A tél veleszületett remény!

A tél veleszületett remény!
Hogy nemsokára rövidebb lesz az éj,
És fázni se fogsz majd tavasszal,
mert lágy, langyos lesz a nappal!

Igaz, …
nem lesz nyáron annyi ünnep,
s a napok oly egyszerûnek tûnnek!
Ha melegen átölel a verõfényes nappal,
s lengeruhás hölgyek sétálnak kalappal.

Még tél van, …
de már érzed a tavaszi illatot,
ahogy virágbimbók rügyeznek amott,
És lassan visszaköltözik a gólya,
és sok-sok vágyad úgy válik valóra,

Ahogy a tél veleszületett remény!
Az erdõt, a mezõt zöldre festi a fény,
a keservet, a bút befesti pasztell színekre,
és szerelmes párokat talál a parki padon az este!

Már nem nyomorít az oly rövid, mégis hideg nappal,
tán megtelik zöldséggel, gyümölccsel az asztal!
S nem fázik, vacog, didereg a tested,
mert ha nem is örökre, …
De nyáron a zord telet mindig elfelejted!

-------------------------------------------------------- ------------------------------------- (T.Dénes T.)