Irodalmi
átiratok
Örökérvényû
irodalmi mûvek aktuális utánérzései
Orbániában
Az átiratokat (irodalmi utánérzéseket)
elkövette: T.Dénes Tamás
T A R T A
L O M J E GY Z É K
|
01»
|
Halotti beszéd
(Legkorábbi latin betûs magyar nyelvû szöveg,
13. század eleje)
|
01a»
|
|
01b»
|
Csokonai Vitéz
Mihály: Zsugori uram (1794) |
01c»
|
Csokonai Vitéz
Mihály: A Reményhez (1803) |
02»
|
Vörösmarty
Mihály: A vén cigány (1854) |
03»
|
Arany János:
Tetemre hívás (1877) |
04»
|
Arany János:
Walesi bárdok (1857) |
05»
|
Arany János:
Mátyás anyja (1854) |
05a»
|
Arany János:
Fülemile (1854) |
05b»
|
|
05c»
|
|
06»
|
Arany János:
Ágnes asszony (Ballada, 1853) |
07»
|
Arany János:
Családi kör (1851) |
08»
|
Arany János:
Toldi (1846) |
09»
|
Petõfi Sándor:
János vitéz (1844) |
10»
|
Petõfi Sándor:
Az Alföld (1844) |
10a»
|
Petõfi Sándor:
Füstbement terv (1844) |
10b»
|
Petofi Sándor:
A helység kalapácsa (1844) |
10c»
|
Petõfi Sándor:
Négyökrös szekér (1845) |
10d»
|
Petõfi Sándor:
Egy gondolat bánt engemet (1846) |
10e»
|
|
10f»
|
Petõfi Sándor:
A nép nevében (1847) |
11»
|
Petõfi Sándor:
Arany Lacinak (1847) |
11a»
|
Petõfi Sándor:
Arany Lacinak (1847) |
11b»
|
Petõfi Sándor:
Falu végén kurta kocsma (1847) |
12»
|
Petõfi Sándor:
Szeptember végén (1847) |
12a»
|
Petõfi Sándor:
A Tisza (1847) |
12b»
|
Petõfi Sándor:
Anyám tyúkja (1848) |
12c»
|
Petõfi Sándor:
Nemzeti dal (1848) |
12d»
|
Petõfi Sándor:
Akasszátok föl a királyokat! (1848) |
13»
|
Madách Imre:
Az ember tragédiája (1862) |
14»
|
Ady Endre: A
magyar Ugaron (1905) |
15»
|
Ady Endre:
ISMERETLEN KORVIN-KÓDEX MARGÓJÁRA (Sírás
és panaszkodás, 1905) "Komp-ország" |
16»
|
Ady Endre: Õrizem
a szemed (1916) |
17»
|
József Attila:
KEDVES JOCÓ! (1917) |
18»
|
József Attila:
TISZTA SZÍVVEL(1925) |
19»
|
József Attila:
Kertész leszek (1925) |
20»
|
József Attila:
MAMA (1934) |
21»
|
József Attila:
ALTATÓ (1935) |
21a»
|
József Attila:
Aki szegény, az a legszegényebb (1924) |
21b»
|
|
21c»
|
|
22»
|
Heltai Jenõ
(1871-1957): Mert dalaimnak
(Kis Kató
) |
23»
|
Heltai Jenõ
(1871-1957): Vallomás
(Mi ketten egymást
) |
24»
|
A Magyar NÉP
kiskönyvtára (Klasszikusok nyomán) |
25»
|
Kacsóh Pongrác:
János vitéz daljátékának
szövege alapján |
26»
|
Kosztolányi
Dezsõ: Üllõi-úti fák (1906) |
26a»
|
Kosztolányi
Dezsõ: Mostan színes tintákról
álmodom (1910) |
26b»
|
Kosztolányi
Dezsõ: Akarsz-e játszani? (1912) |
26c»
|
Kosztolányi
Dezsõ: Beírtak engem mindenféle Könyvbe
(1921) |
26d»
|
|
27»
|
|
28»
|
Juhász Gyula:
Magyar népem ... (1903) |
29»
|
Juhász Gyula:
Milyen volt ... (1912)
|
30»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Kemény Simon, Karperec)
T.DénesT.: Így
szívtok ti (2023)
(Arc-lemez)
|
30a»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Babits Mihály, Futurum exactum)
T.DénesT.: Így
szívtok ti (2023)
(Abszurdum ez faktum! )
|
30b»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Kosztolányi Dezsõ, Mint aki halkan belelépett)
T.DénesT.: Így
szívtok ti (2023)
(Mint aki halkan, ... de vezír lett)
|
30c»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Ady Endre, Moslék-ország)
T.DénesT.: Így
szívtok ti (2023)
(Trónszék Országh!)
|
30d»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok
ti (1912)
(Ady Endre, Törpe-fejûek)
T.DénesT.: Így
szívtok ti (2023)
(Gumigerincûek!)
|
30e»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok
ti (1912)
(Gellért Oszkár, A puceráj)
T.DénesT.: Így
szívtok ti (2023)
(Csupa háj!)
|
31»
|
Móricz Zsigmond
(1879-1942): Iciri-piciri mese |
32»
|
Móricz Zsigmond
(1879-1942): A török és a tehenek |
33»
|
Babits Mihály:
Jónás könyve (1938) |
34»
|
|
35»
|
Radnóti Miklós:
Nem tudhatom ... (1944) |
36»
|
Radnóti Miklós:
Töredék (1944) |
37»
|
Weöres Sándor
(1913-1989): A birka-iskola |
38»
|
Weöres Sándor
(1913-1989): Alva jár az Orbán |
39»
|
Weöres Sándor
(1913-1989): A Tündér (Bóbita) |
40»
|
Weöres Sándor
(1913-1989): Száncsengõ |
41»
|
|
42»
|
|
----NAGYÍTÁSHOZ
kattints
a KÉPEKRE!
|
42»
|
|
|
41»
|
|
|
40»
|
Weöres Sándor (1913-1989):
Száncsengõ
"Éj-mélybõl
fölzengõ
- csing-ling-ling - száncsengõ.
Száncsengõ - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban
két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló
hangerdõ
- csing-ling-ling - száncsengõ.
Száncsengõ - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring."
.
. .
(Utánérzés
Orbániában)
Zsebmetszõ
NÉP
pénzén növekvõ,
-stróman és zsebmetszõ.
Zsebmetszõ -lop mindig-
NÉP pénzén
yachton ring!
|
Lehallgat
egy nagy ló,
Pegazus szoftver jó.
A Várban táncoltok,
a vezír mindent lop!
Mindent nyel
a NERdõ,
-stróman és zsebmetszõ.
Zsebmetszõ -lop mindig-
HATALOM meg nem ing!
(TDT)
|
39»
|
Weöres Sándor (1913-1989):
A Tündér (Bóbita)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Az
Üzér (Tónika)
Tónika,
tónika plakátol,
Körötte NER tagok (z)ülnek,
Még több, akik gyaláznak,
Ártanak, s elvegyülnek!
Tónika,
tónika játszik,
Helikoptere fenn a magasba,
Pegazus lovára pattan,
S, mindenkit lehallgat ma!
Tónika,
tónika szépít,
Fenn ül a Karmelitába,
Nemzethy kormánya szentség,
No, meg plasztik Cecil arája!
Tónika,
tónika átkoz,
Nappalokon, no meg éjen!
Vezírtõl kap ezért pálmát,
S, vigyora csattan a NÉPEN!
(TDT)
|
|
38»
|
|
|
37»
|
Weöres Sándor (1913-1989):
A birka-iskola
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Orbániában
már nem csoda,
az állami birka-iskola!
Ha a diák nem szól,
csak báNATosan
béget,
annak jár a vezírtõl dicséret.
Sõt,
a tanár,
aki agymossa a nemzethy báNATot,
éhbérért akár tanár maradhat ott!
Így
hááááát,
Orbániában már nem csoda,
hogy nem marad más,
csak birka-iskola!
(TDT)
|
|
36»
|
Radnóti
Miklós: Töredék (1944)
"Oly korban
éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek."
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Töpredék
(Oly porban élek
)
Oly porban élek itt
e földön,
mikor egy ember úgy elaljasult,
hogy nem látja már
csak a HATALMAT!
(a történelembõl semmit sem tanult)
S míg mindenki ellen harcol téveteg,
népére GYÛLÖLET-pecséttel
nyom bélyeget!
Oly porban élek itt e földön,
mikor NERdei állatnak lenni
érdem,
sõt, aki stróman, az lesz a hõs!
És a NÉPET,
ha nyögve, kinlódva tûri ezt,
Ocsmány
Vezír undorral
tapossa,
akár a pestisest!
|
Oly porban élek itt e földön,
mikor a BÛN ellen tenni,
sõt szólni sem lehet!
Odafönn Vigadva
ropják részegen,
míg a NÉPNEK
a nyomort osztják idelenn!
Oly porban élek itt
e földön,
mikor megszületni vétek,
s az ifjúságnak vonzóbb a messzeség!
Ez Ocsmány Világban
átkozott a HOLNAP,
ha nem hagyod törni gerinced,
görnyedt ALATTVALÓNAK!
Oly porban élek itt e földön,
mikor éjsötétben fogan a világos GONDOLAT!
És ha akad papír, amire a költõ még
írhat,
e néhány sornyi REMÉNY
a jövõnek MEGMARAD!
(TDT)
|
35»
|
Radnóti
Miklós: Nem tudhatom ...
(1944)
" Nem tudhatom, hogy másnak e tájék
mit jelent,
nekem szülõhazám itt e lángoktól
ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl
gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el."
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
NER
hatalom!
NER
hatalom e tájék, melyet
egykor dicsõség, s tisztelet ölelt,
melyben még élt az a szándék, hogy
ne uralkodjon gyilkos GYÛLÖLET!
Kicsinyke
föld ez, mégis NÉPÉNEK
végtelen
drága,
Tán nincs is e szegény országnak határa!
NER
hatalom e tájék, ...
Hallod-e, míly szörnyû csend van?
A NÉP nem énekel!
Nincs Emberség
már Rég,
a fél ország görnyed,
s alattvalóként térdepel!
És ha elindul, már
vissza se néz (tudom),
tán csak visszainteget, ha megáll féluton.
|
Gépen száll fel e tájról, ki elmenekül,
s odafenn érzi, hogy mennyire fáj,
amint az egyre apróbb sok pici házról,
-ami mind a felhõkkel vegyül-
Eszébe jut Vörösmarty
Mihály,
Ady, meg József Attila,
és a temérdek GONDOLAT,
ami hazájába húzza vissza!
Hisz odafentrõl, már
csak térképet láthat,
szántóföldeket, házakat, pusztuló
tanyákat,
De nem látszanak ott lenn a szorgos emberek,
s az iskolák, ahol tágra nyílt szemmel
figyelt rád sok-sok gyerek!
Egyre távolodva, szörnyû fájó
emlék,
hogy már csak NER hatalom odalenn
e táj,
Ocsmány Világban
reményed a nemlét,
És aki még
egy jobb jövõre vár,
Tudja, hogy odafönn ropják a táncot,
de rájön, hogy idelenn élete
alattvalóként nyomorult, sivár volt!
Mert bûnös mindenki,
akár megy,
akár marad,
Ha voksával ez Ocsmány
Vezérbõl
bálványt farag!
És még mindég nem érti,
hogy e táj csak úgy szép, ha a NÉP,
nem egy géprõl nézi,
magasból SEMMIKÉPP!
(TDT)
|
34»
|
|
|
33»
|
Babits Mihály: Jónás könyve
(1938)
(részletek a harmadik részbõl)
"Én
Jónás, ki csak a Békét szerettem,
harc és pusztulás prófétája lettem."
"De böjt s jámborság
néked mint a pélva,
Mert vétkesek közt cinkos aki néma"
"Csakhogy a gonosz fittyet hány
a jóra.
