinte beláthatatlan veszélyeire (lásd [NBC 1975] ):
„Ugyanakkor, amikor az amerikai emberek lehetőségei
gyökeresen megváltozhatnak és minden amerikai teljes magánéletet élhet,
ugyanezek az eszközök teszik lehetővé, hogy minden megfigyelhető legyen
(telefonbeszélgetés, távirat, fax, email, stb.) Nem lesz egyetlen rejtett hely sem az
emberek számára. Ha a kormányzat valaha zsarnoksággá válik, ha egy diktátor
kezébe kerül ez az ország, ez a technológiai kapacitás, amelyet a hírszerzés
biztosít a kormánynak, tökéletes eszközt ad a kezébe egy totális uralomhoz,
amely ellen lehetetlen lesz küzdeni, mert ez az „információs pajzs” tökéletes
védelmet biztosít a kormánynak .... Én nem akarom látni azt az országot, amelyik átmegy ezen
a „hídon”, mert ez a „híd” olyan szakadékon vezet keresztül, ahonnan nincs
visszaút.”
Church szenátor veszélyérzete látnoki módon jelzett, hiszen akkor
még a globális „harcrend”, vagyis az ECHELON valódi rendszeréről töredékes
információk is alig álltak rendelkezésre. A mai technikai lehetőségek és
kapacitások Orwell és Church szenátor fantáziáját is messze túlhaladták, éppen
ezért egyre nagyobb kísértésnek van kitéve az ezeket birtokló hatalom, amely a
kormányok kezében összpontosul. A 20. századi történelem, majd a 21. század
első évtizedében a „hidegháború” helyett „terrorizmus
elleni küzdelem” feliratú zászló alatt végrehajtott globális
megfigyelő rendszerek terjedése, megmutatta eme álságos „bűnmegelőzési” stratégia
minimális hatékonyságát, miközben maximális költségvetéssel tartja a
függőség félelmében a civil társadalmat (lásd [DÉNES T. 2011/2]).
Talán még megdöbbentőbb, hogy a fenti
Belügyminisztériumi törvénytervezet totális információ központosítási
ideológiájának antihumánumáról, már jóval Hoover, Orwell és Church szenátor
előtt írt Kosztolányi Dezső (1885-1936):
„Beírtak engem mindenféle Könyvbe és minden módon számon
tartanak. Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok és nem
vagyok szabad. Nem az enyém már a kezem, a
lábam és a fejem, az is csak egy adat. Jobb volna élni
messze sivatagban, vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt, mivel beírtak mindenféle Könyvbe és minden módon számon
tartanak.” (Kosztolányi
Dezső: „A bús férfi panaszai”-ból, 1921.)
Kosztolányi látnoki módon írta le napjaink torz állami
biztonságpolitikáját, a koncentrált hatalmi információbitorlás veszélyét.
Hiszen valahányszor pénzügyi, egészségügyi, e-kommunikációs vagy bármely
hivatali e-szolgáltatást veszünk igénybe, adataink mindannyiszor (nyíltan vagy
észrevétlenül) egy-egy adatbázisba jutnak és általunk a továbbiakban
követhetetlenül „önálló életet élnek”. Sőt, eme -életünk folyamán keletkező-
temérdek adat, akár „személyi aktává” (digitális „agg-szürke
lappá”) is összekapcsolható, melynek felhasználása, vagy éppen az adatok
manipulálása, számunkra kideríthetetlen.
Az információalapú társadalom kulcsproblémája, hogy minden
korábbinál nagyob a veszélye annak, hogy mindezek az adatok, a Kosztolányi
által látnoki módon megjósolt „agg-szürke lap”-ok, a Church szenátor
által vizionált rossz kezekbe kerülnek. Legalább
ekkora bizonytalanságot kelt az állampolgárokban, hogy digitális „személyes
aktájuk” a különböző állami intézmények között elméletileg szabadon áramolhat.
Megállapíthatjuk tehát, hogy minél több adat birtokába jutnak a hatalom
intézményei, annál inkább kikerül a civil társadalom, azaz az emberek kezéből a
magántitok, a személyesség és az afölötti rendelkezés, azaz az információs
önrendelkezés lehetősége.
