A gondolat olyan,
mintha hangtalan lépne a szellem,
Lábatlan lebben a talaj felett,
minden lépése csupa kellem, …

Múló csendet visz a hátán,
halkan néma nyugalmat cipel,
Fénylik, mint esõ után a színes szivárvány,
s lenge sejtelmes ruhát visel.

Már régtõl fogva érzem,
hogy megfogant bennem.
Együtt éldegéltünk magányosan … ketten.

Szinte észrevétlen sóhajtott,
megértõn suttogott messze reményt,
s ha néha kínomba' magamon nevettem, …

Bár egyetlen kedves szót se szólt,
mégis lassan-lassan megszerettem.
A GONDOLAT lett a legszebb vagyon,
amit összegyûjtöttem szerény életemben.

(T.Dénes T.)