Hajnali zuhogás

Megõrült az égbolt? Zubog le a vízözön!
Van valaki ott fenn? Tán az Isten így köszön?
Dézsával önti az áldást, hogy mindenkinek jusson,
akinek nincs elég, a világból kifusson?
Ennek már nem örül senki, dörögnek rá az angyalok,
jóból is megárt az ennyi, ... az ész megáll, ... a szó dadog.


Minden esõcsepp parányi, põre,
koppanva hull a háztetõre,
Töprengve törli meg fejét,
a várvavárt új nemzedék,
S arra gondol mind a termés,
"Ó, Istenünk mily' gondos, elmés,
egyszerre adja meg nekünk,
mit álló évre tervezünk."
S halkul, ... eláll a vízözön,
néhány csepp még elköszön,
Míg utas vár a villamosra,
a hajnal szemét mind kimossa,
Mosdik az utca,
siet a járda mellett futó patak,
Hallgat ezernyi tócsa,
fénylõ arcát törli egy büszke kirakat,
S reggelre már minden tiszta,
mintha harmatcseppet inna,
Mind a cserépháztetõ,
friss ízû a levegõ.
Még feketén sötét az éji ég,
könnyeit törli, … mára elég
a zokogás, … a zúduló vízözön,
mire ébred a Nap, … õ elköszön.

T.Dénes T.