Három órakor az éjjel,
benéztek a csillagok
Ablakom dacolt a fénnyel,
szobámba húzódtak régi bánatok.
Szemem
lehunytam,
hátha alszom még kicsit
A fájó emlékekbõl tanultam,
S újra álmodtam,
ifjúkorom legszebb álmait.
|
És a szendergés,
mint újszülöttnek a pólya
A lelket felöltöztetni kevés,
de elég, hogy megértsd:
Az ábrándozás
nem az élet megrontója!
(T.Dénes T.)
|