Élt egyszer egy méhész. Serényen telt élete, mert egész életében méheket terelt. Ez szerénységének megfelelt. De egy reggelen (negyed hét lehetett pénteken), nem kelt fel rendesen!
Nem etette meg éhes méhseregét, ezért lépre mentek e temérdek méhek, de nem teremtettek lépesmézet! Elszemtelenedtek egészen, s eme méhészre telepedtek, nem éppen szépen.

Ez megpecsételte e méhész életét. Remegett keze, verejtékezett feje, s nem lelte helyét, … lepergett fejében egész élete! Megkérte szeretett nejét, jegyezze le szerény végrendeletét. Ebben elmesélte élete lényegét, mely elvezetett e setét, reménytelen helyzetbe.

Hét éve nevelte feleségével kedvenc gyermekét, ez jelentett életében csekély reményt. Méhészként terelt egy méhsereget és ezzel mézet termelt. Reggelente lepergetett egy-egy lépet, de eme peches reggelen, egy tehénlepénybe lépett. Reménytelen hevert e terebélyes tehénlepényben, kezében lépek, melyeken éhesen felhergelt méhek repkedtek.

Ez lett e méhész végzete. Féltve életét e rengeteg méh, e méhlepénybe rekedt méhészre telepedett és testét egyre felhergeltebben eszegette. Rémes! -felesége nem lelte helyét, s keresztet vetve temette el férjének kérész életét.

Persze, e méhész feleség reményt vesztve, eme rengeteg méhet beperelte. De e per férjének kérész életét nem mentette meg, ... egyébként elvesztette egészen. És ez esetnek végzetes lett rémes vége, mert eme méheknek éhenveszés lett rettenetes VÉGE!

30.

Nyelvetlen emberek nemzete

Ezer meg ezer esztendeje, emberek nyelvetlen teremtettek. Nem feleseltek, nem csevegtek, legfeljebb szellemeskedtek, s nemes evet-ecsettel festegettek. Egyszer-egyszer szerelembe estek, de nyelvetlen … keserves lehetett.
Szent egek! Ejnye-bejnye! Lelkendezett Etel, lenge nemez lebernyegben. Kende szeme se festhetett szebbet, meglepetten delejezte, s lelket lehelt Etelbe. "Ne nevetess Kende!" - nyelvetlen ezt nem hebeghette el Etel. S Kende sem felelhetett: "Kedved se kereshetem, nyelvetlen." Erre nem tehetett egyebet, megmerevedett, szeme se rebbent, s keze csendben leleplezte Etelt. Meztelenek lettek, s e szerelem sejtelmesen beteljesedett.

Ennek egy esztendeje lehetett, s egyszerre megelevenedett egy szerelemgyerek.
Eme gyermeknek se lett nyelve, … kellemetlen eset. … Nemde?
Szende szemekkel egyre nevetett e gyermek. Rendesen evett, s Kende meg Etel rendben nevelte e nyelvetlen, de nem kezelhetetlen gyermeket. Egy esperes megkeresztelte, szent szellemmel telt meg lelke. Felcseperedett, szent ember lett, s egyszerre megteremtette eme eszperente nyelvet.

Hej, de remek, nemes cselekedet! Lett nyelvetek emberek! Rengeteg e-vel cseveghettek, levelezhettek, s csetelhettek egyszerre! Kedvesek legyetek, s szeressetek (engem)! Ne feleseljetek (velem)! Legyen szerelem gyermeketek (nekem)!
... mert megjelenhetek egyszer-egyszer, s rettenetes lelket lehelek nektek e nyelvbe.

Ennek hetven esztendeje. Ez lett kezdete ezerszer-ezer nyelves embernek. Etel, s Kende gyermeke nemtelen, … de lelkesen emlegetett kedvence lett egy nemzetnek. Ezen emberek
nem kelnek fel reggelente nyelvetlen, nem nyelvetlen szeretnek, nem perceket csevegnek,
… de feljelentenek, feleselnek, s rendszeresen rengeteget csetelnek. Egyesek verselnek szenvedelmes zengedelmeket.
Kende, s Etel eszes gyermeke nem szerepel rengetegszer, legfeljebb hetente egyszer.

De nem lehetetlen, … egyszer-egyszer (egy-egy kegyes esten) megjelenhet neked,
s kedvesen ellebbenve megnevettet eszperente nyelven. He-he-he!

31.

28.

