Félénk a lét,
--- ha süvölt a gyûlölet szele,
S tördeli csontos kezét,
Mind aki megalázott cseléd,
kinek éhesen fekszik le gyermeke, …
Aki álmában hallgat csak mesét,
Mert ébren oly hangos a kín,
hogy csak a szisszenõ félelem játszik vele.

És szunnyad a jó,
--- ha keserû az élet minden perce.
Rekedten dúdolja az emlékek dalát,
Mind aki még ifjúi hévvel énekelte, …
"Hej, a jövõben legszebb a remény!
A végtelennél szebb csak a véges ÉLET!
Hej, ha mégis újra kezdhetném,
Az volna jó, ha nem érne véget!"

Lám, jéggé dermed a szó,
--- és csikarva bõröd alá vásik,
A kegyetlenséggel terhes való,
ahogy szöges bakancsban tapos rajtad a másik, …
Miközben hájas pofája tátva,
s cinikus vigyorral készül az újabb harapásra!

Szürkül a fény,
--- sötét fellegek úsznak az égen,
Vihar elõtti csend honol,
emberi szót nem hallottál régen, …
És mint a dögökre lesõ, éles karmú madár,
süvölt a gyûlölet média, …
S tarka virágok helyett,
szögesdrót mezõkké válik mind a határ!

Orbánia (MAgyarország), 2016., ... ??? --------(T.Dénes T. )