MESÉLNÉK NEKTEK
összes GYERMEKEK !
Elmesélném a világot, … elmesélném az életet.
Mondanék mesét arról amit láttok,
S mesélnék mesét, ami megtörténhetett.

ÜLJETEK LE MELLÉM !!!
Hunyjátok be csendben szemetek!
Én itt ülök és várok régen, hogy
egyszer mesébe elegyedjek veletek.

. . .

Hajdan apró pici lények lepték el a Földet,
Örökké szerettek, sohasem öltek,
Arcukon (ha volt) szivárvány mosoly virágozott,
Nem ismerték még a szót, hogy "a ti világotok".

Csak éldegéltek évmilliókon át, … legott,
Akkor nem tudták még,
hogy majdan evolúciónak hívják e varázslatot, …
Akkortájt csupán a túlélésért folyt a harc,
a fegyverek nélküli háború, …
Nem volt kegyetlen kínzás, öldöklés, bosszú és gyanú.

Nem tudom, hogy szerették-e egymást az õsi állatok?
Vajon a kipusztult fajoktól, a túlélõ jobbá válhatott?
S az óriásgyíkoktól, hüllõktõl származnak-e éppen,
a hétfejû sárkányok a gyerekmesékben?

De azt tudom, hogy mióta megjelent a Földön az ember,
a világ megtelt szorongó bûnös félelemmel,
És a túlélés helyett, az örök élet reménye megfogant,
ettõl vált bûnös eszközzé, az emberi gondolat.

És gyilkos versennyé lett a lét, … az emberi élet,
tündérmesék helyett, a feltámadást hirdetik,
Csak a földi lét érhet így véget, …
Ezért az ember már a mindenségre vágyik,
Uralni akarja a földi életet, … no meg a túlvilágit.

MESÉLNÉK NEKTEK
összes GYERMEKEK !
Elmesélném a világot, … elmesélném az életet.
Mondanék mesét arról amit láttok,
S mesélnék arról, ami soha meg nem történhetett.

. . .

Alig fogant meg,
már START-hoz áll a létre nyíló gyermekélet,
Az e-mber ím megteremtetett, ...
Miért?
Talán csak a verseny végett?!

S felcseperedve telnek-múlnak az évek,
fölnõtt lesz lassan minden gyermek,
Lesznek alattvalók, lesznek vezérek,
… és örömet, ha néha-néha játszik,
már csak abban lel,
… ha nyerhet, ha csatázik!

A nyeremény lett az úr,
gyilkos nullaösszegû játékban vadul,
pénzzé változott minden, … ami érték volt egyszer!
Már csak múlt,
mikor meséken nõtt fel a gyermeki elme,
S tündérré lett a rút varangy teste,
ha ifjú királyfi kezében küzdött érte fegyver!

Mára a virtuál valóság változott mesévé,
Az esti mese ósdi, ... apa, anya fáradt,
de van helyettük Internet, videó és tévé!
S ha szemed lecsukódik, ólomsúllyá válik pillád,
Nem hallja meg senki, hogy
"Mesélj még!"
míg gyermeked hangja az álmok világába ring át.

MESÉLNÉK NEKTEK
összes GYERMEKEK !
Elmesélném a világot, … elmesélném az életet.
Mondanék mesét arról amit láttok,
S mesélnék arról,
hogyan változtatta meg a gyûlölet a világot.

. . .

Egyszer, … nagyon-nagyon régen,
Tán nem is itt a Földön,
Tán messze fenn az égen, …
Íródott egy mese, mit máig mesélnek,
amitõl a fölnõttek néha szorongnak,
rettegnek és félnek.

Ezt a mesét hallgatják milliók,
s közben tátott szájjal néznek az égre.
Azt hirdetik, hogy õk a jók,
és nincs szükségük igazi mesékre!

Ahol a kezdet és a vég,
a természetes rend millió évek óta,
Ahol egyik ember a másikat,
már rég nem húzza karóba, …
Csak mert mást gondol, mert másként érez,
mert kimondja: "Én nem a teremtõbe hittem.
Én nem kötöm az életem semmi vezérhez!
Engem a gondolat vezet, nem a mindenható isten!"

És ha mesémet folytatnám még
… kicsit tovább,
Szeretném ha tudnátok gyermekek,
hogy vannak bizony CSODÁK!

A legszebb csoda a SZABAD GONDOLAT!
Mert azzal nem bántasz,
mindig csak megtisztelsz másokat.
S amint kimondod,
az õszinte szó nem gyûlöl soha,
mindig csak SZERET, …
Hidd el, a SZABAD GONDOLAT az,
Amiért érdemes élni, …
és elmesélni, …
ezt a csapzott, olykor mostoha életet!

T.Dénes T.