Különösen fontos e veszélyekre felhívni a figyelmet egy
olyan információalapú világban, amelyben az e-kommunikációtól, az e-banki és
e-kereskedelmi szolgáltatásokon keresztül, az e-ügyintézésig, egyre növekvő
mértékben virtuálissá válik az információk tárolása, továbbítása és
felhasználása. Sőt, már napjaink valósága, hogy a az utcákon, tereken, az üzletekben
és egyéb intézményekben videó és hangfelvételek készülnek rólunk anélkül, hogy
arról tudomásunk lenne, és ahhoz beleegyezésünket adnánk.
Mindennek korlátlan és gyakorlatilag ellenőrizetlen,
KÖZPONTI BIRTOKLÁSÁT ÉS FELHASZNÁLÁSÁT jelenti a Belügyminisztérium fenti
törvénytervezete. Sötét jövőkép ez egy információalapú társadalomban!
A HATALOM 21. századi
„csodafegyvere”
Az állam (hatalom) mindig
választhat aközött, hogy megteremti-e az információk birtoklásának és azok
felhasználásának szimmetrikus egyenszilárdságát[2],
vagy az állampolgárok számára tökéletes fekete-doboz rendszert hoz
létre a birtokában lévő hatalmas információtárolókban tárolt gigászi
mennyiségű információból. Az egyik irány a civil emberek és szervezetek „magán
szférájának” minden eddiginél mélyebb kifürkészése és egyre erősebb
befolyásolása felé[3], a
másik azonban az egyének és az intézmények információs egyenjogúsága felé
vezet. A 21. század e-társadalmának körvonalai nem csekély mértékben attól
függnek, hogy melyik irányzat kerekedik felül.
„Szitáljuk át a sivatagot egy elegendően
nagy és megfelelő lyukméretű szitán. Ami kihullik az a homok, ami fennmarad az
az oroszlán.”
Analógia a társadalomra:
„Tekintsd a 99.9% becsületes embert
bűnözőnek, hogy a 0.1% bűnözőt megpróbáld kiszűrni!”
Minden fórumon fel kell hívni a figyelmet arra, hogy
Bár léteznek olyan módszerek, amelyek magát a lehallgatást, megfigyelést
akadályozzák vagy teszik lehetetlenné, de ezeket éppen azok a deviáns csoportok
(a 0.1%) használják fel nemtelen céljaik elérése érdekében, akik ellen a hivatalos
deklaráció szerint a lehallgatást, megfigyelést a HATALOM TOTÁLISAN alkalmazza
(lásd [DÉNES T. 2001/1] ).
Az „oroszlánt fogni a sivatagban” eljárás gyakorlati
kivitelezhetetlenségének első racionális gondolata után, a még oly absztrakt
gondolkodású olvasóban is felvetődik, hogy az algoritmus (a hatalom hivatkozása
ellenére) nem igazán hatékony. Ezért aztán még elgondolkodtatóbb, hogy MIÉRT?
Hiszen sok milliárd homokszem megmozgatását igényli, egyetlen
oroszlán miatt. A modell analógia világossá válik, ha az oroszlán a
terroristákat (vagy egyéb bűnözőket), a homokszemek pedig a sok-sok békésen,
becsületesen élő embertársunkat reprezentálják. Vagyis, ha a modell arányokra
vonatkozó aspektusát tekintjük, akkor a NAGY TESTVÉR típusú anti-bűnmegelőzési
filozófia így foglalható össze: „Tekintsd a 99.9% becsületes embert
bűnözőnek, hogy a 0.1% bűnözőt megpróbáld kiszűrni!”
Eme filozófia költség és hatékonyság viszonyát, valamint emberi
személyiségjogainkra és polgári szabadságjogainkra mért megalázó csapását,
igyekeztem vázlatosan bemutatni. Meggyőződésem, hogy maga G. Orwell örülne a
legkevésbé annak, hogy ímmár több mint 70 év után társadalmunkban az
újbeszél, azaz a gondolatrendőrség szelleme kísért.
