A reggel

A reggel mindig kicsiny csoda,
mint a puha kenyér,
ezernyi ízben pompázó lakoma,
Valami soha vissza nem térõ alkalom,
amit naponta átélek,
de megérteni sosem akarom!

A délelõtt már nem oly csodálatos,
dobhártya nyûvõ, semmi a holnap,
minden … az a fránya most,
S ha odúmba bújok,
hogy ne halljam e szennyet,
talán arra vágyom,
valaki súgja, ..... Téged kereslek!
Legszebb az este, s a sûrû éj,
mert vigyáz a csendre,
legbelül hallom halkan, … "Ne félj!",
Miközben álom hull reám,
finom, lágy kelmébõl szõtt puha
(ez a csendes vég netán?),
vagy csak egy vágyba burkolt koldusruha?!
------------------ ------..........................................------------ (T.Dénes T.)