Elbóbiskoltam …

Mikor a napokban fáradtan félig elbóbiskoltam,
alig fûtött szobámban halk zene szólt.

Hallgattam, …
és a csendre Bach válaszolt.
Álmomban olyan végtelen BÉKE volt,
mint a túlvilágon, …
örökre, szépen, megnyugodtan!

Nem dúlta lelkemet ezernyi gond,
testem se rándult össze fájdalmaira.

Hallgattam, …
és csak nekem szólt az örök harmónia.
Álmomban az apa szeretve volt,
s nem tagadta meg lánya és fia!

Hallgattam, …
a Bach, Beethoven, Mozart zenét.
A hangokból összeállt halk dallam szállt belém,
és álmomban végtelen boldog voltam én!

Aztán riadtan ébredeztem,
úgy éreztem, mintha …
egyre fáradtabb lenne a testem!

De hallatszott bennem a hang,
habár egyre halkabban szólt nekem.
Ismertem régrõl, … ez volt a GONDOLAT!
Hiszen õ töltötte ki az egész életem!

(T.Dénes T.)