Lehetnék szétporló szén elhagyott bánya mélyén,
Vagy elszállt sóhaj gyenge ajkadon,
Piciny pirosló pipacs egy múló sírhant szélén,
Vagy örök ölelés, ha úgy akarom.

Lehettem volna (mint minden ember) MINDEN!
Patak medrébe hulló hûs harmatcsepp talán,
Vagy kattanó zár, rozsdás selejtes bilincsen,
Megannyi élet meg-megroppanó alkonyán.

 

"A gondolat, akárcsak a szeretet,
korlátlanul osztható,
és mindig van maradéka."
(T.D.T)

 

Úgy szeretnék lenni a végtelen számsorból én az EGY!
Hogy velem kezdõdjön a mindenség (csak egyszer)!
Nem színtelen, szürke, bûzös, rothadt elegy,
mit megrág, megemészt, s kiürít e világ …
--------------------------------------- a "tiszta" rendszer!

Lehetnék tûnõ, könnyû álom,
melybõl fájón csodás az ébredés,
S talán éppen-éppen erre vágyom,
mert megannyi jónál … jobb egy cseppnyi létezés!

Szenved a múló pillanat,
s maradni szeretne örökre.
Az élet csak egy illanat,
sosem lesz óriás, ...
------- mindig csak törpe!

(T.Dénes T.)