LÁTOMÁSOM ...
(kezdõbetûkbe rejtve)

Lassan megyek az utcán Budán,
egyre csak fel-fel a hegyre,
Mikor egy kétpupu állat,
azaz egy teve jön velem szembe.

Álmosan évõdök ezen a csudán.
Hiszen nem mindennapi,
hogy egy kedvetlen teve
jön velem szembe Budán.

Tudtommal ez az állat
nem is láthat hegyet …
amott a messzi sivatagon,
Hacsak nem mászik fel-fel
egy jól megtermett piramison.

Ott, … akkor majdnem leállt
az utcai forgalom,
Mikor a teve megállt,
és legelni akart a pár(t)atlan oldalon.

Milyen vicces!
Nagyokat kacagtak kicsike gyerekek,
hiszen õk könnyedén mászták meg
e budai hegyeket.

Ámbár kissé furcsa volt,
hogy meg se álltak,
És oda se figyeltek, …
"Talán holt?
Vagy él-e nagy púpos állat?!"

S, ahogy mentem tovább,
a szûk utcákon észak-budán,
Egyre több ember nevetett,
s, nézett vissza rám furán.

Ott, … akkor szétnéztem hát,
vajon csak látomás volt-e a kétpupu teve?
Netán nyáron megjelent Budán,
a száraz sivatag homokos szelleme?!

Most már belátom, …
e csodát tovább nem mesélhetem,
Mert ha megállás nélkül megyek,
lassan e budai utca végére érkezem.