Illanó idõ ...

Lopva kérném a Jóistent (ha volna),
ha egyetlen kérdésre, csak egyszer válaszolna, …
és sapkám lengetve tiszteltetném olykor õt,
csak egyetlen piciny pillanatra megállítaná az illanó idõt!
De inkább halkan dörmögöm magamban,
"Valami mindig elszáll, minden egyes napban."
S éget a vágy, hogy egyszer visszatérjen,
a legszebb pillanat, … egy mosolygós, furcsa éjen.
Vagy talán, ahogy szirmot hullat a télen szunnyadó virág,
míg megfagyott bibéje vacogva, lágy tavaszért kiált.
Senki, soha, sehol nem várt jobban arra,
hogy meglássa magát a tükörfény tavaszba'.
S most csak állok, … kérdõn nézek némán,
míg összes vérsejtem csörtet át a vénán,
s rója, egyre rója az érrendszer nyirkos útjait.
Úgy szeretném látni, ahogy minden nap rálegyint,
hogy "semmi az egész", hogy "még ezerszer ennyi van",
a világi vágy, a millió kérdés, a "miért?" és "hogyan?"
Aztán, ha tudnám,
mind-mind a választ átadnám szépen Neked,
és még soká hallgatnám
hangtalan csengõ, vidám-bús éneked,
a sok pici dalt, a gondolatba rejtett milliárdnyi képet,
ahogy rejtett csatornánkon át küldöd el a szót,
s én némán megköszönve,
majd visszaküldöm Neked az egészet!
------------------ ------..........................................(T.Dénes T.)