Régen
a házmester (más szóval: házfelügyelõ)
feladata volt, hogy õrizze a ház rendjét és
tisztaságát. Ezért sepregetett szinte állandóan
az udvaron, meg persze azért,
mert így látott mindent, ami a házban történik
(fõleg a régi körfolyosós házakban).
Régen csak éjszakára
zárták a házak kapuját, ezért ha
valaki éjszaka ért haza,
annak a házmester nyitott kaput, és ezért nem
csak kapupénzt kapott,
hanem hozzájutott az éjszaka hazajáró
lakókról bennfentes információkhoz is.
Így aztán
a házmester (más szóval: házfelügyelõ)
igen bizalmi állás volt,
aki a háztulajdonos különös bizalmát
élvezte. Természetes volt, hogy a rendõri szerveknek
is rendszeresen információkkal szolgált a lakókról,
amivel kiegészítette azt a kis kapupénzt,
amit az éjszakai fáradozásaiért szerzett.
Mindebbõl látható,
hogy a házmester (más szóval: házfelügyelõ)
azokban a régi bérházas idõkben, annyira
fontos (bizalmi) állást töltött be, hogy ezért
szolgálati lakást is kapott a háztulajdonostól,
méghozzá a földszinten, lehetõleg a kapu
közelében, de mindenképpen úgy,
hogy élõ ember ne közelíthesse meg a lépcsõházat
anélkül, hogy a házmester arról ne tudjon.
Késõbb,
a "szoclista" idõkben a háztulajdonosok változtak,
de a házakban a házmester bizalmi állása
(és természetesen a házmester lakás) megmaradt.
Szükség is volt a házmesterekre,
hiszen söprögetni késõbb is kellett, no meg
a lakókról szerzett információkra
késõbb is szüksége volt a rendõri
szerveknek.
Persze,
ma már az elektromos és kódzáras kapuk
világában, megszûnt a kapupénz az éjszakai
kapunyitásért, a házak tisztaságáról
már
nem igen gondoskodik senki,
vagy ha igen,
azt a lakókkal fizettetik meg. Nincs már házmesterlakás,
hiszen minden lakó tulajdonos lett,
így csak a saját lakásáról kell
gondoskodnia. Nem is gondoskodhatna más, mivel minden lakás
külön rácsokkal és biztonsági ajtókkal
van felszerelve, és minden lakó kis kémlelõ
ablakokon át figyeli a többi lakót. Ezekben a lakóházakban
már nem hogy egyvalaki nem tud mindent a ház lakóiról,
de többnyire azt sem tudják, hogy ki lakik a szomszéd
lakásban.
Ezért
aztán a sok-sok házmester helyett, lett sok-sok
tulajdonos,
és maradt egyetlen "fõházmester", aki
már nem gondoskodik a házakról, inkább
afféle "házfelügyelõ", aki viszont
nagyon igyekszik jó (bizalmi) kapcsolatot fenntartani azzal,
aki birtokolja az összes házat, bár jogilag nem
tulajdonos!