A SEMMI élet ...

A semmi, mégis valami,
---- a senki, talán valaki,
és ha mindenki lenne Õ,
az lenne igazán meglepõ!

Sokszor a sok, nagyon kevés,
--- alvás után édes az ébredés,
persze, ha néha édes a sós,
és nem tartozik többé, aki adós!

Egyszer aztán valaki lett az Õ,
--- férfiassá változott sok gyenge nõ,
de sosem lett sok, ami nagyon kevés,
sokaknak az álom csak kínszenvedés,
s még rosszabb, ha már ébredni kell,
és szembenézni a rút semmivel!

"Mi van, no?" ... mormolom magamban,
----- "Ez miféle gondolat?"
Az élet a magban sosem válogat,
Kibújik, s nõ, ... nõl a föld fölé,
s magasról néz szét,
hisz e világ (magasból nézve)
már mind-mind az övé!

Mert látja, hogy néha feldereng a Nap,
----- apró gyerekek úgy játszanak,
mint a tiszta vizû patak,
ahogy futó hullámlovon szalad,
s medrébe folyva mégis megmarad, ...
Pedig nem látja a messzi célt,
amirõl a vén öreg forrás mesélt,
talán egy óceán, vagy épp a tenger, ...
ami nem látható, soha ne bánd, Ó ember!

IGEN, ...
-- legszebb cél a végtelen gondolat,
utol sosem éred, mert száguld,
mint a leggyorsabb expresszvonat,
S közben meg-megáll,
néha-néha egy-egy perc-állomáson,
s egyetlen végtelen pillanatra vár,
eltûnõdik az elmúláson,
és … hogy a semmi élet, … milyen sivár!
------------------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.