Az ábrándozás nem az élet megrontója!


H
árom órakor az éjjel,
benéztek a csillagok …
Ablakom dacolt a fénnyel,
szobámba húzódtak régi bánatok.



Sz
emem lehunytam,
hátha alszom még kicsit …
A fájó emlékekbõl tanultam,
S újra álmodtam,
ifjúkorom legszebb álmait.



És a szendergés,
mint újszülöttnek a pólya …
A lelket felöltöztetni kevés,
de elég, hogy megértsd:




Az ábrándozás
nem az élet megrontója!

(T.Dénes T.)