Lám, megcsufoltak, Egek Alkotója!"
|
(Utánérzés
Orbániában)
Én
Óriás, ki mindig Békét hirdettem,
a harc és mutyi prófétája lettem!
E NÉPNEK bátorság
legyen a példa!
Mert NEResek közt piszkos minden
téma!
És Ocsmány
Vezér fittyet hány
a szóra,
De eljön majd egyszer, a NERdei
VÉGóra!
(TDT)
|
32»
|
Móricz Zsigmond (1879-1942):
A török és a tehenek
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
A
MAgyar vezír fejezet
Van
egy MAgyar MEHEMED,
ki sose látott EMBERet.
Bizony ez a mehemed,
egy külön MAgyar fejezet,
mert nem is tudta mehemed,
hogy milyenek a zEMBEREK!
Háááát,
úgy gondolta mehemed,
"Jobb, ha ki én nem megyek.
Inkább, Váramba' leszek,
és teraszomról lelesek."
Egyszer
aztán mehemed,
addig-addig leshetett,
míg meglátott sok EMBERet!
Csudálkozott mehemed,
"Ilyenek a zEMBEREK?!
Én vezír vagyok, ... MEHEMED,
De kik e furcsa szerzetek???"
|
Nézegette
mehemed,
hányfélék a zEMBEREK.
Meg is számolt mehemed,
vagy kétféle EMBERet:
Voltak
bégetõ birkák,
és marhák, akik bírták,
hogy a vezír mehemednek,
köze sincs a zEMBEREKhez.
Így a
vezír fenn rekedve,
szotyit köp a zEMBEREKre!
Oszt, akik mégse birkák,
a vezírt jól kiNYÍRJÁK!
(TDT)
|
31»
|
Móricz Zsigmond (1879-1942):
Iciri-piciri mese
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Egyszer
volt,
bíz még ma
is van,
Volt egyszer egy nem is oly
piciri Váracska,
abban élt éldegélt egy óriás pocakos
viktorka.
Volt annak sok iciri-piciri
kis ökre,
rákaptak a nem is oly piciri KÖZÖSRE.
Csizmát húz
az óriás pocakos viktorka,
nehéz az út a nem is oly piciri EU-ba'.
Bejárja a NÉPÉTÕL
lenyúlt kis NERdõt,
de nem elég még az agymosott sok felnõtt.
Bejárja hát,
határon túl is a világot,
de az EU-ban nem talál
egyetlen jó barátot.
Ám, rátalál
pár diktátorra,
türkménre és törökre,
Türk tanácsba befogadták, ökreivel
örökre.
Így
örülhet még viktorka sok ökrének,
de NINCS VÉGE az iciri-piciri
mesémnek!
(TDT)
|
|
30e»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Gellért Oszkár, A puceráj)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
T.DénesT.: Így
szívtok ti (2023)
Csupa
háj!
Hogy nyalod meg a szájad
szélét vezér,
míg hasadra nézve, így szólsz:
"Csupa háj."
Csupa háj,
csupa háj!
Nem elég, hogy "csupa"?
Még "háj" is!
Hááááj,
háááááj,
Megint csak "Csupa háj!"
Azt mondod "megint",
miközben zabálsz és tömöd pocakod.
De mért nyalod a szád?
És mért csattog a fogad,
miközben nyelvedrõl köpöd a szotyit
és arcodra fagy a GYÛLÖLET?
És mért vonaglik
a vállad?
És mért nem húzod fel buggyos nadrágodat?
És zsebredugott kézzel,
mért rángatod az arcodat?
|
Mért kapkodsz fejedhez,
melyre kiül a zavart mosoly?
És mért zavar, ha mások mondják,
hogy "Csupa háj!"
Most a NÉP kérdez,
hát, gyerünk válaszolj!
Persze most páncélautóba szállsz,
és csak annyit pöksz oda,
hogy "Szép napot."
És pávatáncodhoz követelsz alázatot!
De ha a testõrök közül
egy kisgyerek kiált:
"Csupa háj,
ez a bácsi!"
És kontráz rá sok ezer tanár és
diák!
Mit mondasz?
Csak zavartan nyaldos a száj?
Hááááát,
mikor érted meg,
hatalomagyú, csupa háj vezír,
Hogy a NÉP
NEM LESZ ÖRÖKKÉ LAKÁJ!
(TDT)
|
30d»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok
ti (1912)
(Ady Endre, Törpe-fejûek)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
T.DénesT.: Így
szívtok ti (2023)
Gumigerincûek!
Uralkodni jöttem ide,
Uralkodni jöttem ide,
Gyertek-gyertek gumigerincûek!
Nehéz munka ez,
kemény,
Nehéz munka ez,
kemény,
Ti vagytok az új csõcselék.
De jött egy óriás
törpe,
De jött egy óriás törpe,
S, tudja mit akartok tõle!
"Ti vagytok az új
csõcselék,
Ti vagytok az új csõcselék,
Ti vagytok mind a száz-a-lék!"
Én vagyok a KIPcsak
vezír,
Én vagyok a KIPcsak vezír,
És a gumigerincûek vezíre
leszek!
|
... és
a 2024.06.09-i "választások" óta
új vezírrel bõvültünk!
Most már valóban SZTEREÓBAN
kapjuk (O)csmány
és MAgyar
vezírt!
Én vagyok a MAgyar
vezír,
Én vagyok a MAgyar vezír,
És a gumigerincûek vezíre
leszek!
"Te birka vagy, vagy
tapír?
Te birka vagy, vagy tapír?
Hogy nem érted,
ha mindent kétszer mondok,
és egyszer teszek!"
(TDT)
...
|
30c»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok
ti (1912)
(Ady Endre, Moslék-ország)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
T.DénesT.: Így
szívtok ti (2023)
Trónszék
Országh!
Fönt kérem
lehet sok tahó,
Föntrõl kérem
a trónról izen,
Ocsmány Vezíre
e hazának,
Trónszék Országh-nak
szárazon és vizen!
Odafönn a Vezír
a trónról izen.
Trónszék
Országh, hajh, cudar országh,
Hajh, lombkoronasétány,
Te nemzethy lomb nélküli rém!
Hajh, de sok átok-város,
Lesz akkumulátor gyáros,
Környezet szennyes kezdemény!
|
Odafönn trónol
a király,
Hát, nem a magyar NÉPÉ
e föld?!
Trónszék Országh-nak
vezíre,
Puszta hatalmat örökölt?!
Nyöszörög lábunk alatt a föld!
De nem megyünk
innen,
Bíz', itt maradunk Ocsmány
Vezír!
Fekete napjai fekete Országh-nak,
Mit sok millió keserû ember ír!
(TDT)
|
30b»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Kosztolányi Dezsõ, Mint aki halkan belelépett)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
T.DénesT.: Így
szívtok ti (2023)
Mint
aki halkan,
de vezír lett,
Oszt töretlen hatalma
egyre nagyobb,
Míg alattvalók lettek és cselédek,
Kiken pávatáncol és lépked gyalog,
Mint aki halkan
de vezír lett.
Most pedig NÉPÉN
nevet és fintorog,
Szájszélét nyalja egyre, miközben morog,
S erkélyérõl néz le fentrül,
míg Várában trónjára fent ül!
És talpnyalók
hada áll körbe csendbe,
Ocsmány Vezírük
szavára lesve!
S emelnek szobrot, festenek képet,
Róla,
ki halkan
de vezír lett!
(TDT)
|
|
30a»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Babits Mihály, Futurum exactum)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
T.DénesT.: Így
szívtok ti (2023)
Abszurdum
ez faktum!
A vezír
ez országot e nemzeth-bõl
szoborta.
Ó, NERdõk torza,
GAZ stróman toborzó,
Ó, pacal mintájú németh
szilárd korsó!
Míg a NÉPNEK marad
csupán a morzsa.
És lett Orbánia,
a GAZOKNAK korzó!!
De fentrõl
a határon túlra fújják a mannát,
Az anyaországnak mégis szidják az anyját,
Mert itt a NÉP oly birka, s még ma méla,
A közpénzt elhordani hagyják,
S földünk se lesz, mert azt is eladják!
Csoda, hogy él még e NÉP,
Legyen bár agymosott, és nem csak néha méla!
(TDT)
|
|
30»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok ti
(1912)
(Kemény Simon, Karperec)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
T.DénesT.: Így
szívtok ti (2023)
Arc-lemez
A vezíremnek
arca szép legyen,
A bõr rajta vastag, mint fenekén.
Ha barackot ad, ... ne tegye mérgesen,
És meztelen táncoljon a NÉPÉN,
nemzethén!
Két lába közt
tartsa zsebében kezét,
Szotyival szájában üzenjen hadat!
S, ha megnyalja szája szegletét,
Lölõnek ennyit mondjon csak: harap!
A koronát húzza
be homlokig,
Oszt, amíg dalol HUXIT
éneket,
Pávatáncoljanak, akik
Gondolnak róla szépeket!
Arcán nemzethy mosolya,
Aranyere legyen temérdek karát!
S, ha viktátor lesz csak az EU-ba',
Bátran tapossa el magát!
(TDT)
|
|
29»
|
Juhász Gyula: Milyen volt ... (1912)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Fidesz
folt
Hideg múlt, s forró
jövõ,
ami e NÉPNEK kijutott már!
De a jelen mindég övék,
ha dús a kalász,
vagy sárguló nyár
miatt a pipacs se nõ!
|
Fidesz
folt árnyától
cserepes a föld, száraz a határ,
Görcsbe görnyednek az EMBEREK!
Nem terem GONDOLAT,
nincs
csak fáradt SZÓ
ma már!
Fonnyad a NÉP,
szeme homályos, teste remeg!
Fidesz
folt árnya, ami e NÉPNEK kijár?!
De talán van még a tavaszra remény,
ha újra EGYÜTT dalolván,
A SZÓ kivirágzik,
és az árnyat eltörli a FÉNY!
(TDT)
|
28»
|
Juhász Gyula: Magyar népem ... (1903)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
MAgyar van értem!
Te arattál, én
meg reméltem,
hogy mindenki imád, hisz
a MAgyar van értem!
Az EU-nak itt van a határa,
Én mondom, ...
Ez az emberi jogoknak hazája!
|
Meleg idõ jár a brüsszeli magyarra,
csatornán menekül a szájer a zajra!
De másnak az nem a csatornája,
mert bíz' az
nem az emberi jogoknak hazája!
Az EU
felõl jön a SOROS felleg,
meglásd MAgyar,
Nem lesz jó vége ennek!
Közeledik Ocsmány
Vezír felé
már Hága,
mert bíz' ...
EZ NEM az emberi jogoknak hazája!
(TDT)
|
27»
|
|
|
26d»
|
|
|
26c»
|
Kosztolányi Dezsõ: Beírtak engem mindenféle
Könyvbe (1921)
"Beírtak engem mindenféle
Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad."
. . .
(Utánérzés
Orbániában)
Leírtak
minket a NERbe gyötörve!
Leírtak minket a NERbe
gyötörve,
S, röhög rajtunk egy Ocsmány
Vezír
alak!
Horthysta szagú nemzethy hivatalokban
írtak össze, megbélyegezTEK
és számon tartanak.
|
Oszt, pávatáncot
jár odafönn a bagázs,
míg idelenn a NÉPNEK
éppen LENNI szabad!
Az EU-ból nézik,
míly Otromba Világ,
Hol maroknyi az úr, és egész NÉPE
a rab!
Ahonnan,
az ifjak messzire menni akarnak,
s, aki öreg, pihenne már az anyaföld alatt!
Mert,
Leírtak minket a NERbe
gyötörve,
S, röhög rajtunk egy Ocsmány
Vezír
alak!
(TDT)
|
26b»
|
Kosztolányi Dezsõ: Akarsz-e játszani?
(1912)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
E
rút világban, mondd, akarsz-e lenni?
Akarsz e NÉPNEK mindig-mindig
ártani?!