Egyszer télen, -este lehetett- setétben mentem-mendegéltem … és beleszerettem Helénkébe, egy eszes nemes szépségbe. Ez lett végzetem, mert nem nekem, … de egy pénzes nemesnek lett kegyeltje, s megeskedett neje, nemzetes felesége.
Be kellett végleg eszembe vésnem, … lekéstem!

Életem delén sem nézhetek szerelmesen szemébe, és nem vetemedhetek se este, se reggel szépséges Helénre. Ejjjjjj, érzelmek setét vermébe estem! Zsenge lelkemben egyre hevesebben
e nemes nejt leltem. Kegyetlen szenvedtem!

Nem-nem-nem! -ebbe belebetegszem! Elterveztem, … felkeresem eme pénzes nemest, és fegyverrel megverekszem vele. Ménemet felnyergeltem, s mentem … mentem. Egyszerre megérkeztem.
-Hejjjjjj, te nemes legény, vedd elé fegyvered! Szépséges Helénért verekedj meg velem!

Erre eme legény szép Helén erkélyén megjelent és hetykén felelt nekem:
-Ne esdekelj elkeseredetten nejem Helén felé! Menj el te nemtelen cseléd, mert fegyveremmel végzetes sebet ejtek én beléd!

-Cselédnek neveztél engem, te beste?! Nem félek én, … szerelmem heves, mert nemes nejeddel szerelembe estem én! Éles fegyveremmel megverekszem érte, s reggelre tested egy merev tetem lesz! Megértettél?!

És egész éjjel recsegtek éles fegyverek. E két felvértezett (nemes és nemtelen) legény véresen verekedett, s rengeteg sebet ejtettek kezen és fejen. Reggelre végtelen csend lett. Szépséges erényes Helénke erkélyén lenézve megértette: eme legények érte értek véget. S lett egyetlen éjen férjetlen egészen!
Nem nevezhetem szépnek e VÉGET.

29.

Kétségbeesetten kérdezem:
-Mért nem énekel szépen egyetlen veréb sem????
Elmerengve nézem-nézem, de ép ésszel nem értem.
Mért? Mért?? Mért nem énekel énnekem szépen, … reggel, esetleg délben???
És ekkor felébred bennem egy még eléggé megérleletlen észlelet!

-Te fészek helyett emberek erkélyén elszemtelenedett szegény veréb, …
helyedet nem leled (nem repdesel télen délre), félelemben élsz, fel-fel repdesel, télen keservesen éhezel.
Termeted jelentéktelen, méreted csekély. Te nem lehetsz jellegzetes fészkes fecske, se fehérpettyes fekete seregély!
Lépegetsz fel-le és lepetyegtetsz egyre (esetleg reptedben emberfejre), persze énekedért nem, de ezért észrevesznek, … ne félj!

27.

- Én kérem nem vétkeztem. Legfeljebb két embert fejszével fejbevertem.
- Mért tette??? - kérdé egy fekete jelmezes ember, egy csendes teremben.

Erre felel hetykén e tettes csecsen nyelven:
- Felekezetem nevében tettem. Mert ezek nem rendes emberek szeréntem. De, … nem értem, mely ember jelenthetett fel?! Lehet, nem cselekedtem elég emberségesen???
- Nem, nem! Ne feleseljen! Kegyetlen ember! Lehetne ezennel ennél mélyebb kegyelettel!
- Persze, feleslegesen beszélek, s nevezem meg tettem eredetét. Engem e helyen nem szeretnek, csecsen nevem e helyen setét!
- "Nem szeretnek????" -kérdé méreggel telten eme fekete jelmezes, elképedve-
Kegyetlen embertelen ember! Még szemtelen?! Elrendelem, … hetven évet legyen egy setét fegyhelyen! … Befejeztem.
- Kérem, ez nem lehet! Ez végtelen kegyetlen rendelet!

És eme embertelen fejszés ember fellebbezett. Persze nem engedték el e megérdemelt rendeletet. De nem keseredett el e termetes fejszés, mert nemzete levélben kérte, legyen teljesen felmentve!
Érveltek érte e levélben: felekezetéért (lehet, éppen felekezete nevében) cselekedte meg e tettet. Ezért ez nem lehetett vérengzés sem.

És elért e levél fennen, nemes-nemzetes egyetemes vezérnek kezéhez. Elmélkedett e levél felett, megértette eme egyébként véres tettet. Nem késlekedett, és elrendelte eme csecsen nemzetének kedves ember felmentését. De e rendeletekre érzékeny fekete jelmezesek nem elégedtek meg ezzel, és nem engedték el. Ezért fegyveresek cselesen megtervezetten rejtve elmentették e fejszés csecsent nemzetéhez.

