Lobog az élet zászlója,
Vad szél lengeti selymét!
Régen a szellõ indulóját is
milliók énekelték.

Emlékszel?
Kézenfogva szólt a nóta,
Mikor kevesek
sokakat húztak karóba!

Forró nyár volt.
Télen …
csikorgó hó porolt a megfagyott láb alatt.
Emlékszel?
Hogy régen …
aggódó lágy kezek mérték a lázadat?

 

 

Míg sajgott megfáradt lelked,
Felkoncolt testek vére hullt le rád.
Emlékszel?
A szellõ indulóját énekelted,
míg lapátoltad más sarát.

Bûzlõ vérszagú sár lett,
Szenny szaga szállt az égbõl,
Mint a kis bolygón, ha kioltod a krátert,
Emlékszel?
Minden EMBERNEK elege volt az egészbõl!

Elmúlt.
Nem szól az induló, nem szól a dal.
Luxus szemétdombon elit kakas kapar.
Lobog az élet zászlója,
Ork(b)án lengeti selymét !
A szellõ indulóját
újra énekelnénk!

Ma mégsem szól a dal,
süket a síri csend!
Nincs aki indulót fújna,
a zászlót már szellõ sem fújja,
De a hallgatás mélyén …
MILLIÓK LELKE ESEND!

Utószó:
Vajon mit szólna az a sok-sok ("régivágású keresztény") gyûlölködve "ünneplõ",
ha karácsonykor a keresztes háborúk és az inkvizíció tetteit harsogva "ünnepelne" az ország???!!!