Bolyai – zarándokhelyek a nagyvilágban

Kiss Elemér egyetemi tanár

(Marosvásárhely)

Bolyai Farkas és Bolyai János régen elfoglalta méltó helyét a tudományban. Nemcsak mi, magyarok, de az egész világ megtanulta a Bolyaiak nevét. A kisbolygók egyike Bolyai János nevét viseli, de a csillagászok a Holdon is elneveztek róla egy krátert. Életútjának számos fontos állomását – immár a Földön – a hálás utókor több városban emléktáblával és szoborral jelölte meg. Ugyanakkor nem feledkeztek el édesapja és édesanyja emlékének ápolásáról sem. Ejtsünk szót a Bolyai-tisztelők által létesített legfontosabb zarándokhelyekről.

Az első nagyszabású megemlékezést Bolyai János születésének századik évfordulóján tartották. Szülővárosában, Kolozsvárott 1903. január 15-én (nem éppen a születésnapján) a Ferencz József Egyetem rendezett ünnepséget, ahol Schlesinger Lajos tartotta az emlékbeszédet s az általa felkutatott szülőházat emléktáblával jelölték meg.

A tábla szövege a következő: „Az 1802. év 12. havának 15. napján, itt született Bolyai János, a Magyar Euklidész, Bolyai Farkasnak, a Tentamen mély gondolkozású szerzőjének fia, minek emlékezetére száz év múltán a Ferencz József Tudományegyetem matematikai és természettudományi kara állítá e követ.”

A centenárium alkalmával a kolozsvári egyetem nagyszabású ünnepséget rendezett és napjainkig idézett Bolyai emlékkönyvet is kiadott.

Bolyai János szülőházának falán 1952-ben – születésének 150. évfordulóján – egy második emléktáblát is elhelyeztek. Ezzel a magyar és román nyelvű márványtáblával a Román Akadémia kolozsvári fiókja tisztelgett nagy tudósunk emlékének.

Marosvásárhelyen az ősi Bolyai-házat a Református Kollégium új utcanyitás miatt 1906-ban lebontatta s helyébe új lakást építtetett. Az épület homlokzatán elhelyezett emléktáblán olvashatjuk, hogy 1804 és 1856 között azon a helyen lakott Bolyai Farkas, és János ott töltötte gyermek- és ifjúkora nagy részét.

Az emléktábla leleplezése alkalmával, tehát 1906-ban neveztek el utcát Bolyairól Marosvásárhelyen.

Bolyai János sírját az 1860. január 29-én történt temetése alkalmával nem jelölték meg. 1893-ban Schmidt Ferenc építészmérnök, a lelkes Bolyai-kutató Marosvásárhelyre érkezett és felkereste Bolyai nyugvóhelyét. Szerencsére akkor még élt az idős Szőts Júlia aki életének utolsó éveiben hűségesen gondozta Jánost és aki meg tudta mutatni neki a szinte felismerhetetlenné vált sírhelyet. Ezt a sírhelyet 1894-ben, tehát 34 évvel János halála után, a Matematikai és Fizikai Társaság segítségével felállított sírkővel jelöltette meg Schmidt Ferenc.

Nagy jelentőségű esemény történt 1911. június 7-én: Bolyai Jánosnak a marosvásárhelyi református temetőben nyugvó földi maradványait a cinterem mellett pihenő atyja hamvai mellé helyezték. A közös sírnál Farkas Gyula kolozsvári egyetemi tanár mondott beszédet. Az esemény hatására írta meg a Fogarason tanárkodó fiatal Babits Mihály gyönyörű Bolyai-szonettjét.

Ady Endre is értesült az eseményről. Egy 1911-ben írott versében ezt olvashatjuk:

Megnyíltak előttünk

A Bolyai-s csere sírok

Ma a Bolyaiak sírja Marosvásárhely talán leglátogatottabb zarándokhelye. Halottak napján minden évben több száz gyertya ég a síron, május-júniusban az érettségi találkozókra gyülekező véndiákok koszorúi borítják. Minden, városunkba látogató vendég megtekinti a sírt. 1896. nyarán George B. Halsted amerikai matematikaprofesszor – az Appendix angol nyelvre fordítója – csak azért hajózott át az óceánon, hogy lerója tiszteletét Bolyai János akkor még külön álló nyugvóhelyénél.

