Így múlik el (... tán épp az én hazám!)

Nincs válasz, csak kérdés.
A szerelem … szótlan féltés,
Mélyedbõl jövõ felszisszenés,
A végtelennek tûnõ csend is kevés,
Míg hallgatag lelkedben kín kavarog,
Tejszerû ködbe kábít a drog,
Vagy könnyû, kéjes kacagás a lét, …
Vajon elengedhetnéd az élet fagyos kezét?

Érzem, hogy ordítanom kéne reggel, este,
Talán e világból valaki akkor megkeresne,
Meg nem szólalna, de kérdõn nézne rám, …
Lehetne ez a valaki tán épp az én hazám!

Rózsa Sándor vágtató lovának pora,
Iluska könnyein füstölgõ gonosz mostoha,
Tavaszi kertekben illatvirágú orgona,
Pesti házakon pislogó ablakok sora,

S mind, …
ami vigyázott rám, és amire én vigyáztam, …
nekem Magyarország nem a kempingsátram,
amit ott állítok fel, ahol éppen ér a reggel,
s a távolból gondolok rá nagy-nagy szeretettel!

Már nem kérdezek, … s válaszra sem várok.
Hangtalan nézek, … nem kiabálok,
Futnak a percek, és én lassan számolom, …
Így múlik el sorba' minden-minden napom.

U.i.: Ó, én beszéltem, írtam, szóltam.
Szavakat véstem a porba, szónokoltam?
----------------------------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.

ÍGY múlik el ... (... tán épp az én hazám!)
Nem az élet visel meg engem, Csak fekélyes már az a tudat, hogy nem tudok rendet vágni e renden, Elindul belõlem, … de sosem ér talajt a gondolat. Már csak a rettegés szemébe nézek, S õ visszanéz rám kérdõn naponta, Még nem rohadok, nem vérzek, Csak készülök a legszebb halálomra. Mint íróasztalom üvegén a por, Úgy gyûlik össze ezernyi fölös gondolat, Leírva búvik hófehér papíron a sor, Visszaolvasva mind-mind rajtam mulat. Mégis itt ülök, … gondolatporral szennyezett papírok felett, íróasztalomra szédülök, s nem teszek mást, … csak gyarapítom a gondolatfelesleget.
	Nincs válasz, csak kérdés. A szerelem … szótlan féltés, Mélyedbõl jövõ felszisszenés, A végtelennek tûnõ csend is kevés, Míg hallgatag lelkedben kín kavarog, Tejszerû ködbe kábít a drog, Vagy könnyû, kéjes kacagás a lét, … Vajon elengedhetnéd az élet fagyos kezét? Érzem, hogy ordítanom kéne reggel, este, Talán e világból valaki akkor megkeresne, Meg nem szólalna, de kérdõn nézne rám, … Lehetne ez a valaki tán épp az én hazám! Rózsa Sándor vágtató lovának pora, Iluska könnyein füstölgõ gonosz mostoha, Tavaszi kertekben illatvirágú orgona, Pesti házakon pislogó ablakok sora, S mind, … ami vigyázott rám, és amire én vigyáztam, … nekem Magyarország nem a kempingsátram, amit ott állítok fel, ahol éppen ér a reggel, s a távolból gondolok rá nagy-nagy szeretettel! Már nem kérdezek, … s válaszra sem várok. Hangtalan nézek, … nem kiabálok, Futnak a percek, és én lassan számolom, … Így múlik el sorba' minden-minden napom. U.i.: Ó, én beszéltem, írtam, szóltam. Szavakat véstem a porba, szónokoltam? ----------------------------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.