Mióta van úgy,
hogy csak pénzrõl szól az élet ?
Nem melegít a szó,
Csók nem forrázza ajkadat, ...
Mindegy, hogy forrón,
vagy hidegen eszed az ebéded,
S mint a bankjegyet felváltod magad.

Mióta van úgy,
hogy nem hallod, ha szól a vágyad ?
Nem keresed keserved lényegét.
Szobád falán figyeled az árnyat,
amint a rend keze mutat feléd !

Meddig lesz úgy,
hogy vidám az édes, kacag a savanyú,
Kemény a szó, ha mérges,
s mint csípõs lehellet viccel
a cseresznyepaprika.
Ráncot vet bõrödbe a bú,
szétmar a lúg, a só, a savas taktika,
Csikland ruhád alatt a gyanú,
mégis langy meleg hullámzik arcodon,
Megront a csupasz félelem,
alszom, de ébren már sohasem álmodom !

Talán még érzed tudatod húrjain,
hogy pendül meg az érzelem ?
Hallod a csend képtelen dallamát ?
Keserû, megcsalt szerelmek gyanúja,
mint gyöngykagyló csillan a forrásvizen át.
Bach, Beethoven, Mozart zenélnek újra ?
Kemény sziklákból a fájdalom felhasad,
szúr a tüskés, virágzó bogáncs, ...
A világ szemében egy könnycsepp marad,
S így szól az EMBER: "Ne bánts !"

Álmomban megfizetek mindent,
A bûnt, ... a háborút, ... az Istent !
Csak legyen újra a világba' rend,
Szóljon a béke, az öröm, a csend !

Ne mondja ki senki a véget:
hogy csak pénzrõl szól az élet !

----------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.