Kézfogás …

A kézfogásra kinyújtott kezet
fogadni nehéz,
ha ökölbe szorítva várod.
Ha halkan súgod, hogy "szeretsz",
Jobban megértem, mintha kiabálod!

És ha lágyan átölelsz,
mint megannyi szirom az érzékeny bibét,
Válaszul megkaphatod,
a legszebb szavaim egyikét:

"SZERETLEK"
Suttogva mondom,
mégis meghallod szépen,
Ahogy megbúvik a gyermek anyja ölében,
s várja, hogy el ne múljanak e percek.

"BÍZOM BENNED"
S hangszálam elhalón rebeg,
Mintha mélységes szakadék felett,
lengõ drótkötélen függve,
erõtlen ujjakkal markolom kinyújtott kezed.

DE mégis ...

"FOGOM KEZED"
Mert a kézfogás,
a legszebb érintés maga, …
Mert,
ha nem engedjük el egymás kezét,
az a közös jövõnk egyetlen záloga!

(TDénesT)