Hajdan ...

Hajdan papucsot vett fel otthon az ember.
Hajdan megcsókolta édes párját reggel.
Hajdan harmónia volt a zene hangja.
Hajdan esti csendben szólt a templom harangja.

Hajdan, ki a virágot szerette
rossz ember nem lehetett.
Hajdan a szegény is felnevelt
egy családnyi gyereket.
Hajdan a szép, s nem a pénz volt az érték.
Hajdan csillagos éjjel a hajnalt remélték.

Hajdan mesére aludt el este minden gyermek,
Hajdan szárnyakat kapott akit szerettek.
Hajdan villám sújtott a magányos fába,
Hajdan nyugalmas volt a tiszta ember álma.-
(T.Dénes T.)