É l t e m …

És nem álcázza magát a bûnös perc, az óra,
--- Itt oson elõttem el, a reggeli találkozóra.
Hallom, amint "tik"-re emeli lábát
és halál biztosan a "tak"-ra lép,
Soha meg nem állna,
Öröktõl fogva, … semmiképp!

Léptét most ûzném, hajtanám,
--- hogy nyüszítõ vadként szedje lábait,
hogy az álom csendje hullna rám,
ha várni kell ma még, …
egészen holnapig!

Tétován szólok: "Fuss idõ!"
--- De õ, … nem sietne semmiképp.
Pontosan ér ide a jövõ,
s minden perccel közelebb a vég!

Ember figyelj a másodpercre hát!
--- Mert ott rejtezik a piciny "tik"-ben mind a "tak",
S ha nem vigyázol, … lám,
Észre sem veszed,
hogy elmúlt a legszebb pillanat!

Megannyi illanat,
--- amikor adtál, … amikor szerettél,
amikor õszinte szóval óvtál,
amikor apró, piciny reménybõl,
Gondolkodva érzõ EMBER lettél, ...
mégse szóltál!
-------------------------------------------------------------------------- (T.Dénes T.)