NE LEGYEN sötét (f)agyhalál!

NE LEGYEN sötét (f)agyhalál!

Levegõt! Levegõt!
Édes füvû legelõt!
Áttetszõ, hûs patakot,
nem íly poshadt vacakot!
Ember nélküli hegyeket,
vadvirágot eleget!
Fénylõ szivárvány hidakat,
szerelmes szavakat (igazat)!
Vágy hevülte meleget,
szívbõl jövõ jeleket!
És hogyha a Nap leszáll,
ne legyen sötét (f)agyhalál!

Persze mindez nem érthetõ,
ha hatalomnak híve õ!
S könnyet sem ejthet valaki,
ha a pénz oly fontos õneki!

De eljön majd egy szebb idõ,
Lesz harmatos, dús levegõ,
S tücsök-hangú hajnalon,
Ha kinézel az ablakon,
Ott a messzi végtelenbe',
Mintha másik élet lenne!
Olyan lágy, … halk, … erdei,
mégis mélyen emberi,
Hûs patakú, … csobbanó,
Vágy hevére olvadó,
S a szót, hogy SZERETEM,
Látni izzó szemeken!