Fázom!

Fázom, mert pillantásod nem melegít,
Fázom, ha féltõ lángod már sosem hevít,
Fázom, ha nem értesz egy nézésbõl meg engem,
Fázom a kételytõl lángoló ... múló rengetegben.

Fáradt vagyok!

Életem kockakõi elkopnak lassan,
ébren Veled vagyok mindig gondolatban.
És hogyha alszom, lenge álomruhában megjelensz,
remegõ ujjunk majdnem öszeér, s így szólsz halkan:
"Drágám, most már soha el ne eressz!"

(TDénesT)