RejTények
Kriptográfiai Arcképcsarnok
(KArcképcsarnok)
Megjelenik
2004. év karácsonyán
(Pillanatképek az ókortól a XXI. századig)
CíMagyarázat
Szeretném
megosztani Önnel kedves Olvasó a rejtésről, a titokról, az információról, a
biztonságról, a rejtélyes múltról, az áttekinthetetlennek tűnő jelenről és az
"egészen ismeretlen" jövőről szóló gondolataimat.
Rögtön az
elején magyarázkodással kezdem, hogy erre a későbbiekben egyáltalán ne legyen
többet szükség. Mit is jelent e könyv főcíme, RejTények ?
Talán sikerült
e különös szóösszetétellel kifejeznem azt az egész emberiséget végigkísérő örök
kettősséget (nevezhetjük nyugodtan titoknak), amely a rejtélyek és tények, a
rejtett tények, a megfejtésre váró ismeretlen és a már felhalmozott ismeretek
között feszül. A kettősséget, amely mindenhova "elkísér", amelyet
csak egy egyszerű, közönséges T köt össze, amely mégis oly
erősen egybeolvadt, hogy egy fogalom, egy szó lett belőle: RejTények.
Ebben a
könyvben megfejtett, megfejtésre váró és talán örökre megfejthetetlen tényekről
lesz szó, mégis saját gondolataimat osztom meg Önnel. A múlt meghatározó
ténypilléreire próbálok hidat építeni, amelyeken keresztül átjárhatóvá válik a
jelen és megpillanthatjuk a híd túlsó végén a jövőt.
Ez a könyv nem
szisztematikus történeti feldolgozását adja a címben jelzett témakörnek, hanem
olyan válogatást, amely megvilágítja azokat a pilléreket, amelyekre a
napjainkban annyit emlegetett
információs társadalom épülhet.
Érdekes
megfigyelni eme időutazás során, hogy a titkok megszerzésének és megőrzésének
módszerei, hogyan váltak egyesek elmeélesítő játékától, a háborúk szigorúan
rejtett fegyverén keresztül, mindennapjaink elengedhetetlen részévé. Mindeközben a kriptológia eszköztára egyre
jobban ráépült a matematika eredményeire.
Többen vallják azt a nézetet (többek között A.A.Albert a chichagói egyetem matematika professzora, aki egy
ideig az NSA egyik vezetője volt), hogy a kriptológia lényegében absztrakt
matematika.
Jelen könyv
célja mégsem a mély matematikai levezetések, hanem a gyakorlat által felvetett
problémák és az azokra adott megoldások közötti híd kiépítésének közreadása.
Így az emberi gondolkodás fejlődését egy olyan nézőpontból kísérheti az olvasó
figyelemmel, amely titokzatosságánál fogva a nagyközönség elől általában rejtve
marad.
Ezzel
homlokegyenest ellentétes felfogást képviselt Henry L.Stimson[1],
akinek szállóigévé vált mondása: "Gentlemen do not read each other's
mail."[2]
Ha Stimson felfogását magáévá tette volna az emberiség (főleg a politika), akkor egyáltalán nem lenne szükség rejtjelzésre, sőt általában adatvédelemre sem, így már régen nyitva állna az út a biztonságos információs társadalom felé.
Ha tehát a
Stimson-féle értelemben csak úriemberek
alkotnák a társadalmakat, akkor e könyv téma, illetve tények hiányában meg
sem születhetett volna. De sajnos, vagy e könyv szempontjából éppen
szerencsére, Stimson felfogása sem a múltban, sem a jelenben és nagy
valószínűséggel a jövőben sem nő túl a szállóige szintjén.
Figyelje meg
kedves Olvasó, hogy a titokkal, titkos ügynökökkel, titkosírással,
rejtjelzéssel, kémkedéssel, rejtvényekkel foglalkozó könyvek többnyire így
kezdődnek: "... a titkok elrejtése és megfejtése, azaz a titkolódzás (sőt
maga a titok) olyan régi, mint maga az emberiség ...".
Ez a
megközelítés igaz is lenne, ha az élővilág az emberrel kezdődött volna. Az élő
természet több millió éves előnyét azonban nem lehet ilyen könnyen átugrani,
hiszen ma már tudjuk a biológia és a kifejezetten az állatok viselkedésének
tanulmányozásával foglalkozó etológia ismeretanyaga révén, hogy az élővilágban
élet-halál kérdése a környezethez való alkalmazkodás, a rejtőzködés "tudománya". Az evolúció évmilliókon át
"dolgozott" e tudomány módszerein, a növény és állatvilág színeinek,
formáinak, viselkedésmintáinak kialakításán.
Azonban az
ember az első olyan élőlény, aki mindezt tudatos kíváncsiságként és a mások
kíváncsisága elleni védekezésként alkalmazta. Bizonyára már az ősembernél is
megnyilvánult az a törekvés, hogy kifürkéssze "szomszédai" bensőséges
dolgait, szándékait. Ez a tudatos fürkészés, puhatolózás akkor kezdett igazán
széleskörben elterjedni, igazán fontossá válni, amikor az első, valóban
államnak mondható társadalmi formációk megjelentek. Ekkor már nem csupán egyes
személyek, családok, vagy törzsek "kíváncsisága", személyes
biztonságának védelme mozgatta a titkok elrejtését, illetve mások titkainak
kifürkészését, hanem "magasabb érdekek" is. Az egyes államok saját
jólfelfogott érdeke megkívánta, hogy szemmel tartsák a külső (és belső)
ellenséges szándékokat. Így alakultak ki azok a hivatásos szervezetek,
amelyekben a titok-rejtésre és az ellenséges titkok megfejtésére szakosodott
személyek dolgoztak és dolgoznak napjainkban is. Ezek a szervezetek a
hétköznapi ember számára oly misztikus körülmények között, átláthatatlan falak
mögött működő titkos szolgálatok.
E könyv egyik
célja, hogy kiderüljön a kedves Olvasó számára az, hogy nem a titkok
elrejtésének módszerei teszik oly titokzatossá e titkos szolgálatok működését,
hiszen e módszerek gyökerei évezredekre nyúlnak vissza (és még mindig van
ellesni valónk a több millió éves fórral rendelkező természettől!), hanem az
alkalmazás körülményei kerültek egyre távolabb a hétköznapi emberektől. Ennek
bizonyítékaként e könyvből kiderül, hogy ugyanazon rejtési, illetve megfejtési
eljárások jelennek meg a hétköznapi életben (például gyermekek, vagy
szerelmesek titkos levelezése), a titkos államérdekek elrejtése során, vagy
akár az irodalmi művekben, vagy játékos fejtörőkben is.
Kriptográfiai
arcképcsarnokunk tehát mindezen területekről bemutat jeles személyiségeket,
olyanokat akikről eddig is köztudott volt titokzatos tevékenységük és olyanokat
is, akikről nem is sejtette a kedves Olvasó, hogy a titokhoz valamely köze
lenne.
Lényegesnek
tartom tehát a könyvnek azt a célkitűzését, hogy a történelmi példák és
tapasztalatok tanulságaira és a még nyitott problémákra felhívja az összes
olvasó figyelmét. Ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az információs társadalom
küszöbét minél nagyobb szellemi biztonságban léphessük át.
---- .
----