Megérkezett, … és természetesen nem felelt tettéért. Elérkezett egy feledhetetlen perc, melyben felekezete, s nemzete megérkezését emlékéremmel megpecsételte, megéljenezték és elengedték.

De ezzel még nem lett vége ezen rejtélyes eseményeknek. Mert e nemes-nemzetes egyetemes vezér cserébe rengeteg (nevezhetném mesésnek) pénzt vett fel eme elengedésért!

És efféle (nem feltétlen elengedéses, de rejtett) eset nem egyszer esett meg e nemes-nemzetes vezérrel! Ezért és evégett, esetleg lehetséges nézet:
Mégsem, ... e nemes-nemzetes vezér esetlen ellenzéke tett szert NEM MEGENGEDETT BEVÉTELEKRE, s tévesztette meg szegény NÉPEMET?!?!?!

MAgyarország (Orbánia)

18.

Nevem nem lényeges, lehetnék Lehel, de nevezhettek "lényegtelen ÉSZlény"-nek.
Régen, s elég nehezen végzett tevékenységem lényege (feleletek kérdésekbe rejtve):
gyerekek és felcseperedett, esetleg meglett emberek ELMEélezése. Lehetne e nehéz tevékenyég neve: ÉSZlelés.
Rengeteg ember eme tevékenységet nem szerette, de én szerettem és lelkesedtem e nemes célért: eszet nem leheltem belétek emberek, de nem lehetetlen, … eszetek megleltem, s felemeltem!

NEM kesergek, … mért nem lettem zenész, esetleg neves felcser. Meg persze lehetnék "nemes" ember, … fegyveres fenyegetéssel, esetleg veréssel megszerzett rengeteg telekkel!
De nem, nem, nem! Én szerényen, eredményes ÉSZlény lettem és eme tevékenységbe beleszerettem.
Nehéz kérdéseket, egyetemes rendszereket feszegettem, s egyben feleségemmel értékes gyerekeket neveltem fel. Rendre, egyetemeken eszes embereket kerestem, de egyre nehezebben leltem ÉSZlényeket.
Temérdek embert elnyelt egy pénznek nevezett termék, melyben nemesfémekkel, esetleg készpénzzel csencseltek. Eme pénzkereskedelemnek becézett tevékenység lett rengeteg eszes ember végzete, mert érvényes fémpénzzel nem érte be. Fedezetlen készpénz készleteket szerzett, s persze rendész szervek és TEK-esek keresték, felfedezték, s rendszeresen BéVé-be vetették eme egyedeket.

De nemrég vége lett ennek, mert e "nemes" emberek pereltek, feljelentettek, egyre pereket nyertek, … e rendszerben felemelkedtek és vezérek lettek!

Ezért, és evégett, … meg nem értett ÉSZlényként, … e "nemes" embereknek végleg rettegett ellenzéke lettem. Mert veszélyben érzem népem, nemzetem!
De nem kesergek, legfeljebb meg nem értve nevetek eme derék "nemes" embereken. Néven nem nevezlek benneteket, legyetek névtelen gengszterek, s neves vezérek!
És legyen vezéretek egy "nemes-nemzetes" gengszter-fejedelem!
Remélem végetek lesz egyszer!

17.

- Kérsz még félmeleg félkész ételt, Édesem?
- Nem kérek. Félkész étellel nem élhetek. Elég lesz végleg!
- Féltelek te, életem értelme! Nem érted, … én szenvedek?! Készételt vegyek néked?
- NEM. Mert melegen kezelt készétellel mégse élhetem le egyetlen keserves életem.
- De Édesem, eme éltes képlékeny rétes néked kész réges-régen!
- Rémes!
- Kérlek, … ehetnél egy krémmel bélelt méretes félédes krémest.
- NEM, nem és nem! Szerény véleményemet egy lélegzetre elrebegem:
Rettenetes élmény e kemencekész, de egészen nyers (lehet nemes penészes?) kenyérféle, melyet egy kéménytelen kemencébe tesz eme szerencsétlen pékség péke!
- Elnézlek téged Édesem, … mégsem értelek. Végtelen szeretettel eléd teszem e rengeteg félkész képlékeny élelmet … és nem értem, mért nem kéred?! Lehet, … mert én eme kenyérbe rejtett éretlen nézetet (véleményed) egyben lenyelem és megemésztem?!

