Kis Herceg ...

Talán e vers nem lesz remek,
hisz nincsenek már hercegek.

Egymagadban, délután,
"Túl az Óperencián",
Parányi bolygón jár az álmod,
Rózsád keresed, de nem találod.

Pedig szirmát cirmozza a szél,
illatozik, nem beszél,
Csend-ruhája szótlan csoda,
tartása kecses, mint tavaszi orgona,
Teste illatba öltözött,
színe szivárvány a mályvák között,
Arca harmatcsepp üde,
sárgán világít tüze.

Kedve mégse gondtalan,
mert egymagában hontalan,
S kis bolygólya mit sem ér,
ha vágyódik egy hercegér'!

Hisz, … ez mérgezi versemet,
hogy nincsenek már hercegek.

Ám egy napon, láss csodát!
Pici rózsa bolygólyát,
Kicsi herceg megtalálja,
Teljesül a rózsa álma,
Kedvük együtt kivirul,
Sárga rózsa kipirul.

Kis bolygón leszáll az éj,
Magányos rózsa már ne félj!
Álmodra kisherceg vigyáz,
Betakar, széltõl óv,
hogy meg ne fázz.

S hogyha egyszer … majd újra leszáll,
Messze-messze … "Túl az Óperencián",
Senkinek, … egyedül csak Neked,
Lesz valódi herceged!

(T.Dénes T.)