A 21. századi INFOSANCE e-demokrácia reménye

 

T.Dénes Tamás

 

 

Jókai Mór: A jövő század regénye

 

Jókai Mór 1872-74 között írt A jövő század regénye, szándéka szerint sem utópia, hiszen így ír az előszava első oldalán: „ez a regény egy olyan koreseményt fog előadni, mely „még” nem történt meg, s küzdeni fog a nehéz feladattal, úgy rajzolni tényeket és alakokat, a jövő korszak kül- és belvilágát, hogy az olvasó azt mondja rá: ez még megtörténhetik!”

Majd a 20. századra vonatkozó jövőképét három alappillérre építi: „Segélyül hívtam az ismeretet, a hitet és a képzelmet.”

 

Jókai A jövő század regényét két részre osztotta, az ÖRÖK HARC és az erre rímpárként válaszoló ÖRÖK BÉKE részekben fejtette ki a jövő társadalmára vonatkozó gondolatait. Így kapjuk meg bámulatos lényeglátással az emberi társadalmak fejlődésének 19. századi nézetét, amelyet szinte tükörképként igazolt a 20. század. Néhány gondolat a regényből, melyek máig hatóan érvényesek:

„Íme az örök harc elemei. … örök harc követelése az általános fegyverkezés. … Az örök harc foly a tőke és a munka között. … Foly az örök harc az erkölcsi életalap s a társadalmi rothadás között. … a természet emlői pedig nem kifogyhatlanok, mint az ősmesék hírlelék … Itt a harc az ember és a föld között. Ez pedig az elsőnek a vereségével végződik. … S ez elemek túlszaporodása megváltoztatja Amerika mostani jellemét. Fel is használja azt a helyzetét, s befolyásának egész világterhével ráfekszik Európára. Íme az örök harc az ó- és új-világ között. … Ez nem fantázia, ez nem prófécia, ez tudat! ez ismeret! S nem önkényt jön-e e tudat nyomában az a hit, hogy ez nem folyhat örökké így?

Ezen a hiten alapul az a mű, amit írok. Regényem két részre van osztva, az egyiknek címe az „örök harc”, míg az lehetlenné válik; a másiknak címe az „örök béke”, midőn az kényszerűséggé lesz és megvalósul. … az a felvilágosodást elterjeszti minden világrészbe … kijelöli a helyét a tudósnak, a költőnek, a művésznek és a napszámosnak, s elégültté teszi mindegyiket sorsával. … Az győzelemre segíti az emberbarátokat, s megadásra kényszeríti az emberiség ellenségeit, … Az egyik földrész bőségét kicseréli a másikéval. … Az a becsületszót olyan erőssé teszi, mint a törvény, s a lelkiismeretet teszi első folyamodású bíróvá. Ezek művem alkotó eszméi. … Még hátra van ránézve a legnagyobb tökély fokára emelő megdicsőítés – ez az ismeret. Az ismeretek diadala lesz az, amidőn az a halandó, aki azt mondja magáról: „Én vagyok az Isten!”, leveszi koronáját azon halandó előtt, aki azt mondja: „Én vagyok az ember!”

 

INFOSANCE a jelen század esélye

 

A kívánt tudásalapú e-mber központú társadalom olyan távoli célnak tekinthető pozitív jövőkép, amelyhez nem vezet egyenes út a mai információalapú fogyasztói társadalmi formációkból. Ennek igazi esélye, az információalapú társadalom ma még elérhető lehetősége, az ezredfordulón vizionált neorenaissance kor (Dénes Tamás 2002), a 21. század INFOSANCE társadalmának megteremtése.

 

Ez tulajdonképpen a humán értékek, az alapvető természeti és társadalmi törvények sokoldalú megközelítése, a modern technika eszközeinek segítségével. Az INFOSANCE nem csupán az INFOrmáció és a renaisSANCE szavakból képzett mozaikszó, hanem olyan új gondolkodásmódon alapuló társadalom, amely magában rejti a gondolkodó ember klasszikus képességeinek optimális egyesítését a mindent átszövő, globalizálódó e-technikával és az egyre teljesebb, biztonságosabb információ®ismeret®tudás birtoklásával. Az INFOSANCE elnevezés olyan e-társadalom képét rajzolja fel, amelynek középpontjában egy új, modern neorenaissance e-mber áll, akinek legfőbb célja, hogy megnyissa a társadalmi evolúció eme új korszakát, és továbbvigye Jókai „Én vagyok az ember!” társadalmi vízióját.

 

A renaissance újra kinyitotta a középkori egyház által csőlátásra szűkített gondolkodást és a felvilágosodás a valóságos világ sokoldalú, kreatív szemléletére nyitott ablakot. Fellazult az egyház által kézbentartott, egyetlen szálon függő információ-monopólium, amely az ismeretek és ezáltal a gondolkodás teljes uralmát jelentette. A gondolkodó ember „eldobta a dogmák mankóját”, mellyel éppen csak járni volt képes és újra szabadon szárnyalhatott a gondolat. 

