Fagy (4) …

Régi vendégként jött el a hideg téli hajnal,
Szakadtas zúzmara zsákja teletömve faggyal,
Amerre jár, jégtûket szór a fákra,
Nem tudható, hogy fér ennyi tû e zsákba?

Aztán még soká nincs vége a télnek,
A csillogó tüskéktõl mindenki csak félhet,
Szúrós fagyhegye égõ sebet váj ki,
Fagyos a gondolat, nem tud messze szállni!

Keservesen nyüszít a Hold felé az eb,
A cinke, a rigó is egyre éhesebb,
Fényesen recseg a jégtakaró,
A zöldlombú fa, … csak hideg karó.

S minden-minden arról álmodik talán,
hogy megrebben a tavasz, és forrón jõ a nyár,
és nem szúr majd a fagy,
és zöldellõ bokrokon milliárd rovar henyél,
melegség árad a fénybõl, s messze-messze megy a tél.

T.Dénes T.