Akarsz-e EGYÜTT sötétbe lenni?
Vagy inkább végleg világosra váltani?!
Akarsz-e
bús magzatot szülni,
s átszenvedni egy-egy rút életet?
Vagy vágyódva-vidáman repülni,
amíg csak élsz,
amíg lehet!
Akarsz-e
játszani mindent, mi élet,
tavaszi virág, s lombhullató õsz?
Lehet-e futni, szállni véled,
míg a tél fagya már elidõz?!
|
Akarsz-e
békés, tiszta szívvel élni,
GONDOLKODNI csendben,
semmitõl se félni?
S, bízni, hogy majd egyszer,
nem lesz sok-sok beteg ember,
Kiknek a télbõl
csak a fagy maradt,
és nincs már erõ, se szépség,
se remény, se akarat!
Vagy,
akarsz-e inkább örökké élni,
s örülni, hogy minden valóra
vált?
Kérdezni, és választ
REMÉLNI,
s csak eljátszani
a HALÁLT?!
(TDT)
|
26a»
|
Kosztolányi Dezsõ: Mostan színes tintákról
álmodom (1910)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Most
e vezíres világot vádolom!
Gyûlölve
gyaláz, és sokkol le ezreket,
Trónjáról, odafönn az úri Várnak,
az úri Várnak teraszán állva lenevet.
Mocskos
strómanokkal vegyûlni bír még,
s NÉPÉRE keni a
becses magyar sarat,
Míg alattvalókká tesz milliónyi birkát,
kiken uralkodni bír a vezír akarat!
De
kell neki még sok száz és ezer,
oszt megannyi millió,
Agymosott néma-szürke,
keresztét cipelõ nemzethy tahó,
|
És kellenek a görnyedett
serények,
kiknek haja õsz már és halovány,
Akár a nyári napon kifakult ruha,
a kötélre akasztva,
míg arcuk beesett-sovány.
És
soha nem unja meg,
egyre gyûlölni bír még,
odafönn az úri Várba' szüntelen.
Mert hatalomagya úgy hiszi,
hogy uralkodhat õ még,
mintha élete lenne bûntelen!
(TDT)
|
26»
|
Kosztolányi Dezsõ: Üllõi-úti fák
(1906)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Üllõi
úti sáv
Ma még nektek ifjak
emlék lehet,
az Üllõi úti sáv,
Amikor zöld karók helyett, autók mentek,
S helyette nem volt egy üres bicikli sáv,
És az így támadt végtelen dugóban,
nem vívtak jármûvek tusát!
A fõvárosnak
-úgymond- réme lett,
az Üllõi úti sáv,
Hol járdán, vagy úton egyaránt,
szívhatod a dugóba szorult
füstgáz "nemes" illatát!
|
Haldoklik a forgalom,
Vajon hol a határ?!
Már nem csak az Üllõi úton
van üres bicikli sáv,
A közlekedés a Körúton,
s, a Lánchídon is sivár!
A szél búsan
dúdol ma már,
fonnyadva fuldokol ember és a fák!
Vajon megéri-e az ifjúság,
Hogy újra lesz,
Üllõi úti sáv?!
(TDT)
|
25»
|
Kacsóh Pongrác: János vitéz
daljátékának szövege alapján,
a NÉP dalát
lejegyezte: T.Dénes Tamás
. . .
Én a MAgyarok
királya
legeltetem nyájam,
Nem törõdöm az idõvel,
csak HATALOMRA vágytam!
Van énnékem közjószágom, de Jucika
a lelkem,
Nem feledem amióta egyszer megöleltem.
Be-be járok a kormányba Varga Jucikámhoz,
Az én nevem, KIPcsak nyelven,
az EU-ban mindenkire frászt
hoz!
Soros papa
megtalált, oszt Õ szedett fel engem.
Oxfordba is, hejjjj kiküldött,
de ma már õt szégyellem!
Szotyit köpök VIP páholyba
nem érdekel járvány,
Oltakozzon minden MAgyar, kína demo vakcináján!
Én vagyok a legjobb magyar,
ki nem hímez, nem hámoz,
mert
Az én nevem, KIPcsak
nyelven,
az EU-ban mindenkire frászt
hoz!
(TDT)
|
Kukorica Jancsi belépõje
a János vitéz daljátékban
(Kacsóh
Pongrác eredeti dalszövege, Sárdy János
elõadásában)
"Én a pásztorok
királya legeltetem nyájam
Nem törõdöm az idõvel a szívemben nyár
van.
Szerelemnek forró tüze égeti a lelkem
Amióta azt a kislányt egyszer megöleltem.
Be-be járok a faluba édes Iluskámhoz
Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János!
Kukorica közt találtak, ott szedtek
fel engem.
A nevem is - hej - parasztos, de én nem szégyellem.
A juhásznak épp elég ez, úri, cifrább
nem kell!
Ragaszkodom a nevemhez igaz szeretettel!
Becsületes jó magyar név, nem hímez, nem
hámoz,
Az én nevem az én nevem Kukorica, Kukorica János!"
|
24»
|
A Magyar NÉP kiskönyvtára
(Klasszikusok
nyomán)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Jókai Mór: A jövõ század regénye
Magyar NÉP: Az ocsmány
vezérnek VÉGE!
Moldova György: Akit
a mozdony füstje megcsapott
Magyar NÉP: Akit az orbán
bûze megcsapott
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Magyar NÉP: Az ocsmány
vezér réme!
Dosztojevszkij: Bûn
és bûnhõdés
Magyar NÉP: Tûrj! Még
nyüglõdés!
Gogol: Holt lelkek
Magyar NÉP: Polt
vermek
Thomas Mann: Márió és a varázsló
Magyar NÉP: Pávatánc
a varázs szó
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Magyar NÉP: Nem jössz ki a palackból
Victor Hugo: A párizsi Notre Dame
Magyar NÉP: Valaki
ellopta a hazám!
Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Magyar NÉP: A hatalom álsága
|
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Magyar NÉP: Az
uri NER mutyizásai
Mark Twain: Egy jenki Arthur
király udvarában
Magyar NÉP: Egy
senki uralkodik a hazánkban
Jack London: Fehér
agyar
Magyar NÉP: Ki a magyar?!
Stendhal: Vörös és fekete
Magyar NÉP: Az agymosás esete
Alexander Dumas: A három testõr
Magyar NÉP: A Vár onnan lentrõl!
J.Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
Magyar NÉP: A fuldokló NÉP
nyakán
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Magyar NÉP: Az alávaló
lélek
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Magyar NÉP: A NERdõ
szörnye
Emily Brontë: Üvöltõ szelek
Magyar NÉP: Könnyezõ szemek
John Steinbeck: Édentõl
keletre
Magyar NÉP: Béremrõl
nevetve
(TDT)
|
23»
|
Heltai Jenõ (1871-1957):
Vallomás
(Mi ketten egymást
)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Mi
soha egymást meg nem értjük,
vezírem,
ezt én vállalom!
Mert a pénz, mit NÉPEMTÕL
kicsalt,
Bizony temérdek KÖZÖS VAGYON!
És ha csalt,
hát úgy tette, hogy NÉPEMET
nyomorba döntse le!
Így tûnt el néhány
stróman mögött,
a nemzeti vagyon KÖZPÉNZ JELLEGE!
Vagyona, tehát közpénzre
épül,
vezírem,
ezt így kimondhatom!
És pocakja nõ csak, amíg
végül,
agyára megy a HATALOM!
Még ön a vezír!?
Habár tudom,
hogy ennél is többet akar!
Pár napja lett hatvan éves,
de elfeledte már,
hogy volt egyszer demokrata és fiatal!
|
Volt, mikor nem a múltba merengett,
hol kollégiumba', hol Oxforba' lakott,
és ma,
a Karmelitában éli életét,
ott pávatáncol,
és talpnyalói közt ragyog!
Zavartan nyalja szája
szélét,
s, álarca mögött nézése hamis,
Mint az elfelejtett régi eszmék,
s, mindenki ellen vívott harca is!
Ma még van néhány
strómanja,
és agymosott nemzethy voksa millió,
De egyre dühösebb
a NÉPE,
és egyre többen kiáltják,
hogy
"Az Ocsmány
Vezír CSALÓ!"
(TDT)
|
22»
|
Heltai Jenõ (1871-1957):
Mert dalaimnak
(Kis Kató
)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Mert
NÉPEMNEK van egy része,
Mely agymosott,
és (még) kisebbségnek mondható,
Ezért, ha megszólítom õket,
Csupán csak ennyit mondhatok:
"GONDOLKODJ EL!
Ne legyél TAHÓ!"
Így
hát, verseimnek az a része,
Mely túlnyomónak mondható,
Ezeknek semmiképp se tetszik,
Sõt, visszatetszik,
ki rájuk mondja: "DE JÓ!"
Persze, ... hogy õket tegezni
merem,
Lehet, hogy botránynak mondható,
Hiszen egy tahót, csak magázni kéne,
Vagy szólíthatnám úgy
is: "HAHÓ!"
|
Mégis,
ha kimondom véleményem,
Mely túlnyomónak mondható,
Megszólal agyam és egész lényem:
"GONDOLKODJ EL!
Ne legyél TAHÓ!"
Az ám!
De NÉPEMNEK az a része,
Mely agymosott,
és (még) kisebbségnek mondható,
Az Országos Vezírhez
hûen kiáltja:
"Egyvérbõlvalók vagyunk!
Jaj, de jóóóó!"
Ezért,
ha hangom, s örök reményem,
Egyre kevésbé hallható,
Bizony a NÉPEM magára
vessen,
És jól vigyázzon!
Mert belõle is lehet (még) TAHÓ!
(TDT)
|
21a»
|
József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb
(1924)
(Utánérzés Orbániában)
. . .
Aki vezér,
az NERdei lélek! (2024)
Ha a MAgyar
új megváltó volna,
s nem csak dumálna,
a nép nyelvén szólva,
Akkor is csak celeb lehetne,
aki a NERbõl
jött
és ma is tart a NERbe!
|
Mert a NER
legénybõl,
harsog a NER ének!
A HATALOM a szentje
mindegyik vezérnek!
Hisz,
Aki vezér, az NERdei
lélek!
(TDT)
|
21»
|
József Attila: Altató
(1935)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Lehunyja
kék szemét az ég,
míg sok szemét egymásra vigyáz.
Nyomorban alszik el a NÉP,
míg odafönn dübörög a pávatánc!
A
vezír már mindenre rátette kezét,
odalenn rezsitõl roskadozik a ház.
Már csak csend van, nincs beszéd,
és hajléktalan lészen, aki nem vigyáz!
A
médiában az EU-t
szidni sikk,
de közben az EU-s
pénzekbõl
megy a vihánc!
S éhesen alszanak a báNATos
kicsik,
míg odafönn dübörög a pávatánc!
A
vezír és bandája jól érzi
magát,
gazdagodik mészaros, s a sok jóbarát.
Lett belõlük fõispán, sõt apát,
s kormányülésen lengetik
Nagy Magyarország zászlaját!
|
De
odalenn a NÉP zihálva sír,
lassan luxus az evés, az ivás!
Ám, a Karmelitában a vezír
még enni bír,
nekik nincs infláció,
nincs drágulás!
-Aki
"magunkfajta" -mondja õ,
-az lesz e NÉP ura!
S azé ez az Országos Ház!-
Látod, odalenn ugat még a kutya?!
De odafönn,
egyre csak dübög a pávatánc!!!
(TDT)
|
20»
|
József Attila: MAMA (1934)
(Utánérzés Orbániában)
. . .
HAZA
Már
tizenkét éve az árva
HAZÁMRA gondolok,
Mert bitangok pávatánca tapossa,
s nem vigyáznak rá az angyalok.
Vagyunk
néhányan a sorban,
akik kiáltanak lenn a porban:
"Hejjjj, NÉPEM te drága!
Ne hallgass,
sohase másra!
