Látod,
a sötét csillagmintás takaró alól
kibújik a régen remélt reggel.
Bármit álmodtál,
a Nap úgyis felkel,
és ha nincs kivel megoszd ez újabb napod,
Büszke nem lehetsz rá,
hogy magaddal mindig megoszthatod.
Én
se vagyok büszke,
hogy minden napom
újra meg újra,
csak az enyém.
És ha felébredek,
reményt hazudva,
csak belsõ hangom kongását hallgatom én.
---------------------------------------------------------------
(T.D.T.)