Polgári
szabadságjogok (információs önredelkezés),
vagy „terrorizmus elleni küzdelem” ?
Egészen megdöbbentő, hogy a demokrácia és a polgári szabadságjogok
paradicsomaként, a Föld többi országa számára példaképül szolgáló USA-ban, a
totális ECHELON lehallgató rendszer létezésére vonatkozó Európai Uniós STOA
jelentések[4]
nyilvánosságra kerülése után is, csupán egy névtelenül nyilatkozó
biztonságtechnikai szakember próbálta a nyilvánosság előtt elismerni: „A
legtöbb szakmabeli, aki az USA-ban tud az ECHELON-ról és más elektronikus
lehallgatási technikákról, kapcsolatban áll az NSA[5]-val,
vagy más állami ügynökséggel és ezek tanácsára nem feszegetik a témát. Eddig
egyedül az Európai Unió merte hivatalosan vizsgálni ezeknek a rendszereknek a
működését.”
Ennél megdöbbentőbb a Pew Internet & American Life
Project 2001-ben közzétett vizsgálata, mely szerint az USA polgárok 54%-a
szerint jó dolog, hogy az FBI figyeli az e-mail forgalmat, míg ezt csupán 34%
utasítja el.
Ezt a csipkerózsika álomba ringatott polgárságot igyekezett
felébreszteni az American Civil Liberties Union (ACLU), azaz az Amerikai
Polgárjogi Unió 2001. tavaszán indított kampánya. Ugyanis az ACLU szerint a
Carnivore[6]
és az ECHELON (amelynek létezését hivatalosan még el sem ismerték)
veszélyezteti a polgárok magánélethez való jogát, és azt az
alkotmánykiegészítést, amely védi az amerikai polgárt az indokolatlan
kormányzati megfigyeléstől. A The New Yorker magazin 2001. április 15-i és
a New York Times április 16-i számában megjelenő hirdetések egy mobiltelefont
ábrázolnak, amely felett a „Háromirányú hívás: te, a hívott fél és a
kormány” felirat olvasható.
„A telefonhívás immár háromirányú!
Ön, a hívott fél, és a kormány között folyik!”
Az ACLU kampány célja az volt, hogy jogszabályi keretek
közé szorítva, átfogó ellenőrzésnek vessék alá az amerikai kormányzat által
működtetett digitális megfigyelési rendszereket. A szervezet a fentihez hasonló
egészoldalas hirdetéseket adott fel, hogy felrázza a gyanútlan amerikai
tömegeket. A hirdetések szövege tehát sokkolóan igyekszik felhívni az olvasók
figyelmét, hogy „A telefonhívás immár háromirányú! Ön, a hívott fél,
és a kormány között folyik!” A hirdetés felszólítja az olvasót
(sajnos kevés sikerrel), hogy látogasson el az ACLU weboldalára, ahol
rendelkezésére áll egy link, melynek segítségével tiltakozó üzenetet tud
küldeni a kongresszusi képviselőknek.
Ma már tudjuk, hogy a sikeres 2001. szeptember 11-i
terrortámadás egyértelműen a hatalmas titkosszolgálati apparátust támogató
ECHELON fiaskója volt, amelynek sok százmilliárd dolláros költségvetése
hivatalosan a „terrorizmus elleni küzdelmet” célozta. A fiaskót azonban a
kormány nem arra használta fel, hogy új nemzetbiztonsági filozófiát dolgozzon
ki, sőt a fiaskó elemzése éppen az ACLU polgári szabadságjogok védelmére
irányuló törekvései ellen hatott.
Ugyanis a tragédia után két nappal elfogadott
antiterrorista törvénycsomag keretében elsőként az Egyesült Államokban kapták
meg a szükséges törvényi támogatást az Interneten zajló privát kommunikációt is
állami ellenőrzés alá helyező technológiák, elsősorban a Carnivore (később a
DCS–1000 kódnévre átkeresztelt) e-mail megfigyelőrendszer, amelyet ekkor már
két éve fejlesztett a Szövetségi Nyomozóiroda. A Carnivore tömeges bevetésére
korábban alkotmányossági problémák miatt nem kerülhetett sor az USA-ban.