1937-ben Bolyai Múzeum nyílt Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban. Ezt költöztették át 1955-ben a Teleki Téka épületébe. Azóta létezik városunkban a Teleki-Bolyai Könyvtár.

Marosvásárhely lakosainak nagy megelégedésére 1956. november 17-én, Bolyai Farkas halálának 100. évfordulóján egykori iskolája az ő nevét vette fel.

1957. szeptember 8-án ismét ünnepre gyűltek a város polgárai. Délután 5 órakor leplezték le Csorvássy István és Izsák Márton alkotását, a Bolyaiak szobrát az iskola előtti téren. Ma a város szimbóluma ez a szoboregyüttes.

Bolyai János édesanyja, Árkosi Benkő Zsuzsanna súlyos betegen maga választotta ki végső nyugvóhelyét Domáldon, a Bolyaiak ősi birtokának domboldalán. Illyés Ferenc fizikatanár kezdeményezésére a székelykeresztúri líceum diákjai cserefából kopjafát faragtak Bolyai János édesanyjának sírjára. Nehéz időkben, 1981. szeptemberében Benkő Zsuzsanna halálának 160. évfordulóján ezt a szép kopjafát – Weszely Tibor kitartó utánajárásával – állították fel Domáldon.

A XX. század utolsó évtizedében megszaporodtak a Bolyai-emlékek. Lelkes kutatók, hírnevük ápolásának szorgalmazói fáradságot nem kímélve újabb és újabb helyeket jelöltek meg táblákkal és szobrokkal.

Így 1993. június 11-én Göttingában, a Kurze Strasse 2. szám alatt Bolyai Farkas-emléktáblát lepleztek le azon a házon, amelynek helyén levő épületben az ífjú Farkas diákoskodott 1796. és 1799. között. Bolyai Farkasról Futaky István professzor tartott „laudációt” elmondván, hogy a hely azonosítása Gaussnak barátjához 1808. május 20-án kelt levelének egyik mondata alapján sikerült. Akkor a göttingai egyetem csillagászattan-professzora ezt írta Farkasnak: „Én itt Göttingában ugyanabban az utcában lakom, majdnem szemben azzal a házzal, ahol Te laktál egykor.” Leveléhez Gauss még egy rövid vázlatot is mellékel a Kurze Strasséról. Az emléktáblán egy egyszerű szöveg található:

Wolfgang Bolyai

Mathematiker

1796-1799

A fehér márványtáblát nyugaton élő, menekült magyarok állították. Leleplezésekor Rainer Kallman Göttinga főpolgármestere, Kálmán Attila magyarországi államtitkár, Császár Ákos akadémikus, Kalász Márton író voltak jelen.

Bolyai Farkas a harmadik magyar név márványba vésve Göttingában a házak falán. Előtte a kolozsvári Gyarmathi Sámuel nyelvész, orvos és a székely Körösi Csoma Sándor nyelvtudós, orientalista kapott emléktáblát a városban. Gyarmathi 1795-96., Csoma Sándor pedig 1815-18. között tanult itt.

Ugyanebben az évben, 1993. november 3-án Bolyai János híres temesvári levelének keltezése 170. évfordulóján, Toró Tibor kezdeményezésére ötnyelvű emléktáblát lepleztek le Temesváron. A táblát annak a háznak a falán helyezték el, ahol Bolyai dolgozott és ahonnan tudatta apjával, hogy a semmiből egy új, más világot teremtett. Az utcát pedig, ahol ez a ház áll, azóta Bolyai János utcának nevezik.

