Hiába!?

Írok. ... Már megint írok.

Hiába.
Elolvasni hosszú, … az idõ pedig drága.
Mintha kezemhez ragadt volna tollam,
hogy a fránya írást gyakoroljam,
s dõlnek a szavak belõlem,
a kusza mondatok,
leírom hát, amit ki úgysem mondhatok.
Ha kimondom is, … ma még nincsen kinek !
Mert nekem meleg, ami másoknak hideg,
növények nedvébõl száraz levél pereg,
dezodor illatú robot majdnem minden gyerek,
természetes az, ami természetellenes,
szennyes a tiszta, s homogén a vegyes.
Piros pöttyös világ, ... vérminta a divat.
Ha már nem él, ... akkor szeresd a másikat!


Írok. ... Már megint írok.

Hiába.
Várok. ... Mikor jön EMBER újra e világra?
Nem interneten böngészett információ-tömeg,
Nem kémcsõben klónozott steril géngöngyöleg,
Nem pszihopata, púpos, piackonform préda,
kinek az osztásnál már nincs is maradéka!

Én tudom.
De mondd, kinek magyarázzam ?
Magamban mormolom, suttogó magányban:
Amikor NÕ lesz a nõ, és ismét FÉRFI a férfi,
Amikor a betût, a szót mindenki megérti,
Amikor apjára csillogó szemmel figyel a gyermek,
Amikor az értelem nem ad helyt a gyûlöletnek,
Amikor lágy lesz minden nõ bõre, hangja,
Amikor politika helyett a szerelmet akarja,
Amikor bölcsesség lesz érték,
s érték lesz szeretni,
Érték lesz
EGYMÁSBAN ÉRTÉKET KERESNI !
Ott születik EMBER,
abban a világban,
Ott lesznek majd sokan,
... kiknek magyarázzam!

-------------------------------------------------------------------------- (T.Dénes T.)