2001. szeptember 11. után azonban az EU-ban is
felülkerekedtek a lehallgatáspártiak. Az Európai Parlament május végén
elfogadta a magánjellegű adatok elektronikus védelméről szóló 1997-es irányelv
15. bekezdésének megváltoztatását. A két legnagyobb képviselőcsoport – az
Európai Néppárt és az Európai Szocialisták – kompromisszuma nyomán megszavazott
szabályozás szerint, ezt követően a magántitok védelme a nemzet- vagy
közbiztonság védelme érdekében felfüggeszthető, amennyiben az „a
demokratikus társadalmi rendből következően szükséges, helyénvaló és arányos
intézkedés”.
Ugyanakkor világos, hogy ha az Internetnek a
törvény által lehetővé tett lehallgatása az „amerikai módszerrel”, tömeges
adatgyűjtés és az eredmény számítógépes kiértékelése formájában valósul meg,
vagyis nem eseti vagy specifikus, hanem totális jellegű, a begyűjtött
információtömeg feldolgozásának és kiértékelésének, magánszemélyekre vagy
cégekre vonatkozó akták összeállításának csak a lehallgató technológia
fejlettsége, az adatokat feldolgozó számítógépek kapacitása szab határt.
A jelen dolgozat elején idézett magyar
Belügyminisztériumi törvénytervezet messze túllépi az ACLU által sérelmezett
határokat, miközben:
A fentiekből egyértelmű, hogy a 21. századi globális
infokommunikációs társadalmak kulcsfogalma az INFORMÁCIÓBIZTONSÁG. Ennek
nélkülözhetetlen alapfeltétele a soha nem látott mennyiségű információ, a
digitálisan leképezett „személyiségek” szimetrikusan biztonságos tárolása,
továbbítása, illetéktelenek által hozzáférhetetlenné tétele.
Meg vagyok győződve arról,
hogy abban minden szakember, politikus, és civil állampolgár egyetért, hogy
hosszútávon egyetlen biztonsági konvergencia program képzelhető el, Henry
L.Stimson „úriember társadalmáé”. Amíg azonban nem „úriember” társadalmakban
élünk, még néhány középtávú biztonsági program kidolgozására lesz szükség,
amelyektől legalább annyit elvárunk, hogy konvergensek legyenek. Természetesen
az sem elhanyagolható szempont, hogy a konvergencia olyan határértékhez
tartson, amely a civil társadalom számára legalább akkora biztonságot jelent,
mint a hatalom számára.
Ajánlom ezeket a gondolatokat minden fiatal
figyelmébe,
akik egy olyan világba születnek, amely az e-társadalmat hajlamos technikai
bravúrnak tekinteni.
Legalább ennyire ajánlom eme gondolatokat
mindazoknak a döntéshozóknak,
akik egyszerre az információs fegyver (a hatalom) birtokosai és
kiszolgáltatottjai.
„To Whom it may concern!”, vagyis „Mindenkinek, akit illet !”
Dénes Tamás publikációi e tárgyban:
[DÉNES T. 2001/1] Biztonságos
Információ (s) Társadalom (Két paradoxon egy címben)
INFO TÁRSADALOMTUDOMÁNY, 2001/53.
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/4.GondolINFTARS.htm
[DÉNES T.
2001/2] ECHELON az e-társadalom információpajzsa ?
Híradástechnika, 2001/6. 14-19
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/1.GondolECHELON.htm
[DÉNES T.
2001/3] SZTEGONOGRÁFIA - rejtett információk rejtjelzés nélkül
Híradástechnika, 2001/8. 15-21
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/2.GondolSZTEGANOGR.htm
[DÉNES T. 2002/3] „Rejtett csodafegyver”!