EGYÜTT menjünk fel a Várba!"
De Õ
nem ment.
Csak hallgatott némán!
Voksolt a vezírre,
Nem hallgatott énrám!
|
És
a strómanok,
milliók életén taposva,
egyre gazdagodnak
fenn a hatalomba!
Már
sokan nyafognak,
de lehet, hogy késõ!
A GYÛLÖLET hatalma
odafenn fénylõ!
Az Ocsmány
Vezír
túlságosan régen,
Tapos és pávatáncol
a nyomorult magyar NÉPEN!
(TDT)
|
19»
|
József Attila: Kertész leszek
(1925)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Stróman
leszek!
Fidesz
bérenc stróman leszek,
lombkorona sétányt veszek,
nem törõdök én a fákkal,
csak a kormány támogatással.
Én
a NÉPET jól megvágom,
bepalizom deszka áron,
a tarvágást, azt se bánom,
mert a fákat mind kivágom!
|
Jó bort iszok és pipázok,
csak a pénzemre vigyázok,
és a tendert ha megnyerem,
nem ér engem veszedelem!
Mert
a vezír nagy HATALOM,
ha valaki stróman VAGYON,
annak áll ez Ocsmány
Világ,
s a NÉP SÍRJÁN
kinõnek a fák!
(TDT)
|
palkovics hóhér már gyerekként átírhatta
József
Attila Kertész leszek címû
versét:
Hóhér
leszek, frászt nevelek,
amit lehet tönkreteszek!
Nem törõdök
semmi mással,
csak a kínai Fudánnal!
Legyen az
MTA is tetem,
az SZFE-t is lefejezem!
Alapítványokkal
játszok,
egyetemet (csak) én csinálok!
Hogyha miénk
lesz a világ,
legyen az én bárdom, ami vág!
|
Oszt,
míg orbán hóhér leszek,
késõn fekszek, korán kelek!
Aki
kilóg, agyonvágom,
bakó leszek az oktatáson!
Nem
lesz itten veszedelem,
az agyadat én eltüntetem!
Mert
mi leszünk csak itt a világ,
Mert olytás kell itt,
s nem kell virág!
Jó
lesz nekünk, jó lesz nagyon,
miénk lesz az összes vagyon!
(TDT)
|
18»
|
József Attila: Tiszta szívvel
(1925)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
A VEZÍR
MIT MÍVEL?!
Van
ám apám, meg anyám!
Már lenyúltam a hazám!
A NÉP
pénzén megtehetem,
a strómanokat etetem.
Mindet, aki
énnekem,
kinyalja a fenekem.
Az enyém minden HATALOM,
azt én oda nem adom!
Az ellenzék nem leli meg,
s az EU pénz se veszi meg!
Hogyha kell
én betörök,
akár embert is ölök!
|
Ha
értem egyszer feljönnek,
és itt a Várban felkötnek,
Csak nemzethy fû terem,
hatalomagy fejemen.
Utóirat (a
NÉP hangja):
Mert bíz
a NER elfogy
egyszer,
a NÉP szívében forr
a fegyver!
Rákérdez majd tiszta szívvel:
"Ocsmány Vezír,
Hát mit mível?!"
(TDT)
|
17»
|
József Attila: Kedves Jocó!
(1917)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Kedves
Lölõ!
(Te szeretnél gazdag lenni?!)
Én,
nem szeretnék gazdag lenni,
csak örökké hatalmon lenni!
Pávatáncot ropni,
enni,
s Országos Vezírnek
lenni!
Míg,
...
pávatáncom ropogatnám,
az EU-nak mutogatnám,
Oszt,
dicsekednék az USA-nak,
Milyen jó a MAgyarságnak!
(TDT)
|
|
16»
|
Ady Endre: Õrizem a szemed
(1916)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Már
vénülõ kezemmel
loptam el, mit lehetett,
Már vénülõ szememmel
õrizek sok szemetet.
Nem tudom, hogy miért, meddig
maradok meg még idefenn,
De a HATALMAT addig õrzöm,
amíg a múltból nem lesz új jelen!
(TDT)
|
|
15»
|
Ady Endre: ISMERETLEN KORVIN-KÓDEX
MARGÓJÁRA
(Sírás és panaszkodás, 1905)
"Komp-ország"
"
Komp-ország,
Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb
álmaiban is csak mászkált két part között:
Kelettõl Nyugatig, de szívesebben vissza.
Komp-ország megindult dühösen
Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak,
ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer
emberrel, mi lesz ezekkel?
Kiki úgy oldja meg
a maga nagy problémáját, ahogy tudja. Száz
évvel elõbbreélni nem lehet, bolygani az ûrben
nem lehet. Komp-ország
Keletnek indul, kérezkedjék fel reá a gyenge."
|
(Utánérzés Orbániában)
. . .
Komp-országban
tilos égetni a(z)avart.
Komp-országban mindenki komposztál,
s gyûlölettel trágyázza a szart!
Trágyalében
úszik a komp oszt, nem köt
ki sehol.
Már nem csak õsszel gyûlik a(z)avar,
mert minden Ocsmány
Virágból
gaz lesz valahol!
Komp-országban
a(z)avarból nõl ki a király.
Odalenn szikkadt vályogba vegyül a lét,
odafenn gyûl ölet a hatalmi vágy!
Kikötni
nem tud a komp, oly messze a part!
Nincs már évszak, mikor elégethetnénk
a(z)avart!
Telnek az évek,
s a gyûlölet trágyázza a szart!
Mert komp-Ország
Vezíre ilyen hatalmat
akart!
(TDT)
|
14»
|
Ady Endre: A magyar Ugaron (1905)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Orbánia
már csak vánszorog,
Az õsi föld csupa dudva, s cudar
alakoktól gyûlölt tetem.
Ez az Ocsmány
Világ maradt nekünk,
ezt a puszta hatalmat el nem ismerem!
Ez már nem is ugar,
ez maga a gyötrelem!
A NÉP
görnyedten hajlong,
s békés hullámok helyett,
már csak KOMP-ország hajója
ring.
Amerre nézek, égig
érõ giz-gazok,
s férgek vérszívó
csápja rág!
A gyûlölet karja ránk legyint,
Hát nincsen e földön már virág?!
|
Csönd van.
Ellep a sok gaz, dudva,
s cudar
alakoktól feketéllik a föld.
Ez Orbánia!
Ez a MAgyar ugar,
amelynek NÉPE elnyûtt,
meggyötört!
(TDT)
|
13»
|
200 éve született
a magyar irodalom egyik óriása,
Madách Imre (1823.01.20.)!
Fõ mûve -Az ember tragédiája-
ma éppen olyan aktuális, mint megírásakor,
160 évvel ezelõtt.
. . .
Madách Imre: Az ember tragédiája
(1859-1860):
E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,
(Ádám V.)
és
ím 160 év után a MAgyar (orbániai) ember
tragédiája:
A MAgyar NÉP mégis hibás vagyon,
hogy szolgává tette e KIPcsak borzalom!
S urrá lett rajta gyûlölt természete,
míg pecsétjét nyomta rá a nyomor szégyene!
(TDT)
. . .
Madách Imre: Az ember tragédiája (1859-1860):
Nem a kakas szavára kezd virradni,
De a kakas kiált, mert hogy virrad.
Tragédiának nézed? nézd legott
Komédiának, s múlattatni fog.
(Lucifer, VII.)
és
ím 160 év után a MAgyar (orbániai) ember
tragédiája:
Az Ocsmány Vezír
csupán KIPcsak tud maradni,
s kakas a dombján,
De tojást a NÉPnek sohasem tud adni!
Oszt, a NÉP nézheti-e másként
ez útálatot,
mint gyûlölt vezírét
a dombján
legott?!
(TDT)
. . .
Madách Imre: Az ember tragédiája (1859-1860):
"Miért is kezdtem emberrel nagyot,
Ki sárból, napsugárból összegyúrva
Tudásra törpe, és vakságra nagy."
(Lucifer, XV.)
és
ím 160 év után a MAgyar (orbániai) ember
tragédiája:
Emberek sok ezre
akit Ocsmány Vezír
cserbenhagyott,
Kikbõl a magyar NÉP volt összegyúrva,
mert nem csak alakja törpe, de tudása is,
Mellyel legott,
e nemzetet GYÛLÖLETBE túrta!
(TDT)
|
Madách Imre: Az ember tragédiája
(1859-1860):
"Be van fejezve a NAGY MÛ, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell."
(Az Úr, I.)
------------
és
ím 160 év után a MAgyar (orbániai) ember
tragédiája:
Hatalmas lett már e NAGY NYÛ, igen.
Gyûlöletben tocsog, míg az alkotó pihen.
Tizenkét éve jár már tengelyén,
Rájössz-e már, hogy újítni kell?!
(TDT)
|
12d»
|
Petõfi Sándor: Akasszátok föl a királyokat!
(1848)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Orbániában
Ocsmány
Viszály
ROHAD!
Lemondattátok
az elnököt,
a református püspök is a végét járja
tán.
Óriás tömeg volt a Hõsök terén,
Százezrek tapsoltak celebek szónoklatán!
De a HATALMAT harapni kell,
míg belévás fogad!
mert
Orbániában Ocsmány
Viszály ROHAD!
Tüntethetsz,
amíg a fû nõl,
füttyöghetsz tereken évekig.
Rázhatod az öklöd dühhel, erõbõl
Odafönn a
Várban -Mit nekik?!
Csak teraszáról LENÉZÕ
Otromba Vezír
fogad!
mert
Orbániában Ocsmány
Viszály ROHAD!
|
Hatalomagyából
gyûlÖLET poroz,
NÉPÉRE csak keservet,
bánatot hoz!
Amerre néz, minden sötét, fekete,
NERdõben virít a GAZoknak
élete!
Köréjük épít'nek kordonokat,
mert
Orbániában Ocsmány
Viszály ROHAD!
Még
nem harcmezõ,
még nem óriás temetõ e HON.
De már város és falu vív haláltusát!
NERdei állatok
élnek vadon,
míg millió ALATTVALÓ
távolról kiált!
Fenn a Várban vígan járják a pávatáncokat,
de közben
Orbániában Ocsmány
Viszály ROHAD!
Tudd
meg te NÉP,
hogy hiába kiáltanak fel EGYESEK,
amíg odafönn a Várban
az Ocsmány Vezírt
el nem TÖRLITEK!
Hát hívjatok EZERSZÁM
MÁSOKAT!
mert akkor lesz új élet,
ha ez Ocsmány
Világ teljesen ELROHAD!
(TDT)
|
12c»
|
Petõfi Sándor: Nemzeti dal
(1848)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
MAgyar
Nemzethy dal
Kaparj
MAgyar, míg van haza!
Nincs már idõ, nincsen csoda!
Gazok legyünk, és gazdagok?
Hááááát, ha ez kérdés,
VÁLASZOLJATOK!
A MAgyar GAZ VEZÍRRE
Nem esküszünk!
DE esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Mert azok voltunk mostanáig,
Bajt hozott ránk vezír máig,
és azok akik segget nyaltak,
pávatáncoltak, mulattak!
A MAgyar GAZ VEZÍRRE
Nem esküszünk!
DE esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Ocsmány
Vezír bitang ember,
Csak HATALOM kell,
õsi
fegyver!
Zsebredugva mindkét keze,
GYÛLÖLET a becsülete!
A MAgyar GAZ VEZÍRRE
Nem esküszünk!
DE esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
|
Mély
árokba rúgta NÉPÉT a gaz,
a Karmelita harsogja, mi az iGAZ!
És ha csendben nem maradtunk,
Státusz-törvény lett a sarcunk!
A MAgyar GAZ VEZÍRRE
Nem esküszünk!
DE esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A MAgyar NÉP meglásd ÉPP
LESZ,
ragyogni fog amit féltesz,
Nem lesz gyûlölet, se árkunk,
csak REMÉNY,
arra kell vigyáznunk!