Képzeljétek el, egyszer képzeletben egy ékes vécécsészére leltem!
Fényes lett egyébként levert kedvem, … megszerettem. Kezembe vettem, féltve lemértem, méregettem, s remegve nézegettem. Féltem, felébredek és eme érzést egyszerre elfelejtem. Egyre hevesebb szenvedélyt éreztem, heves érzések keveredtek bennem. Kedélyesen elbeszélgettem vele és félve énekelgettem.
Mérlegeltem épp ésszel megérthetetlen (képzeletben megélt) helyzetem, s felértékeltem rettenetes életemet, melynek fénye e vécécsésze lett. Nem féltem, féltve dédelgettem és egyre reméltem, nem vész feledésbe reményem, s nem egyetlen percre lesz eme csészeféle szerzemény enyém!
Mert kétségtelen, egy efféle cserépedény értéke esetemben felmérhetetlen. Néztem, nézegettem. Meg se értettem elképzelt helyzetem, melyben egyre élesebben éreztem, … vécéznem kell. Elkeseredetten nevettem pechemen. Felszenteljem e becses szerkezetet? Szerfelett mérges lettem, de mérlegeltem helyzetem, és megtettem. Eme féltve dédelgetett ékes vécécsészémbe helyeztem, … nehezen megemésztett életem végtermékét. Felébredtem, s ez jelentette megelevenedett képzeletem végét!

15.

Nemrég (még életem delén) éltem. De féltve levél életem, e levélben megkeseredett széljegyzet lettem.
Régen nem értettem, mért rezzenek meg egy teljesen széltelen reggelen?
És mért lesz télen eme végtelen tér rezzenéstelen?
Emlékszem, egyszer rettenetes szélvész sepert el, s levert levélnéném reszketett egy ferde kereszten,
… de nem eresztett. Keservesen kereste lényem, egy gyenge levélnyélen. Emlékszem erre, … nem féltem,
de rengetegszer szenvedtem leverten, mert levélnéném mérgesen leteremtett:
"Ez nem élet, te széllelbélelt elkényeztetett levélgyerek! Nem veszed észre, én féltelek?! Mert emlékszem, nemrég
(egy éve) levéltetemmel telt meg e fél telek. Nem értem, mért léptél be eme levélseregbe, melyet fergeteges szél sepert le? E kérdésre mért nem felelsz? Mért nem érted meg levél széljegyzetem? Értetlen kérdezem: élsz még?
Rettenetesen féltelek eme fél telket ellepett levélseregben! Leverten, reszketve félek."
Nem lehet vége ez egy névtelen levélnek!

12.

Én nem mentem el
(eszperenté vers)

09.

Egy kérész élete, mely Ecseren cseperedett fel, elég csekély és gyér életesemény. Léte félelemmel telt el, nem repkedhette be még Ecsert sem, mert egy csendes setét esten, zellerkrémes levesembe esett be. Rémes eset, nem?!
Létét szerény étkemben fejezte be. Ez lett élete legkellemetlenebb esete. Remélem nem szenvedett félédes levesemben, s szerette e véges kérész életét!
Végén megszerettem szegényt (ebédem delén), de eme elég meleg leves lett szerencsétlen végzete, mert e meleg szeretetet nem élvezte egyetlen percre se.

10.

11.

Szertelen fellegeken legeltetem szemem,
nem kesergek, de leverten szepegek.
Meleg nem lehet !
Szenvedem eme jeges lehelletet,
tereken cseszegve megyek,
nem kedvelem e telet.

Egyszer jeges terepen mentem.
(Nem felejtem! Eme eset nehezemre esett.)

Egyszerre teljes testemmel lent hevertem.
Szerencse, fejem megemelve estem,
eszem nem vesztettem,
de egy percre nem lehelltem egyet sem.

Elesett testem fejjel felfele megmeredten hevert, ...
de egyszerre egy ember engem felemelt.
Egyetlen szervem se repedt meg (szerencse),
"Nem felejtem el e nemes tettet Kegyednek!"
-rebegtem meglepve, csendben, eme hegyes terepen jegelt fejjel megmentve.

07.

Kedvem nem szegted kedvesem,
de e meleg tejet ne tedd le nekem,
mert elevenen lenyellek!
Persze megteheted eme kegyetlen tetted,
mellyel szereteted nem kedvelteted meg (velem), ...
De helytelen.
Nem szeretem!
Ne tedd!
Menten elkedvetlenedem, s nem lehetetlen,
de kegyelettel megeszem e megfejt tehenet,
mert eme tej-teszt nekem megfejhetetlen!

08.