 

A 20. század, amely száz év alatt, több ezer évnyi technikai fejlődést hajszolt át a civilizált társadalmakon, újra „mankóra” ítélte az emberi gondolkodást. Csak most az egyház helyett, a technikai eszközök narkotikus függősége, a fogyasztói társadalom mesterséges rohanása kényszerítette rá az emberekre a szabad, kreatív gondolkodás helyett, a tisztán racionális, érdekvezérelt mintakövetést, az „eszközök kiszolgáltató mankóját”.

Az INFOSANCE e-mber lehetősége az „új ablaknyitás”, amely a felhalmozott óriási technika, a globális kommunikációs és informatikai rendszerek lehetőségeit egyesíti a renaissance mintájú szabad, szárnyaló, kreatív, emberi gondolkodással. Az INFOSANCE társadalma kreatív társadalom, amely akárcsak az emberi kreativitás, a társadalmi túlélés alapfeltétele.

 

Mivel a kreatív gondolkodás az egész emberi faj differenciaspecifikuma, így megvalósul a társadalmi esélyegyenlőség, amelynek következtében NEM HIERARCHIKUS társadalmi rétegződés keletkezik. Tehát előáll a társadalom egyensúlyi állapota. Vagyis az INFOSANCE társadalom nem hatalmi struktúrákra épül, hanem a KULTURÁLIS EVOLÚCIÓRA. Az exponenciális mértékben fejlődő technika ehhez csupán a segédeszközöket (termelőeszközök) szolgáltatja, vagyis a társadalmi (vagy inkább gazdasági) fejlődés céljából, annak eszközévé válik.

 

A nullaösszegű játék társadalmak „természetes” kapacitás korlátai történelmi időben csak igen rövid távon és éppen nem fenntartható módon teszik lehetővé a gazdasági és társadalmi fejlődést. Eme virtuális fejlődés hajszolása („virtuális agárverseny effektus”) vezet a társadalmi időparadoxon válság jelenségeihez.

A humán társadalom az élő környezetével közös evolúciós időben működik, így megszűnik a társadalmi időparadoxon, tehát a társadalmi fejlődési folyamat, akárcsak a biológiai, természetes módon FENNTARTHATÓ lesz!

 

 

Az INFOSANCE társadalom megvalósítható rendszere

 

- Az ipari társadalom a központi hatalom és a hierarchikus rétegződés társadalma. Az INFOSANCE társadalom ezzel szemben sok központú és egymást kiegészítő közösségi társadalom.

- Az ipari társadalom célja a „Nagy Nemzeti Jóléti (fogyasztói) Társadalom” létrehozása, egy a bölcsőtől a sírig nagy jólétben élő társadalom megvalósítása. Az INFOSANCE társadalom az időérték megvalósítására irányul (olyan érték, amely az eljövendő időt tervezi és valósítja meg), minden egyes ember számára. A társadalom célja mindenki számára egy értelmes élet élvezete, törekedve a nagyobb jövőbeni lehetőségekre.

 

- Az ipari társadalom politikai rendszere többségi elvű parlamentáris rendszer, amely részleges demokrácia által ellenőrzött gazdasági és politikai hatalom. Az INFOSANCE társadalomban a politikai rendszer a magas szintű e-technika által biztosított általános és folyamatos részvételi e-demokrácia. Ez a lakosság részvételével gyakorolt politika, a lakosság által gyakorolt autonóm irányítás politikája, amely a megegyezésen, a részvételen, és a kisebbségek véleményét is figyelembe vevő szinergián alapul.

 

- Az ipari társadalom legfejlettebb foka a tartós fogyasztási cikkekre összpontosuló, nagymértékű tömegfogyasztás (fogyasztói társadalom). Ez a nullaösszegű játékon alapuló korlátos kapacitások társadalma, ahol az állandó fejlődés (fogyasztás) nem fenntartható. Az INFOSANCE társadalom legfejlettebb foka a magas szintű tudást tömegesen termelő társadalom, amelyben az e-technikán alapuló számítógépesítés mindenki számára lehetővé teszi, hogy tudást szerezzen és az ember differenciaspecifikuma, a kreatív gondolkodás kiteljesedése felé haladjon. Ez „a gondolat és a szeretet korlátlanul (meg)osztható és mindig van maradéka.” törvényén alapuló, nem korlátos kapacitások e-társadalma, amelyben a folyamatosan fenntartható strukturális fejlődés és a mindenki számára elérhető e-demokrácia megvalósítható.

 

 

Ajánlás az INFOSANCE  21. századi megvalósításához

 

Ajánlom a fenti gondolatokat a napjainkban és majdan felnövekvő generációk figyelmébe, akik már e-világba születnek, amely hajlamos az emberi társadalmat technikai bravúrnak tekinteni.

Legalább ennyire ajánlom mindazoknak a döntéshozóknak, akik egyszerre az információs hatalom birtokosai és az információs fegyver kiszolgáltatottjai lehetnek.