Népszabadság, 2002. június 6. /Fórum rovat/
[DÉNES T. 2002/4] INFOSANCE, a
jövő INFOrmációs renaisSANCE társadalmának esélye
eVilág, I.évfolyam 4.szám, 2002/július
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/5.GondolINFOSANCE.htm
[DÉNES T.
2002/5] A globális e-társadalom és a terrorizmus „szövettana” a
kriptográfia mikroszkópján át (Gondolatok 2001.szeptember 11-e első
évfordulóján)
CEO Magazin, III.évf. 2002/4.
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/3.GondolSZEP11.htm
[DÉNES T. 2002/6] e-MBER avagy
egy új veszélyeztetett faj keletkezése
eVilág, I.évfolyam 6.szám, 2002/szeptember
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/7.Gondole-mber.htm
[DÉNES T. 2002/7] Kriptográfia-politika
„szeptember 11” előtt és után
Híradástechnika, 2002/9, 45-48
[DÉNES T. 2002/8] Az
adathordozók „ujjlenyomata” (Digitális ujjlenyomat)
CEO Magazin, III.évf. 2002/6.
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/DIGUJL.htm
[DÉNES T.
2002/9] A Turing-teszt az e-társadalom napi gyakorlata
eVilág, I.évfolyam 9.szám, 2002/december
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/6.GondolTuringteszt.htm
[DÉNES T. 2003/1] A
leggyengébb láncszem
Népszabadság, 2003. április 30. /Fórum rovat/
[DÉNES T. 2003/2] Turing-teszt
az információs társadalomban, avagy valós vagy virtuális
e-társadalom?
Társadalomkutatás, 21.kötet 2003/3.szám 275-310
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/6.GondolTuringteszt.htm
[DÉNES T. 2003/3] Nem
elektronikus adathordozók „ujjlenyomata” (Dokumentumok biztonsága ma és
holnap) Híradástechnika, 2003/7, 40-44
[DÉNES T.
2003/4] e-dokumentumok és személyesség
CEO Magazin, IV.évf. 2003/5.
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/E-DOKUM.htm
[DÉNES T. 2003/5] Biztonságos
digitális pénz és igazolvány
Híradástechnika, 2003/10, 27-30
[DÉNES T. 2003/6] Globális
információ és személyes titkosítás
eVilág, II.évfolyam 11.szám, 2003/november
[DÉNES T. 2003/7] Bank-biztonság
avagy a leggyengébb láncszem
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/Leggyengebb_lancszem.htm
[DÉNES T. 2004/1] e-világi
dramaturgia
eVilág, III.évfolyam 3.szám, 2004/március
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/INFFEGYV.htm
[DÉNES T. 2004/2] Információbiztonság
az e-társadalomban
eVilág, III.évfolyam 6.szám, 2004/június
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/Inf_bizt_etarsadban.htm
[DÉNES T. 2004/3] Információbiztonság
kontra polgári szabadságjogok 1-3.rész
eVilág, III.évfolyam, 2004/augusztus, november, december
[DÉNES T. 2004/4] Kódolatlan
gondolatok (2001. szeptember 11-e harmadik évfordulóján)
eVilág, III.évfolyam 9.szám, 2004/szeptember
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/SZEP11_3evf.htm
[DÉNES T. 2004/5] Globális
fenyegetettség ellen globális információbiztonság
CEO Magazin, V.évf. 2004/3-4.
[DÉNES T. 2005/3] A
dokumentumvédelem új módszerei (Személyhez kötött és tömeges
dokumentumok)
eVilág, IV.évfolyam 4.szám, 2005/április, 26-29
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/Dokumentum_vedelem.htm
[DÉNES T. 2005/4] Biometrikus
azonosítás, avagy a személy egyedisége és a dokumentum
személyessége
eVilág, IV.évfolyam 5.szám, 2005/május, 34-38
[DÉNES T. 2005/5] Információbizonytalanság
az e-társadalomban, avagy a Közös Fiók Rendszer (Common Boksz System), mint egy
új, biztonságos e-levelezési rendszer vázlata, Társadalomkutatás,
23.kötet 2005/2.szám 263-279
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/CBS.htm
[DÉNES T. 2005/6] Digitális
aláírás, avagy a dokumentum tartalmának és tulajdonosának hitelessége
eVilág, IV.évfolyam 6.szám, 2005/június, 6-10
[DÉNES T. 2005/7] Digitális
ujjlenyomat, avagy a dokumentumvédelem periódusos rendszere
eVilág, IV.évfolyam 7.szám, 2005/július, 20-24
[DÉNES T. 2005/8] Digitális
csőlátás, vagy az információs társadalom felkiáltójelei (interjú)
eVilág, IV.évfolyam 12.szám,
2005/december, 24-29
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/Digitalis_csolatas.htm
[DÉNES T. 2006/1] Kiáltanék,
… talán nem késő!