A MAgyar GAZ VEZÍRRE
Nem esküszünk!
DE esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sírjainkon nem tapos majd,
se gaz vezír,
se lába strómanoknak!
És hervadó virág helyett,
az utókor hajt majd fejet!
A MAgyar GAZ VEZÍRRE
Nem esküszünk!
DE esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(TDT)
|
12b»
|
Petõfi Sándor: Anyám tyúkja
(1848)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
HAZÁNK
tyúkja ...
... aki legalább nem KÖVÉR, nem László,
és bajusza sincs, ami a szájába lógna!!!
Csak pennája forr a
sok aláírástó'.
Ejjjjjjjj,
mi a kõ (fidesz) TYÚKANYÓ,
kend a házunkban TOJIK itt benn?!
Lám,
csak jó a vezír,
jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Írdogál
majd mindent alá,
Még a HAZÁNKRA is
rászáll, ...
Oszt, a
vezírrel pávatáncol,
S mégse verik ki a HAZÁNKBÓL!
(TDT)
|
|
12a»
|
Petõfi Sándor:
A Tisza (1847)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Biz'a!
... (Ilyen a NER)
Bíz'a NERnek
alkonyúlatánál,
Megállék odafönn a Várnál,
Ott, hol van a vezírnek tátongó erkélye,
Ahonnan szotyit köp
az õt éljenzõ NÉPRE!
És ott áll õ
kevélyen, zsebredugott kézzel,
Pegazusról figyel, hogy hány embere néz fel?
Oszt, még hányan vannak,
akik figyelni se mernek,
Csak naphosszat, vezírük lábánál
hevernek!
De túl a Váron,
ez Ocsmány Világban,
Sötét a NERdõ,
benne már homály van.
A vezír vejének tán elfogyott a pénze,
hogy a LED lámpáknak pislákol a fénye?!
Ám, boldog órák
szép emlékeképpen,
EU-s pénzek úsznak
át az égen!
És egyre messzibb éveket idéznek,
amikor Brüsszelre még
másképpen néztek.
|
Túlnan,
vélünk
átellenben éppen,
Százezrek szavaznak a vezírre levélben.
Így hát a voksokkal a vezírnek
nem is vagyon gondja,
Szavazat annyi van,
mint NERdõben a gomba!
Oh, NERdõ!
És,
Oh, dicsõ vezéred!
Strómanjaid vakon dicsõítnek téged!
Oly nagy vagy te!
Ha megszólalsz,
ha hallgatsz,
HATALOM agyaddal mindenkibe marhatsz!
Már, késõre
jár,
a NÉP
szól most hozzátok:
"A NERdei
gaz között a fákat kivágtátok!
Annyi rosszat kiabáltok róla,
pedig ez a NÉP jámbor,
mint a fészket rakott gólya!"
De egyszer bíz' meglátod,
Ez a NÉP is
FELKÖL,
NAGY harangzúgással tör ki majd a NERbõl!
Oszt,
mint az õrült, ki letépte láncát,
Ostromolja meg az Ocsmány
Vezír várát!
S, tiporva, gyötörten
töri át a gátot,
úgy veszi vissza majd Magyarországot!
(TDT)
|
12»
|
Petõfi Sándor: Szeptember végén
(1847)
"Még
nyílnak a völgyben a kerti virágok,
"
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Még
mondják,
"a magyart csak sújtja
az átok",
Hisz újra a GAZSÁG
mi minket legyõz,
Mert a NÉP tûr csak,
hallgat és tátog,
Míg Ocsmány
Világ kél
a szeme elõtt!
Még
remélheted, hogy lesz majd egy új nyár,
Ami feledteti a zordon telet,
De látod, csak a GYÛLÖLET
szele zúg már,
Szegény NÉPEM!
Hogy lesz ebbõl új kikelet?!
|
Ím,
nem csak õsszel fonnyad az élet,
S, nem csak az öregnek fogy a hite,
Az ifjak szájából száll az ítélet,
Elhagyom HAZÁM , s vissza
se nézek ide!
Hát
így lesz ez ország helye a gyásznak,
S, földjét fedi majd sok millió tetem,
Pávatáncot rop az Ocsmány
Varázslat,
Míg idelenn a NÉPNEK
jut a verem!
(TDT)
|
11b»
|
Petõfi Sándor: Falu végén kurta kocsma
(1847)
"Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.
. . .
De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak."
. . .
(Utánérzés
Orbániában)
NERdõ
mélyén mérges gomba!
NERdõ
mélyén mérges gomba!
A vezírnek nincsen
gondja,
De, ha õ belõle enne,
Még több GAZ nõhetne
benne!
Ám, a NERdõ
bezzeg hangos!
Mind összegyûlt aki rangos,
A vezírnek bólogatnak,
Pávatáncra kurjongatnak!
|
A cigányság húzza jobban!
Hajléktalan szeme koppan,
Kicsordulnak lenn a könnyek,
Odafentrõl szotyit köpnek!
Oszt, a NÉP
csak gondba vagyon!
Míg odafenn gyûl a vagyon,
Nekik bizony víg a világ,
Mert, Ocsmány
Vezír
az uraság!
Nindzsa
kormány ül a Várba'!
Közpénzbõl a táncát
járja,
Farkas flórián húzzad jobban!
Mutyiból amúgy is sok van!
A NÉP gondja mégse
apad!
"Ocsmány
Vezír szégyeld
magad!"
Így gondolják az emberek,
Mert a NÉP már nagyon beteg!
Feleletet egyik sem ad!
Mind a Várban GAZdag marad,
Nem szól zene, se ének,
Kordon kell csak e NÉPNEK!
(TDT)
|
11a»
|
Petõfi Sándor: Arany Lacinak
(1847)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Ocsmány
Vikinek!
Viki
te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom!
Vegyülj itt el a tömegben!
De ne moccanj, mert különben
nem fogsz jól meghízni!
Igy ni!
Még nem fáj,
Hát ne kiabálj!
Szájadat betedd,
s nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
és meghalld ami majd kijut
Rajta át a fejedbe...
Mondom, nem lesz az lepke.
Nem tarka
lepke, nem is mese,
szállj be viki hatalomagy
fejibe'.
. . .
Volt egy
ember, nagybajúszos.
Kövér volt õ,
hát elment az Országház kúthoz.
De nem volt píz az országos vederbe',
Kapta magát, s a NÉP
pénzével telemerte.
És vajon minek
Meritette meg
azt a vedret?
Tán a tokaji kerteket
Kéne meglocsolnia?
Vagy Hatvanpusztát? ...
azt is biz a'.
|
De üresnek álcázott vederrel a kezében
az EU-ba ballagott szépen.
Ott megállt és körülnézett;
Ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes brüsszeli stábot?
Hisz olyat már sokszor látott...
Vagy az EU parlamentnek
tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát...
Vagy tán azt a sok-sok embert,
Ki a strasbourgi Parlamentet
alkotja?
Arra sincsen neki gondja.
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Veri át a magyar NÉPET,
Az üres vödröt mért hozta ki?
Mert az EU-t is, biz
õ márcsak átveri!
Ninini:
Ott egy bizottsági ürge,
Húúú, mi fürge,
viki elöl, hogy szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn Strassburgban.
Persze a mi vikink
se' rest,
Odanyargal egyenest,
és les az EU Parlamentné',
oszt, pávatáncot lejt
vagy tizet;
Már mindenki torkig
tele lett.
De a szegény kis bizottsági ürge
Egy darabig tûrte,
A vikiféle pávatáncot,
hogy vétózta a Bizottságot.
Osztán,
Vikit nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazaküldték,
S a NÉP nagy
része unja ...
De itt van máig ... a nyakunkba'!
(TDT)
|
11»
|
Petõfi Sándor: Arany Lacinak
(1847)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Arany
Andinak!
Andi te! Jer
ide!
Jer ide, rontom-bontom!
Mert mégegyszer nem mondom!
Nézd csak mi van a kezemben?!
De el ne moccanj, mert különben
el se fogod hinni,
hogy a lölõvel
kell majdan megesküdni!
Ugye?!
Hát szájadat betedd,
oszt, nyisd ki majd a füledet,
mibe lölõ beletett,
aranyból-gyémántból
mi bele való,
milliós fülbevaló!
Háááááát, nyisd ki agyad,
azt a kis kaput!
Amibe majd belefut,
az az apró gondolat,
hogy lölõ lesz a te urad!
Így jut be fejedbe,
-mint kaptárba a lepke-
Tarka lepke,
nincs mese,
bemész Andi fejibe!
Mert bizony,
valóság ez, olyan mint a lángos.
Volt egy ember,
a valóságban GÁZOS.
Mit csinált? Elment iskolába.
Majdani vezírnek így lett osztálytársa.
|
Agyának helyén
mély kút volt,
feje egy vederbe.
Oszt a Vödrét
jócskán telemerte,
vezír osztálytársa,
mutyizott vagyonnal,
Annyi volt az ára,
hogy õ legyen a stróman!
A telt vederrel nyakán,
gondolkodik éppen:
"Ejjjj, a régi asszonyt
újra lecserélem."
Itt megállt az agya,
és szétnézett
ez Ocsmány Világba.
Van mutyizott vagyona,
de ki legyen új párja?!
Ott van ni, egy nõstény!
Vagy délibábot lát ott?
Nem lehet, hisz olyat már
az iskolába látott.
Vagy egy média-sztár?
Aki éppen ott vár arra,
hogy a GÁZOS lölõnek
vagyonát megkapja!
Hejjjj, de mára már,
tudja Országa
Világa,
hogy stróman lölõnek valóban,
arany-Andi lett a párja!
(TDT)
|
10f»
|
Petõfi Sándor: A nép nevében
(1847)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
A
FÉL az EGÉSZben!
Még
él e NÉP, vagy lelkét most leheli
ki?!
Mert odafönn nem tudjátok, míly szörnyû
neki,
Midõn hajnalban fölkel, de mégis csak álmában
ragad,
A média árasztja hírét,
S, te tüzes trónon érezheted magad!
Mint Dózsa György, akit vastrónon elégetének,
Mert nem félt az úri GAZ,
akit elkergetni
nem volt mersze a NÉPNEK!
Hát
odafönn, ti mért vagytok kiváltságosok?
Hogy lehet, hogy a JOG mind ott van nálatok?
S, birtokoltok megannyi kastélyt, várat,
A vizet és a gazdag földeket,
Ahol a NÉP verítéke árán az ÉLET
megterem!
Végül csak a nyomor marad nekem, és neked!
|
Adjatok
ismét JOGOT a NÉPNEK!
De nem ám úgy, ahogy FÉL
az EGÉSZben,
S, az EGÉSZ odafönn
van,
és idelenn csak FÉLelem
a mélyben!
Mikor a törvény rózsája mind a tiétek,
Csak a szúrós tövis az, mi marad a NÉPNEK!
Hát ide a rózsának szirmát, levelét,
S ápoljátok a tövisnek legalább felét!
Még
él e NÉP, most még adhattok neki,
JOGOT, ÉLETET,
hogy a lelkét ne lehelje ki!
Mert tudjátok meg, ...
Ha a NÉP már
nem FÉL,
hanem EGÉSZ lesz,
Bíz' akkor vesz ragad!
S, bár Dózsát a trónon
elégetétek,
De a híre ÖRÖKRE MEGMARAD!
(TDT)
|
10e»
|
|
|
10d»
|
Petõfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet
(1846)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
"Legfontosabb,
hogy bátorak legyetek!"
(mészaros lölõ beszél)
.
Van egy gondolat,
tán az egyetlen lehet:
"A vezírnek, ha szól,
sose mondjál NEM-et!"
.
Így eléldegélsz,
s fentrõl szépen néz le rád,
Ki egykor osztálytársad volt,
ma övé ez Ország
Világ!
.
Ha eszed nem sok,
stróman úgy is lehetsz.
Mert ha keveset beszélsz,
nem mondsz hülyeségeket.
