Álmatlan fekszik az ágyán a szülõ,
Éhesen sír sok-sok gyerek,
Már sztrájkolni sem mernek a szakszervezetek.

Mi lesz így belõled NÉPEM?
Meddig hízik a zsírodon
a kövér, kósa, lázár, rogán?
Ég-e orbán zsírja a norbi apdéten?
S miért nem döglik senki se éhen
mészáros lõrinc birtokán?

Mikor mondja ki e NÉP,
hogy "ELÉG! Türelmünk fogytán!"?
Majd ha csontvázakkal telt az útszéli árok,
ahová aljas pávatáncával lökött be orbán?

Kórosan fogy már a NÉPÜNK,
Miközben zsírosra hízva
kacagnak rajtunk odafenn!
Cinikus igérgetés a fizetésünk,
Lassan eltûnik a jövõnk,
s felemészt minket a jelen.

Újmagyarul beszél a felsõ tíz (ezerszer),
Szóra se érdemes a szó, hiszen lázár
Cinikus mosolya, … szó nélkül aláz már,
Idelenn az elhintett gyûlölet pusztít,
s õrli fel a NÉPET,
ez a velejéig rothadt rendszer!

Meddig vár e NÉP?
Míg hangtalanul,
mesétlen alszik el minden gyermek?
Míg a Várban odafönt (a NÉP feje fölött),
a viktátor nevetve szól:
"Mi az, hogy nép? Mi az, hogy nemzet?
Elég ha annyit mondok, … NESZTEK."

Oszt harminc évre titkosítva lesz a NÉPEM,
és vele az újMAgyar gondolat, …
Mert e hatalomagyú viktátor fejében egyszer,
E néptelen, … aljas gondolat megfogant!

Orbánia (MAgyarország), 2016., ... ??? --------(T.Dénes T. )