(A hallható zene: Sosztakovics 7. szinfónia - részlet)

Emlékezz a múltra,
nehogy átéld újra!

Jöjjön a NÉPAKARAT !

Ne feledd el a színeket!
Legyen az karmazsin,
cinóberpiros, türkizkék,
vagy narancsos sárga, ...
Mert az eltompult emlékezet,
megannyi bajt hoz erre a világra!

Emlékezz, ó ember!
Miféle színné lett a barna?!

Szégyenkezik a fának törzse,
a nyíló bimbójú bokor,
s minden évgyûrû,
mely túlélve meggyötörve,
Teremtõ vidám virágot öltve …
emlékezik arra, …
a korra, az évre, a napra …
mikor történelemmé lett a barna!

Emlékezz, ó ember!
Miféle színné lett a piros?!

Kiserkedt õseink vére,
s halovány vörösre alvadt,
A virágba borult forradalmakból,
húsodba csupán a tüskéje mardalt,
Vérgyûrûvé vált,
s tiltott szín lett belõle,
A gondolat ma már nem tilos,
de úgy látszik, … kimondani …
még túl sokan félnek tõle!

Eddig tûrt a NÉP,
de ki a viktátort követte,
az ember ész nélkül maradt!

Barátaim, magyar földiek!
Elég volt!
Jöjjön a NÉPAKARAT!

(T.Dénes T.)