.
Nevedre írják fél országodat,
lesz temérdek céged,
vehetsz majd yachtokat.
.
Ha elég pénzed
vagyon,
futja romantikus randira,
Megveszed Andit,
és dúl a romantika!
|
.
Oszt, néha riportot adsz,
"Talán okosabb vagyok a Zuckerbergnél",
meg, hogy "Ki a korrupt?"
okosabbat úgysem tudsz mondani ennél!
.
"Persze, mondhatnám még,
hogy -Világszabadság!
De azt én nem ismerem.
Csak azt, hogy nõl a vagyon."
No, meg a -NERdei
GAZság!
.
Így hát, nincs fontosabb annál,
minthogy az együgyû népnek
bölcs tanácsot adjál.
.
Hisz, van egy gondolat,
tán az egyetlen egy lehet:
"Vegyetek példát
rólam!
Legfontosabb, hogy bátorak legyetek!"
(TDT)
|
10c»
|
Petõfi Sándor: A négyökrös szekér
(1845)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
A hatÖKRÖS
vezér!
Ez
Pesten történt, mást nem mondhatok.
Mert,
MAgyarországon íly dolgok megtörténnek.
Az egyetemi koleszból egy társaság elindult,
oszt, a rendszerváltásba menének.
Akkor még a saját lábukon mentek,
Fiatal Demokratáknak hívták
a fogatot,
amivel Orbániában
Végül megjelentek,
Mert,
Bizony kezdetben a fogat,
csak néhány ökörrel, ... és lassacskán
ballagott.
E
FIDESZ társaságban a vezír Orbán
Valék,
kinek szájából dõltek az ocsmány
beszédek,
Oszt, hatalomra kerülve õk,
fosztogatni kezdték a bús magyar NÉPET.
Persze a NÉP egyre
csak ábrándozott,
a jobb jövõ reménye végett,
és újra meg újra megválasztották
e fogatot,
Így aztán a fidesz
fogat,
Egyre több ökörrel, ...
és egyre gyorsabban ballagott!
|
Alig telt egy év
el,
és szájer a vonaton
ülve
Alaptörvényt is alkotott,
ami visszavezet a boldog múlt idõkbe,
választottak maguknak ispánt,
raboltak a NÉPTÕL
földet és nagy vagyont!
Oszt, ...
ma már az EU-ból
vezetik ki a fogatot,
míg két millió birka voksolva béget,
és egy rakás egyvérbõlvaló-nemzethy
ökör
ballag OTT!
És lám, ...
Ocsmány Vezír
már Katának nem kíván "jó
napot",
inkább választott magának egy Magyar
PótNER
csillagot!
Hát, így gyarapodott az ökör, ...
és másfél millióval
több birka
ballag OTT!
(TDT)
|
10b»
|
Petofi Sándor: A helység kalapácsa (1844)
Hõsköltemény, Elsõ ének, részlet
. . .
"Lõn
az égi hatalmak irántami hajlandóságából
A SZÉLES TENYERÛ FEJENAGY,
A helységi kovács,
Vagy mint õt a dús képzeletû nép
Költõileg elnevezé:
A HELYSÉG KALAPÁCSA.
-
Ti, kik erõs lélekkel bírván,
Meg nem szeppentek a harci morajtól,
Halljátok szavamat!
De ti, akiknek szíve
Keményebb dolgoknál
A test alsó részébe hanyatlik,
Oh, ti kerüljétek szavamat!"
|
(Utánérzés
Orbániában)
Hatalomagyú
fejenagy,
e helység kalapácsa!
. . .
Amint a táncrendet
megszegve,
Otromba Vezír
betért a Várba,
Szemérmetes Erzsók helyett,
a novák kata várta!
Oszt,
így mentek együtt a Karmelitába,
ott is a teraszra, nem pedig szobára.
A
hatalomagyú fejenagy,
aki e nemesS nemzetesS
helységnek
gyûlölet kovácsa,
(mindenkit) lenéze
onnan,
s így szólítá õt a NÉP
odalenn a porban:
-Lám, ez ott e helység
KALAPÁCSA!
(TDT)
|
10a»
|
Petõfi Sándor: Füstbement terv
(1844)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Füstbement
NER?
Már tíz éve
a NÉP kérdezé:
-Hol van az én hazám?!
S, ha egyszer hazatérek,
Megismer-e anyám???
-És köszönthetem-é a vezírt,
majd a rácsok mögött?!
Midõn, majd gaztettei okán,
egy messzi fegyházba költözött!
|
S, jutott eszembe számtalan,
mondhatnám temérdek GONDOLAT,
Míg NÉPEMNEK
állni látszott az idõ,
s a vezírre szórta
a voksokat!
Oszt, Végre
kis hazámba toppanék,
hááááááát, tátva
maradt a szám,
Mert a NERdõ
királya lett a gaz vezír,
s, pávatáncot rop a hazám!
(TDT)
|
10»
|
Petõfi Sándor: Az Alföld
(1844)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
A
NERföld
...
Mit
nekem az EU
országoknak
Kellemes és nem szegényes bája!
De mért is lenne jó nekem,
Ha nem adnak pénzt a pávatáncra?!
Fenn
a Várba', a NERföld
vidékin,
Ott van az én Ocsmány
Világom.
Onnan szotyizok a NÉPRE,
Onnan,
által a mély árkon.
Talpnyalóknak
hûséges nyalása
Az kell nekem!
Az ellenzék dohoghat!
S, határon túlról a vastaps idehallik,
Kik szívemnek részei,
De nem részei ennek a mocsoknak.
|
Oszt,
odafönn a NERföld
mélyén,
Sûrû NERdõ áll
ma,
Látogatják (pénz)szomjas betyárok,
Ott a strómanoknak álma.
Ot(t)
enyészik az árvalányhajas
neoHorthy rendszer,
s, a bús nemzethy ének,
Bíz' az egyvérbõlvaló GAZok
Oda megpihenni térnek!
Szép
vagy NERföld, legalább
nekem szép!
Itt lettem én KIPcsak, vezírnek születtem.
Mit nekem az EU?!
Hisz a GAZok,
itt imádnak engem!
(TDT)
|
09»
|
Petõfi Sándor: János vitéz
(1844)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Tüzesen
süt le a nyári nap sugára,
a napelemekbõl a kormány kasszába.
Nem fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
mert ocsmány vezírnek
nagy hatalma vagyon!
Gyûlölet
bûze ég a költségvetésben,
hétszeres gázár van a rezsiköltségben!
S, míg az inflációtól te már alig
élsz,
õ addig a Várban
szotyizva heverész.
Bíz,
a Nemzeti Bank megnyílik elõtte,
de õ az aranyat már régóta eltette,
Mert ott a jó föld, a folyó, a patak,
hatalomagyának sejtjei odatapadtanak!
De
nem ám csak az EU-nak támogatására,
hanem a nemzethy Nagy Magyarországra!
Tokajnak borára, az országnak
földjére,
strómanok nevére írva a vagyon,
sok törvénybe!
(TDT)
|
|
08»
|
Arany János: Toldi (1846)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Már
csak gázon tûz ég, az is csak pislákol,
Alig-alig lobog a ledégõ a házon,
orbán viktor
réme úgy lobog fel nékem,
hátrafele nézve az elmúlt kétszáz
éven!
Rémlik, mintha látnám apró kinövését,
e MAgyar hazába' pávatánca rémét,
Hallanám cinikus hangját a szavának,
kinek a házában csuhások tanyáznak!
Egykor ez
a zember kellett a gáton,
mára már õ az úr hetedhét országon!
Ha most észbekapna, s eljõne közétek,
bizony ti emberek jól meglepõdnétek!
Százan se bírnátok a hatalomagyát,
gyûlöletbeszédét, és rémes
szotyiszagát!
Elhûlnétek, látva rettenetes hasát,
és zsebredugott kézzel,
ahogy lenéz terád!
ELSÕ,
és egyben UTOLSÓ ének
. . .
ÉG a napmelegtõl a kopár
sík szarja,
fidesz birkanyájak legelésznek
rajta.
Nincs, csak sárga nyû már a fidesz
mezõben,
nincs csak kövér tökfej
a gyûlölet NERdõben!
Az ország hûvösében a NÉP
már csak rabszolga,
de az Országos
Vezírnek legjobb
rendin megyen dolga!
Hej, ott fenn ügyesen, tíz éve rakottan,
az Ország Vagyonán
üldögélnek ottan!
MÉ-SZAROS
osztálytárs, alig-alig ésszel,
a közösben turkál, s abból vagyont tész
el!
És ha óriás gazembernek képzelné
valaki,
mely a MAgyar NÉPNEK vérét
most szíja ki,
Az bizony láthatja,
hogy a válunál az ökrök szomjasan vedelnek,
míg EU pénzekért
háborúra kelnek!
|
De EGY, csak egy legény van talpon
a vidéken,
ameddig az EU tart, messze
földön régen!
Oszt szörnyû hatalomagy reng a nyakán, vállán,
pedig még hitlerbajusz sem nõtt ki az állán!
Régi történetre,
Trianonra bámul,
mert õ más mezõkre vágyik e határrul!
. . .
"Hé,
te nép!
(S, közben parasztot gondol magába'.)
Tudod-é már,
hogy melyik út vezet a Karmelitába?!"
Kérdi a vezír,
és szotyit köp rá, az erkélyén állva.
Oszt, a NÉP,
csak halkan füstölög (magába'),
-Hát le van ponyvázva,
s kordon vezet fel az úri Várba.
Nem hívták a NÉPET
fel a pávatáncra!
De most,
hatalmas tüzifát kap fel egy EMBER,
azzal mutatja,
hogy közel a november,
Mikor a hétszeres rezsit fizetni kéne,
keserûn néz a NÉP
kérdõn a vezérre.
"Tüzifa
kéne?! Hát a gáz már nem jó?!
Telhetetlen népe! És nyakamon a sajtó!"
Mordul fel a vezír, szájaszélét nyalva,
oszt, rögtön a fõispánt magához hivatja.
Jõ a sok ispán,
és stróman is annyi,
alig gyõznek az Otromba
Vezírnek nyalni.
Az EMBER meg ott áll,
nem fárad a karja,
tüzifa kezében,
bár a NÉP
eltakarja.
Mint komor bikáé,
olyan az állása,
Ha a vezírre néz, komor
pillantása,
És mint sértett vadkan a NERdõ
tövében,
A NÉPRE nagyot gondol,
"Vajon mivel fûtünk télen?!"
(TDT)
|
07»
|
Arany János: Családi
kör (1851)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Zabálni
köll
avagy ... Hatalmi
KÓR
|
Este
van, este van: zúg a vezír
gyomra!
Éhezik a NÉPE,
de rájuk nincsen gondja.
Talpnyalók a Várban vele együtt falnak,
mert bíz a vezírnek strómanjai vannak.
Míg õ pávatáncol, s közbe
szotyit köptet,
a többiek lomhán körötte görögnek,
Csapong a szájer is, az
ereszt sodorván,
meztelen menekül, a meleg buliról mán!
Mesélik,
... a vezír falai fehérek,
a mennyezeti freskókra meszet kenének.
De mivel õ oly igen jámbor
fajta,
fõfalán Trianon
országa van rajta!
Mészaros lölõ
már megszólalni restell,
tévé sztár arája
lépked elnyúlt testtel,
Meg-megáll, körülnéz,
"Mennyi pénz van itten?!
Amíg nem láttam, bizony el se hittem."
Kinyílik
az ajtó,
s a tiborcz lámpák
fénye,
a teraszra világít -a vezír
büszkesége.
Tiborcz a veje,
de a lánya
se muja,
divattal üzletel, rajta drága ruha,
Gucci a táskája, karján több milliós
óra,
s ott áll a ház elõtt a terepjárója.
Aztán elvegyül e díszes társaságba,
néki a turizmus az igazi (pénz)világa.