Népszabadság, 2006. június 20. /Fórum
rovat/
[DÉNES T. 2006/2] Az
Internet és a globális hálózatok biztonságáról
CEO Magazin, VII.évf. 2006/3. Melléklete (16 o.)
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/INTERNET-biztonsag.htm
[DÉNES T. 2007] A
biztonság konvergencia-programja
eVilág, VI.évfolyam, 2007/június, 1-8
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/Biztonsag%20konvergencia.htm
[DÉNES T. 2008] Titok-megosztás
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/TitokMegosztas.htm
[DÉNES T.
2009] „Meg kéne állni egy percre és elgondolkodni.” (interjú)
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/DenesTamas-interjuPenzesL.htm
[DÉNES T.
2010] (Információ)biztonság
a Nagy Testvér 60. születésnapján – I-II. rész.
Társadalomkutatás,
28.kötet 2010/4.szám 447-463,
29.kötet 2011/1.szám 112-130
http://www.titoktan.hu/_raktar/NagyTestver1.htm
[DÉNES T. 2011/1] Nyílt
globalizáció ellen rejtett háború, avagy a terrorizmus „biztonsága”
CEO Magazin, XII.évf. 2011/3. melléklet
[DÉNES T. 2011/2] A
terrorizmus „biztonsága” avagy a globális „harcrend” kudarca?
Gondolatok 2001. szeptember 11. tizedik évfordulóján
Társadalomkutatás,
29.kötet 2011/4.szám 475-493
http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/Terrorizmus-Biztonsaga.htm
[DÉNES T. 2015] Nem Irhatsz BEszélhetsz Korlátlanul: NIBEK vs.
Hatalmi Információ Birtoklás Ellen Kriptográfia: HIBEK
http://www.titoktan.hu/NIBEK-magyarFBI.htm
[DIFFIE-HELLMAN 1976] W.Diffie, M.Hellman: New
Directions in Cryptography
IEEE Transaction on Information
Theory, November 1976. (644-645)
http://www-ee.stanford.edu/~hellman/publications/24.pdf
[L.J.
HOFFMAN 1995]
Building in Big Brother, Springer-Verlag, New York, 1995.
[NBC 1975] Meet
the Press
National Broadcasting Company, “Meet the
Press” (Washington D.C.: Merkle Press, 1975), transcript of August 17, 1975, p.
6; quoted in Puzzle Palace, p. 477.
http://www.ncoic.com/nsapoole.htm#FN65
[ORWELL 1989] G.Orwell: 1984,
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989.
[PFITZ 1996] Birgit Pfitzmann: Digital Signature Schemes.
Springer,
Berlin, 1996
http://www.semper.org/sirene/people/birgit/BlurbPfit8_96.html
[SCHNEIER 1995] Bruce
Schneier: e-mail security
(How to Keep Your Electronic
Messages Private), Johns
Wiley and Sons, Inc. New York, 1995.
[SIMMONS
1982] Gustavus J.Simmons: Secure Communications and Asymmetric
Cryptosystems, Boulder,
Westview Press, 1982.
[A.M. TURING 1950] Computing Machinery and Intelligence, Mind, 9(1950), 433-460
[VASVÁRI 2009] Vasvári
György: A társadalmi és szervezeti (vállalati) biztonsági kultrúra,
AD-LIBRUM Kiadó, Budapest, 2009. ( recenzió )