EGY + EGY = EGY !

Az én NÕM úgy szép, … ha puha, gyenge,
ha hozzám bújik, mert elfáradt este,
ha az egész világ csak fél,
amíg külön vagyunk,
ha egymáshoz szólunk,
és egymásért hallgatunk.

Az én NÕM úgy szép, … ha fél egészen,
de nem ám úgy, mint virág a nyár eleji réten,
hanem mint milliárd közül az egyetlenegy,
aki csak velem számol úgy,
hogy EGY+EGY=EGY!

Az én NÕM úgy szép, … ha simogat a hangja,
ha óvom a veszélytõl, és Õ ezt hagyja!
Mert a nõ és a férfi nem számtan, nem egyszeregy,
Csak EGYÜTT - jön ki az összeg,
hogy EGY+EGY=EGY!

Már pattan a rügy az ágon,
Mosolyod nyílik minden ébredõ virágból,
Nekem Vagy!
Érzem, hogy csak nekem létezel!
A mindennél csak az EGY több,
s nekem Te Vagy at EGYETLENEM!