Holnapi
gond ...
Gondpárát
fúj a hajnal az éji vágta után,
Végtelen sötétbõl éled a nappal,
s árnytalan zörget a reggel homályos ablakán.
Opálszín
hajnali derengés féltõn öleli a reggelt,
gyengéden törli meg harmatos szemét,
és lám, évmilliárdok óta így
vajúdik a lét,
de kisdede a nappal, ezért sohasem neheztelt.
Nem
fél a fény,
fátyolban osonni a hûvös hajnali folyosókon,
meg-megcsillan az õsi remény,
szemérmes virág nyílik a csókból.
De
figyelj!
Már a csend csobogása hallik,
s visszhangként zúg rá megannyi falomb,
Benned még a tegnap morajlik,
de már a mára válaszol a holnapi gond.
----------------------------------------------------------------------------
T.Dénes T.