Gyûlöletbe mártott félelem ...

Gyûlöletbe mártott félelem
------ hever az ajtód elõtt.
Átlépnél rajta, …
De egyre magasabb ingerküszöb
áll az utadba.

Félelmetes szörnyszülött,
--- fekszik mozdulatlan!
Szakadékká vált minden küszöb,
és bûnös forrásból eredt folyó
hömpölyög alattam!

Reszketve pattan el egy-egy szál
--- a lengõhíd kötélzetében,
s emberi háló nélkül vár rád a kín,
míg bûnormú-sziklák zúznak szét a mélyben!

Hogy kerültem én ide?
---- S ti mért hevertek
e bûnbõl faragott ajtók,
kegyetlen ingerküszöbén?
Hogy lett a vén folyókból
mérgezett folyam?
És hová tûnt a szakadék felõl,
a legszebb híd … a REMÉNY?

Az emberi lét
--- lassan a gyûlölet habjaiba elmerül.
Idelenn a mély szakadékba'
már nem értik a segédigét,
S odafönn,
akik feljutottak a hídra, …
már régen elfelejtettek emberül.