A szomszédos
szobából
propaganda zaj szól,
benne a rogán ül,
(le)hallgat, s Pegazust rajzol.
Kezébe média, és nem ügyel már
másra,
csak, hogy jól látszon a vezír
pávatánca!
Szépen megfizetik a papokat, pópákat,
a sajtót etetni a gulyás
próbálgat,
De ha kérdeznének, mert oly kíváncsiak,
dülledt szemmel így szól:
"Ez nálunk nem divat."
Helikopter száll
le, a szíjjártó
van rajta,
kinõtt zakóját egy szolgára akasztja.
Táskáját leteszi,
vajon mi van
benne?!
A vezír örülne,
ha szerzõdésre lelne,
amit a NÉP fizet
sok milliárd pénzzel,
és amit lenyelet odalenn a NÉPPEL.
|
De nem késik
bíz a jó judit asszony,
illõ, hogy a vezírnek új törvényeket
hozzon.
A jogállamiságról írt le sok-sok
szépet,
mert, hogy az EU-tól
csak így kaphatnak pénzet!
A vezír még zabálna,
sok rokon, barát éhes,
"Ha fizet már az EU,
attól lesz majd pénzes,
az összes hû talpnyaló, akik velem esznek!"
Oszt, egy-egy korrupt tender kijut majd ezeknek.
De
vajon ki zörget idefenn a Várba?
Csak nem a magyar NÉP
jutott a Karmelitába?!
"Ki az? Mi az? Vajon honnan jötTEK?!
Nézzetek utána hûséges cselédek!"
S, új hírekkel jön be azonnal a rogán:
"Kordont bontott a NÉP,
fenn a Karmelitán!"
Dühös
lett a vezír,
a zabálásnak vége!
Behallatszik hozzá a NÉPNEK
beszéde!
Ömlik a SZÓ lassan,
valamint a patak,
mennél tovább folyik, annál inkább
dagad.
Ahogy beszélnek, arcuk egyre pirul,
beszélnek az eltiport SZABADSÁG
napjairul,
S, miközben SZÓL a SZÓ,
szemeik könnyben úsznak,
nem látta a vezír
a NÉPET ilyen lázadóan
búsnak!
Most már
a talpnyalók is odafigyelnek,
tovább zabálni bizony õk sem mernek.
De bíz a NÉPNEK
nem áll meg beszéde!
A gaz hatalomnak meginog a széke!
A vezír (hatalom)agyába
nyilall gondolatja,
"Mi lesz hatalmammal, ha a NÉP
folytatja?!"
Este
van, este van: már a LED se világít,
KIPcsak vezírnek csak a HATALOM
számít.
A talpnyalók a tánchoz
már nem kontráznak szépen,
a propaganda se szól úgy ahogyan régen.
Menekül a vendég, s már csak arra gondol,
mi lesz a vagyonnal, mit kisíbolt e honból?!
Így veszíti el
a vezír a hatalmát,
S, kapja vissza a NÉP õsi birodalmát!
(TDT)
|
|
06»
|
Arany János: Ágnes
asszony (Ballada, 1853)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Mágnes
asszony pennája,
avagy Balladai homály Orbániába'
|
Mágnes
asszony fenn a Várba'
a vezír törvényeit vonza.
Vezír törvényt, rendeletet
pennájával delejezi tolla.
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Ott van néhány
furcsa szerzet:
-Mágnes asszony, mit vonz kelmed?
-Csitt te, csitt te, ellenzéke!
Nem tanultál engedelmet?!"
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Összefut ott
néhány stróman,
-Mágnes asszony, hát vezéred?
-Teraszán áll, zsebben kézzel,
s lenézi a NÉPET éppen.
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Jõõõõõ
a kövér: "Mágnes asszony
Országházba gyere mostan!"
-Te házmester, hogy mehetnék,
míg e törvényt ki nem
mondtam!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Nagy az Országnak
a háza,
sok talpnyaló alig fér be.
Oszt a kövér házmester,
büntetést oszt ellenzékre!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Mert bíz,
alig ad szót nékik,
csak beszélnek a semmibe,
A NÉP nevében felszólalnak,
tán nem is hallja senki se?!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Ám,
ahogy az idõ pereg,
börtönöknek zárja nyílik,
Kijöhet a betyársereg,
Mágnes asszony bennük bízik.
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Öltözetjét
kisimítja,
kifényesít minden gombot,
Bármi törvény
aláírja,
s közben vezírére gondol.
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Országházba
ahogy belép,
képviselõk ülnek sorra,
Egykedvûen nézik Katát,
csak az ellenzéki fej mogorva!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
"Mágnes
asszony, mit mûveltél?
Kiknek adtál amnesztiát?
Terroristák bíz ezek mind!
Lejárattad a Kúriát!"
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
|
Körültekint Mágnes asszony,
kicsit inog, meg-megszédül.
Úgy véli, hogy hangokat hall,
talán éppen a vezértül?!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
"Méltóságok,
hölgyek-urak!
Fõispánok nemzethesek!
Engem szólít fenn a vezír,
Veletek itt nem ülhetek."
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
"Írnom
kell sok amnesztiát,
bûnözõket kiengednem!
Családbarát az én lelkem,
mert a vezír másként
nem bízhatik meg énbennem!"
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Összenéznek
képviselõk,
Mágnes asszonyt hallván.
Csend vala az Országházban,
lenn a Várnak alján.
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
-Eredj hát,
te szegény asszony,
írd a sok kegyelmet!
A jó vezír meg ne tudja,
hogy a pennád reszket!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Újra megy hát
Mágnes asszony,
Fel vala a Várba.
Vezír törvényt, rendeletet
pennájával delejezi,
Míg a vezír az EU-ban
pávatáncát járja.
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Virradattól
késõ estig
ír, csak ír az asszony.
Embercsempészekre gondol,
nehogy aztán
bárkit majd kihagyjon!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
És ez így
megy,
meg nem állna.
Hisz sok a vezír rendeletje,
Oszt a héten jön a Pápa!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Lassan õsz
lesz Kata haja,
s gyorsan fut az öt hét,
Midõn tábornokká nevezi ki,
az õ drága férjét!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Odafönn
a Palotába'
Mágnes asszony vajon meddig bírja?
Háááát, ameddig vezírének
törvényeit,
A delejes pennájával,
szépen aláírja!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
(TDT)
|
|
05a»
|
Arany János: Fülemile
(1854)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
A
NÉP a hülye?!
|
Manapság
még mindig
így voksol a MAgyar ember:
"Ha NER,
úgymond, hadd legyen NER!"
.
Ez bizony nem volt
oly régen,
történt itt a NERdõ
szélen,
ezért bíz' én jól emlékszem.
.
Valahol a NERdõn
éppen,
annak is a közepében,
Nõtt sok gomba, stróMANOCSKA,
S, belõlük lett GAZdag
péter,
mint galóca
a vezérrel!
.
Okos
Vezír,
s péter
párba',
nem csak télen, nem csak nyárba',
GAZdagodnak
fidesz pártba'.
.
Rossz szomszédság:
török átok,
De bizony õk jó barátok,
Oszt, a Vezír
pávatáncol,
Türkmén Tanács KIPcsak
jászol,
Erdogannal addig járja,
míg az EU meg
nem látja,
.
Hogyha Erdogan
azt hagyja,
Occccóóó
Vakarcs azt ugatja,
amit elõírnak néki,
Míg az EU meg
nem kérdi:
.
-Hová repdes
Occccóóó
Vezír,
míg ingyen pénzért az EU-ba
sír???
-Míg Országában
Vóóóna
dolga,
a falakat kiplakátolja!
Házak falán, drótsövényen,
EU ellen
szól kevélyen!
.
Merthogy 2004 óta,
az EU-ban
van magyar kvóta,
Oszt 2010 óta járja,
Ott a Vezír
pávatánca.
|
.
De, hogy a dologra térjek,
ami minden magyarnak ügye,
Hiszen odafent híres személyek
csuda híret terjesztének,
.
Hogy az EU
mind-mind SOROS,
Értelme csekély és rossz a füle,
hát Otromba Vezír,
a fõ okos,
emígyen szól a népihez:
"Az EU-ban
majd' mindenki hülye?!
.
Jogállamiságról
beszélnek ottan,
mikor én szuverén állam
VAGYOK!
Amikor mások szavazgatnak,
én Erdogannal vétózgatok."
.
De bíz' ettõl
Okoska
Vezírnek
nem nehezül az élete,
Mert hisz a magyar
népnek
és persze neki,
van MAgyar Pétere!
.
Oszt, amikor magyar
földön
választáskor dönt a NÉP,
a vezír csak bölcsen így szól:
"Mindegy, hogyan döntenék,
mert
Hallják kendtek!
.
Akár
jobbról, akár balról, ...
nekem jõ a szavazat!
A végén úgyis hazamennek,
és ünnepelem MAGAMAT!"
(TDT)
|
|
05»
|
Arany János: Mátyás
anyja (1854)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Nyomorult
MAgyar NÉP! (NÉPballada)
|
Nyomorult
MAgyar NÉP
levelét megírta,
Elrejtett könnyével
azt is telesírta.
Hová megy
a levél?
A Karmelitába?
Hisz ott zárva vagyon
a vezír postája!
"Hejjj, NÉPEM!
Hát mozdulj!
Oda,
fel a Várba!
Különben így maradsz
a nehéz rabságba!"
"Aranyat,
ezüstöt
elloptak már tõled!
Ami volt, reményed
kimosták belõled!"
"Hát
mozdulj!
Hát indulj!
Én egyetlen árvám!
Ki lesz az én NÉPEM,
ha megejt az ármány?!"
"Adassék
e levél,
mind a MAGYAR NÉPNEK!
Tulajdon kezébe,
városnak-vidéknek!"
|
Míg
fel nem jutnak e szók
a Karmelitába,
onnan pedig az egész
ocsmány
világba!
S el nem takarodék,
ez otromba
vezír
a börtönnek zugába!
De lám csak,
ott repül egy fekete holló,
Csõrében a levél,
vagy ahhoz hasonló.
Vezír
a teraszán
lenéz a NERdõre,
"Mit nézTEK bugyután?
A madarat lõjjétek,
El kell venni tõle!"
Ám, napestig
a NERdõn ûzeti hiába,
Éjfelen kopogás
hallik e HAZÁBA!
Ki kopog?
Mi kopog?
Tán a fekete holló?
Csõrében a levél,
vagy ahhoz hasonló!
A magyar NÉP
pecsétje
fényesedik rajta,
Benne a levélben
a NÉPNEK akaratja!
(TDT)
|
|
04»
|
Arany János: Walesi
bárdok (1857)
(Utánérzés
Orbániában)
|
viktor
vezír
KIPcsak
vezír,
páncélautóval jár.
Hadd látom, úgymond,
mennyit ér e MAgyar tartomány?
Lám,
van itt folyó, és földje jó.
Megterem itt minden növény!
S, a NÉP dolgozik,
mint a barom,
oszt,
amit termel,
mind az enyém!
Vezír!
valóban az EU
egyik legszebb országa EZ,
Földet, folyót, meg NÉPNEK
valót,
S, hegy-völgyet benne lelsz!
viktor
vezír
KIPcsak vezír,
páncélautója jár.
Körötte csend, amerre ment,
és néma tartomány.
Vajon,
mé-szarosé a vár?
Melyben aznap este szállt,
Mé-szaros é, a vár ura,
Ki vendégli e zsiványt?!
Sültet és
halat, pörköltet
pacalt,
S, mit a NÉP
csak elképzele,
Cseléd csoport, száz szolga hord,
hogy a vezír megteljen vele.
-Ti
urak, ti urak!
Kiket ispánnak tettem én,
Hát nem koccintotok?!
Hogy sokáig éljek én!
-Ti urak, ti urak!
Ti talpnyaló ebek!
Hát nem köszönt senki ma már?!
Hol van, ki zengje tetteim?!
Elõ egy MAgyar tanár!!!
