E kora õszi napon,
nem izgatom agyon magam.
Torkom még alig kapar,
És az sem zavar,
hogy nem tavasz van.

Eszemmel tudom,
hogy a nyárnak lassan vége.
Torkomban ott a garat és a gége,
És ha kicsit köhécselek,
Csak huncutul nézek,
mint a csintalan gyerek.

Nem is gondolok arra,
hogy az idõjárás napra kész,
Évrõl-évre megismétlõdik az egész,
hogy elsárgulnak a fán a levelek,
hogy mégsem irígykedem arra,
akinél jóval kevesebbet keresek.

Pedig az irígység színe a sárga,
s van aki pávatáncot jár ma,
Míg másoknak szomorú az õsz,
mert csak arra gondol,
hogy mindjárt itt a tél,
S a fûtetlen lakásban …
a fázós didergés elidõz.

T.Dénes T.