Az emlékmű (Jecza Péter alkotása) három részből áll: egy Bolyai János arcképét ábrázoló, bronz dombormű, alatta szintén bronzba öntött tábla, amely az abszolút geometria alapképletét és a hozzátartozó geometriai ábrával együtt az 1823. november 3-i felfedezés pillanatát jelképezi. Ezután következnek a Temesváron beszélt négy nyelven (román, magyar, német, szerb) kívül angolul a felfedezést magyarázó és jelentőségét rögzítő bronz-táblák. Az egész emlékmű magassága mintegy két és fél méter.

Őt évvel később, 1998-ban, a temesvári levél 175. évfordulóján a Temesvári Tudományegyetem egyik szép belső udvarán Bolyai János – mellszobrot sikerült felavatni, Vetró Artur (1919-1992) kolozsvári szobrász alkotását. A szoboravatáson Babits Bolyai-szonettje az 1993-as emlékmű-avatás mind az öt nyelvén elhangzott.

Itt említjük meg, hogy Kolozsvárt a Babeş-Bolyai Egyetem belső udvarán is áll egy nagy diófa árnyékában, magában mélyedve Bolyai János szobra.

Lembergben 1994 májusában – Kálmán Attila a Művelődési Minisztérium államtitkára közbenjárására – az egyetem legforgalmasabb pontján avattak fel egy kb. 100´160 cm-es márványtáblát domborművel, magyar és ukrán nyelven. A portrét Gáti Gábor budapesti, Munkácsy-díjas szobrászművész készítette, a betűket Fáskerty István budapesti kőfaragó véste. A lembergi magyarok minden magyar ünnepen oda mennek megemlékezni, virágot elhelyezni, mint egyetlen magyar emlékhelyhez.

Ács Tibor javaslatára a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola 1996. október 11-én Bolyai János-emléktáblát helyezett el az osztrák fővárosban az egykori mérnökakadémia épülettömbjéhez tartozó helyőrségi templomban. Így tisztelgett a főiskola az egykori bécsi cs. kir. mérnökakadémián őt évig tanuló névadója emlékének.

A Bolyai család ősi fészkének számító Bólyán két emléktábla és egy emlékszoba emlékezteti az arrajárókat, hogy ebből a faluból származik a Bolyai család. A magyar-román-német nyelvű vörösréztáblát Bolyai Farkas halálának 140. évfordulója alkalmából helyezte el a római katolikus templom homlokzatán az RMDSZ szebeni szervezete. A parókia épületén pedig egy magyar feliratú fekete márványtáblán olvashatjuk, hogy ebben a faluban született Bolyai Farkas.

Az emlékszoba 2002. július 21-i meghitt avatásáról Czapáry Endre győri matematikus számolt be a Természet Világa 2002. októberi számában.

Marosvásárhelyen 2000. január 27-e óta bronztábla szólítja fel a polgárokat, hogy emlékezzenek egy pillanatra Bolyai Jánosra. Egy szelíd január végi napon nagy matematikusunk halálának 140. évfordulóján Csegzi Sándor alpolgármester és a Budapesten székelő Marosvásárhelyi Társaság Bolyai Alapítványa támogatásával egy magyar-román-angol nyelvű bronztáblát helyeztünk el annak a háznak a falán, amelynek helyén lévő alacsony, zsindelyfedeles lakásban töltötte Bolyai János életének utolsó éveit.

A Bolyai Farkas Líceum épületében, a tanári szoba előtti folyóson két bronztábla hirdeti, hogy Bolyai Farkas professzora, Bolyai János pedig diákja volt az iskolának. Ez év nyarán a líceum legszebb szobáját, a dísztermet Bolyai Jánosról nevezték el. 2000. szeptemberében, Bálint István igazgató kezdeményezésére az iskola udvarán felavatták Miholcsa József alkotását, Bolyai Farkas és János mellszobrait.

Bolyai János születésének 200. évében a számos megemlékező rendezvény mellett sok új zarándokhely is született. E cikk írójának ismeretei ezen a téren bizonyára hiányosak. Így beszámolója valószínű nem lesz teljes.