Egyszer (kellemetlen, de megesett)
verebeket etettem.
Ez reggel lehetett.
Eltevegelt mellettem egy ember, s nevetett.
- Szeretem e verebeket ? - helyeselt, s ment.
- Nem szeretem. - feleltem.
S etettem, etettem egyre.
De e kedves verebek nem ettek eleget,
s el kellett tennem rengeteg eledelt.

Eltevegelt mellettem megent
ez ember, de nem nevetett.
- Nem szeretem e verebeket?! -

S felemelt keze megfenyegetett.
- Ettek eleget. - feleltem,
s egybe lenyeltem eme megperzselt verebeket.

04.

SZERELMES VERS

Szemed szemembe mereszted,
kezed kezembe helyezted.
Csend lett. Feszengek.
Kebleden merengek !
Szerelmesen kell nevetnem.
"Felejthetetlen este, nemde ?
Felelj ! Felelj !"- rebegted egyre.
Nem feleltem.
Lelkemre nehezedett tested terhe.
"Szeretlek !" - lehelted szemembe.

Fejed ferde helyzetbe tekerted,
kezed fejemre helyezted (becenevem rebegted),
lehengerelt lehelleted.

Eszem bereteszelt,
nem engedhettem kezed el
(e percekben kedvesemnek nevezel).
Szemem levetkeztetett,
kezeddel sejtelmesen rejtetted el tested,
ez nekem leplezetlen jelt jelentett.
Eme helyzetben kerestem kedved.
Megleltem kecses becsed,
s szerelmes tettem megcselekedtem.

Ez szerelem lehet

05.

Zsenge gyermek lehettem,
de e keserves eset (el nem felejtem!)
megesett velem.

Egy szemtelen szerecsen esett el mellettem.
Rettenetes helyzet. Remegtem.
Nem kelt fel eme elesett szerecsen.
Teste mereven helyezkedett el,
kezet nem emelt,
feje nem szelelt egyetlen lehelletet sem.

Emberek ! Gyertek, gyertek !
Emeljetek fel egy elesett embert !
De nem.
Egyetlen ember se jelentkezett.
Keservemben e szerecsent kezemmel megveregettem.
S kegyetlen meglepett,
de eme elesett ember felnevetett.

Nevetett, s keze keresett egy helyet,
mellyel felemelkedhet.
Feje mereven felemelt lett,
megrezzent egy csepp neszre.
Kezem elej'be helyeztem,
de nem kezelt le velem.
Gyermek fejjel megfejtettem:
eme szerecsen ember tehetetlen,
mert szemtelen !

02.

Elmerengtem egyszer egy szerep helyzeten:

Lepelbe tekerve csendben,
(leeresztett kezembe' fejjel) megelevenedek.
(Mert persze eleve tetem lehettem!?)

Felemelem leplem, s fejetlen lebegek.
Ezzel szerzek kellemetlen perceket Neked,
meg persze ezer meg ezer fejes embernek.
De nem szenvedek e fejetlen helyzetben.

Nem. Nem.
Menthetetlen e jelenet.
Szemem keres egy egyedet.
Te leszel meglelve!
Persze ezt egyetlen lepelbe tekerve, lebegve cselekedem.
"Lefejeljelek?" Dereng fel szellememben.
"Ne. Ne! Kegyelmezz!"
S leverten keresel kegyelmet bennem.
"Ne vedd el fejem!" Rebeged leplezetlen.
Lefejelten, leeresztett kezekkel, nedves szemekkel szemtelen meredve eme kedves, szellem-jelenetre.
E szerep helyzet neve:
fejcsere (fekete jelenetbe tekerve).

03.

Egyszer egy emberre leltem.
Csendesen merengve reszketett.
Egyetlen teste rettenetesen remegett,
de kedvesen nevetett.
Még hetven se lehetett.
Félve kérdeztem: "Beteg?"
Keservesen felelt: "Lehet."
Értetlen kérdeztem: "Elesett?"
Erre elkeseredetten felelt: "Nem estem el, nem vertek meg, s részeg sem lettem. Egészségem nem remek, de ennél lényegesebb: egy hete nem ettem."

Szeme fénye el-elsetétedett, még élt, de egyre nehezebben lélegzett. Kezét felém emelte, kérve esett térdre, megértést remélve, s ezt rebegte:
"Nehéz helyzetemben segélyt kértem, de nem felelt meg egyetlen érvem: ÉHEZEK."

Eme embernek segélyére nem lehettem, mert belégeket kértek (érdekelt szervek),
s tevékenységem eme feltételeknek nem felelt meg!