Jó volt egykor kimondani, …
Édesanyámnak így köszöntem:
"Szervusz Mami!"

Egész életemben egyedül hagytál anyám.
Magamban szorítottalak, mint õszi falevél,
aki vacogva-fél, kapaszkodik még a fán, …
S nem fonnyad el,
de zöld ruháját barnára festi a szél, …
mikor már a madár sem énekel,
mikor a bölcs csak hallgat,
mikor már csak a csend beszél.

Úgy vágytam arra,
hogy megsimogass egyszer-egyszer!
Hogy néha megölelj,
vagy talán, … hogy soha ne eressz el!

Mesélj, míg elalszom,
és ne hagyj magamra, ...
Míg ébren álmodom,
míg magamban növök fel nagyra!

Kétszer is kegyetlen voltál velem.
Elõször, mikor világra szültél,
… máig ennek terhét cipelem!
Végül, itt hagytál végleg,
és nem kérdeztél meg:
"Kisfiam, maradjak még itt … neked?"