2002. július 21-én történt a már említett Bolyai-szoba felavatása Bólyán.

Ez év december 11-én a Bolyai János Általános Iskolában (Budapest, XIX. Árpád u.14) leleplezték Bolyai János tűzzománc portréját (Hernádi Paula művésznő alkotása).

(Újsághír) December 15-én Budapesten a Bolyai János szakközépiskolában (Váci út 28. szám) avatták a névadó nagy matematikus portréját. Bolyai János mellszobrát pszeudoszférába ágyazva képzelte el az alkotó, Miholcsa József.

Végül, 2002. december 15-én Marosvásárhely egy új, hatásos emlékművel gazdagodott. Bolyai János születésének 200 évfordulóján a Bolyai téren nagyszámú érdeklődő jelenlétében felavatták a nagy matematikus alkotásából ihletett köztéri szobrot, a Pszeudószférát. Az emlékmű állításának kezdeményezője Csegzi Sándor alpolgármester, tervezője Horváth Sándor matematikus. Horváth olyan köztéri művet igyekezett létrehozni a Pszeudószféra témára, amely Bolyai újító elméletéhez is méltó, monumentális is, ugyanakkor viszont emberközeli, a város lakóit vonzó, maga köré gyűjtő, barátságos gyülekezőhellyé válhat.

Az emlékmű azt a rendkívüli fordulatot sugallja amit Bolyai műve a geometriában és térszemléletünkben okozott. Hangulatában azonban a felfedezés harmóniateremtő jellegét hangsúlyozza, hiszen Bolyai János felfedezése két évezredes hiányérzetet szüntetett meg, egyensúlyt teremtett az elliptikus és Euklidészi geometria mellől hiányzó hiperbolikus geometria megtalálásával.

Az emlékmű talapzata egy hat szintes, lépcsős négyzet alapú csonkagúla. Ennek borítása zöld márvány, az Indiában lévő lelőhelyről származó „guatemalai zöld”. A legfelső lépcsőn – a hetedik szinten – egy csőváz térszerkezet áll. Ennek matematikai jelentése van, (egy 3 dimenziós hiperbolikus tér egyik „kicsempézésének” téglája, egy 16 lapú hiperbolikus poliéder él-hálója, amelynek 12 lapja 4-szög és 4 lapja 3-szög), de esztétikai szerepe a Bolyai geometria utóéletének sugalmazása. Anyaga tükörfényes rozsdamentes acél.

Középen helyezkedik el a pszeudoszféra felületének egy darabja, mint az új geometria beharangozásának szimbóluma.

A talapzat tetejébe van beillesztve öt világítótest az esti megvilágítás biztosítására. Ezek közül négy a fém térhálót, egy pedig a pszeudoszférát világítja meg, ez utóbbit évente csak egy alkalommal.

A emlékműnek van egy rejtett különlegessége. Egy álcázott tűkör-rendszer segítségével minden november 3-án egy bizonyos órában a Nap megvilágítja a talapzaton elhelyezett „semmiből egy ujj más világot teremtettem” feliratot.

Az eredeti kézírással reprodukált idézet Bolyai János 1823. november 3-án írott híres temesvári levelének sora, amelyben először közli édesapjával Farkassal az új geometria felfedezésének tényét. Az emlékmű ily módon kiválasztja november harmadikát a többi nap közül és mintegy a megvilágosodás, a felfedezés napjává avatja. Így lehetőséget teremt arra, hogy a hely és az időpont az emlékezés, az ünneplés színhelyévé váljon. Műfajilag az emlékmű a matematikai szobrászat keretébe sorolható.

Bolyai Farkas írta egyik alkalommal, hogy akinek a párhuzamosok problémájának a megoldása sikerülni fog „annak halandók örök emléket állítsatok”. Nos, úgy látszik, az utókor meghallgatta nagy tanárának intelmét.

Köszönetnyilvánítás

Köszönöm az Arany János Közalapítványnak támogatását amellyel e cikk megírását elősegítette.