Szó
bennszakad,
hang fennakad,
lehellet megszegik,
A bezárt iskolából,
egy kirúgott õsz tanár,
szólni emelkedik.
Itt
van vezír,
ki tetteid
elzengi, szól az agg,
"Hát nézzeTEK!
Mert egyszer szólhatok
bíz' én itt ma csak!"
"Az
óra pörög, NÉPED
csak nyög,
a forint már semmit ér!
Nincsen tized, csak rezsit fizet,
de a gyerek minden nap enni kér!
Te tetted ezt vezér!!!
Lenyúzva
NÉPÜNK százezrei,
míg te páholyból meccset nézegetsz!
Sírva morajlik a NÉP,
vezír, te tetted ezt!"
|
-Kirúgni,
el!
Ez rosszul felel!
-ím a vezír parancsa már.
-Lágyabb
szöveg kell nekem!
-s, belép egy ifjú tanár.
"Ó,
még halkan zúg az esti szél,
a Duna fölött,
vezér,
De meglásd, egyszer megfizet
a NÉP neked mind ezér'!"
-Kirúgni ezt
is! Nem hallgatom!
Micsoda beszéd!
Rend legyen itt, azt akarom!
Húzzad cigány a zenét!
De
vakmerõn,
s hivatlanul
elõáll harmadik,
Õ, bizony dalban mondja el,
mi imígyen hallatik:
"Fogytán
a tanár!
No, halld meg,
ó, vezér!
Neved ki diccsel ejtené,
a NÉP között
már alig él!
Diákok
siratnak sok tanárt!
No, halld meg,
ó, vezír!
Átok fejedre minden dal,
mit érted bárki énekelni bír!"
-Meglátom én! -s a vezír
rettentõ parancsot ád:
-Kirúgni mind, ki ellenszegül,
minden rebellis tanárt!
S,
viktor vezír,
KIPcsak vezír
páncélautója messze jár,
Utána, bizony pusztaság
a MAgyar tartomány.
Sok száz kirúgott
tanár
Családja szenved, s magába' sír,
De egy se bírta mondani,
hogy "Éljen a vezír"!
Az országban
néma csend,
A Várba benn, se künn
se ének, se szó nem hallatik.
A vezír álmára
vigyáz a TEK,
és álmában vannak még akik,
voksolnak rá,
s, akik néziTEK,
hogy a királyi Várban még fenn lakik!
De
furcsa álom gyötri õt,
zúg síp, dob, zene,
harsog sok harsona!
És fülébe zúgja átkait
az úri (stróman) lakoma!
(TDT)
|
|
03»
|
Arany János: Tetemre
hívás (1877)
(Utánérzés
Orbániában)
|
A NERdei
sötét NERdõben
NÉPEMRE lesnek sötét
erõk.
Gyûlöletfegyver a vezír kezében,
"Ó, egek, hát
milyen idõk!"
NÉPEM szívébe tõrt döftek
õk!
S, irat a vezír
új alaptörvényt,
abban a NÉP szava se be,
se ki.
És ha siratni jönne
akárki már most,
"Jaj, annak aki parancsom megszegi!"
Amerre jár,
csak fekete ponyva,
nappali fénybe se süt be a nap!
Az Országos Vezírnek
csak az a gondja,
a csuhás a misét õ érte
mondja,
és aki mást mond,
az fûbe harap!
|
De eltûnt a
gyilkos gyûlölettõrrel,
helyette strómanok jönnek
elõ.
A NÉP tetemét gyilkos
erõvel,
s rendeletekkel fedi le õ,
Így biz a gyilkos sosem kerül elõ!
Az aggok kihalnak,
Az ifjak elmennek,
S a NÉP szívébõl
nem serken a vér.
Csak tanárok, s diákok énekelnek,
magába zúg a tömeg ezér':
"Te vagy a gyilkos ocsmány
vezér!"
(TDT)
|
|
02»
|
Vörösmarty Mihály:
A vén cigány (1854)
(Utánérzés
Orbániában)
|
Húzd
rá flórián!
Évek óta zsebedben az ára!
Íme az Út a munka világába!
Másnak elég a sors kenyéren és vizen,
ha te ülhetsz a cigányság nyakába!
Már rég szabadultál,
elteltek az
évek,
Ugye orbán elõtt nem így volt az élet?!
Húzd, ki tudja meddig húzhatod!
Mikor lesz a vezíred bukott!
Míg te dõzsölsz, a cigányság
csak koplal,
húzd rá flórián, ne gondolj a gonddal!
Hát, nem tanultál a börtön évekbõl,
amint üldögéltél egy zárkában
a priccsen?
Hogy nem felejt az ember a lõrétõl,
legfeljebb egy idõre kótyagos, becsiccsen!
Ahogy a vezíred,
te is veted a keresztet,
mert az amnesztia téged jócskán kieresztett.
Hááááát,
húzd, ki tudja meddig húzhatod!
Mikor lesz a vezíred bukott!
Míg te dõzsölsz, a cigányság
csak koplal,
húzd rá flórián, ne gondolj a gonddal!
|
Népednek csak
nyûg ez a nyomorú föld,
Mely,
tõled aztán foroghat keserû levében,
Mert annyi bûn és szenny költözött
tevéled
rájuk az elmúlt jó pár évben!
Hááááát,
Hadd jöjjön el egy új világ,
amelyen nincs már vezíred átka!
És téged se hordoz már e föld,
e jobb, e szebb világba!
Húzd, ki tudja meddig húzhatod!
Mikor lesz a vezíred bukott!
Míg te dõzsölsz, a cigányság
csak koplal,
húzd rá flórián,
gondolj hááááát, ...
gondolj már a gonddal!
(TDT)
|
|
01c»
|
Csokonai Vitéz Mihály:
A Reményhez (1803)
(Utánérzés
Orbániában)
|
A
vezérhez!
Bús
népével játszó
Ocsmány
Vérü
lény,
Istenséget játszó
Maffia vezér!
Kit teremtett magának
sok voksból a MAgyar,
S, újra megválasztja
Únos-untalan.
Cinikus
vigyorral
meddig nevetsz te még?
Rémes száddal mit nevetgetsz?
meddig köpködsz felénk?
"Ne
figyelj szavamra,
higgy tettemnek hát!"
Ezt mondád a népnek,
és hittek neked,
GALÁD!
NERdei
GAZokkal
Földünket beültetéd,
GYÛLÖLETTEL
hinted
Ország
Világ
felét!
Puszta
HATALOM
lett
Orbánia maga,
Mindenhonnan bûzlik
Ocsmány Vezír
szaga!
|
Köröttünk
burjánzik
sok NERdei GAZ,
De a NÉPNEK nem jut
Semmi-semmi vigasz!
Nincs itt már
reménység,
csak az utolsó kenet!
Az ifjúság, ki itt marad,
majd minket eltemet!
Otromba
Világ
ez,
mit teremtettél vezér!
De meglásd egyszer
csúnyán meglakolsz ezér'!
(TDT)
|
|
01b»
|
Csokonai Vitéz Mihály:
Zsugori uram (1794)
(Utánérzés
Orbániában)
|
Mutyi
az utam
Esmértek-é egy lényt, kinek szíve
nincsen?
Várában ül a NÉPTÕL
lopott kincsen!
Sõt, még asztalán is HATALOM
ízû a torta,
mit magába tömni soha nem sajnálotta!
Hol lakik?
Háááááát, odafönn
az EMBEREK felett,
onnan köpi le szotyival, a voksoló NÉPEKET!
Van ám palotája, messze fönn a Várba,
s óriás teraszáról néz
le országára.
Miközben zabál -mert gyomra mindég korog-
HATALOMAGYÁBAN
csak a mutyi forog.
Strómanok szolgálják, s cseléd
NÉPE azzal,
hogy részük lesz a mutyikból alázatos
aggyal.
Most is az forog HATALOMAGYÁBA',
hogy az EU-nak
nem köll az õ pávatánca.
-Micsoda idõk! -kiált fel, s korholja az eget,
Mennyi mutyi,
amit így elveszteget!
|
Üldögél
Várában, KIPcsak
vezérként,
azon töri fejét,
Hogy veri át NÉPÉT?!
Sokféle mutyi jut eszébe,
magába,
míg gondolatja csak a HATALMÁN
jára.
Pedig gondolhatna õsökre, ... Árpád
vezérre,
vagy a szittya múltra, s a nemzethy vérre,
Horthy kormányzóra, vagy Erdogan barátra,
Végül elindul a jó Türkmén
Tanácsba!
Ott örömmel fogadják, veregetik vállát,
úgy köszöntik, mint a MUTYIK
KIRÁLYÁT,
Kinek korrupt fõnök,
sõt gyilkos se számít,
ha hatalomról van szó, szilárd mint a
gránit!
(TDT)
|
|
01a»
|
|
01»
|
Halotti
beszéd (Legkorábbi
latin betûs magyar nyelvû szöveg, 13. század
eleje)
"Látjátok, feleim, szemetekkel,
mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban
(kegyelemben) teremté kezdetben [Úr] mi õsünket,
Ádámot,
és adta vala neki paradicsomot házzá. És
mind[en] paradicsomban való gyümölcsöktõl
monda neki élnie. Csupán tiltá õt egy
fa gyümölcsétõl.
De mondá neki, mért ne ennék: "Bizony, [a]ki
napon eendel az[on] gyümölcstõl, halálnak
halálával halsz".
Hallá holtát teremtõ Istentõl, de feledé.
Engede ördög intetének, és evék az[on]
tiltott gyümölcstõl, és az[on] gyümölcsben
halált evék.
És az[on] gyümölcsnek oly keserû vala leve,
hogy torkát megszakasztja vala. Nem csupán magának,
de mind[en] õ fajának halált evék.
Haraguvék Isten, és veté õt ez munkás
világba: és lõn halálnak és pokolnak
martaléka, és mind[en] õ nemének.
Kik azok? mi vagyunk. [A]hogy is ti látjátok szemetekkel:
Bizony, egy ember sem kerülheti el ez vermet, bizony, mind ahhoz
járó vagyunk.
Imádjuk Urunk Isten kegyelmét e lélekért,
hogy irgalmazzon õneki, és kegyelmezzen, és bocsássa
mind[en] õ bûnét!"
. . .
(Utánérzés
Orbániában)
Látjátok NEReim
"szemetekkel" (együtt)
mik vagytok! Íme, KORCS
és KAMU vagytok!
Mennyi Soros segélybõl
teremtetett kezdetben az õsi fidesz,
és ada Ott Vala
nektek paradicsomot hozzá.
És mind e paradicsomban
való gyümölcsökbõl választá
õsöt, és nevezé õt
Okos Viktornak.
Oszt, juttatá õt Oxfordba
Vala,
és csupán ennyit monda néki: "Légy
Okoska Vezér!"
Csak egyfajta gyümölcsnek fájától tiltá,
mondván:
"Bizony, aki e HATALOM
fájáról evék gyümölcsöt,
az HATALOMMÁNIÁS DIKTÁTORRÁ
válik!"
Hallá ezt Okoska
Vezér,
de feledé, és engede õsi természetének.
Egy napon evék a HATALOM fájának
tiltott gyümölcsébõl.
És azon gyümölcsnek keserû levétõl
a mondás beteljesedett. HATALOMAGYÚ
DIKTÁTORRÁ, Ocsmány
Vezérré
VÁLT,
és lõn népe
felett URALKODÓ
VEZÍR.
S, NÉPE
lõn HALÁL és
GYÛLÖLET martaléka.
Ki
az a NÉP? Hát, mi vagyunk! Ahogy láthatjátok
a SZEMETEKKEL!
Mert bizony, egy ember sem kerülheti el azt a vermet, amibe Ocsmány
Vezír
vezette e NÉPET.
Hát, a NÉP ne legyen
tovább engedelmes!
és e vezír bûnös
lelkéhez ne legyen kegyelmes!
|