Apró-pihe havon
járkálok e napon.
Huncut pici hószem,
nem vagy rossz, de jó sem!
Orrom hegyén csikizel,
de ugyan ki irigyel?
Tán a lenge táncos szellõ,
kinek lábán nincs cipellõ?
Vagy amott az a szúrós jégcsap,
mert fél méter õ eddig még csak?

Apró-pihe havakon,
száll e dal a szavakon.
Ágon ül a fázó cinke,
nyáron biztos õ se hitte,
hogy ma minden míly fehér,
elmúlt az õsz és itt a tél!

Pihétlen pihen sün koma,
téli álom a sora,
Gombolyodva avar mélyén,
nem szól semmit, alszik békén.
S mit álmodhat õ vajon?
Érik eper, málna, som,
alma hull a füves földre,
s minden festve üde zöldre!

Így szép a sok apró hópihe.
Vajon miért jöttek õk ide?
Emberorron megpihenni,
szálingózva jönni-menni?
Majd a Napnak langyos fénye,
lágy kabátot ad a télre,
s hósipkájú faág némán,
vidám pelyhek mögül néz rám.

T.Dénes T.