Annyira
szeretlek
hogy már szinte fáj!
Néha úgy érzem,
kimondani muszáj,
mert a szám kinyílik,
s lélegzetbe forr a hangom,
kiáltanék,
de magam olyan messze hallom!
Így csak a vágy ordít,
szeretni ehhez kevés,
ha én elalszom, ...
Neked édes az ébredés,
hogy cirmozva vigyázd árva álmom,
s közben fáradt lelkem becézd,
Míg szerelmemmel vigyázom,
hogy futó boldogságod nehogy lekésd!