(72. születésnapomon)
Idén
a számmisztika humorát élvezem,
mivel éveim száma (72):
kettõ a köbönször három a négyzeten!
Arcomat lám átszabja
a ránc,
nem megy már a medvetánc!
Hajam fogytán,
elkopott már, …
A régi emlékek egyre gyûlnek,
hûvös cseppekben lassan elvegyülnek,
Ahogy sebes patakokból lesz hullámzó folyó,
ahogy rég várt GONDOLATBÓL
megszületik az igaz SZÓ!
Magamba halkul
a hang,
talán már vágyom,
hogy megszólaljon a harang,
és legyek csak örök látomás!
Ahogy csak én szólok,
nem szól így senki más!
Az
elsõ két prímszám a fõszereplõ!
Elõször 2 az alap és
3 a kitevõ ,
azután jön a gyors szerepcsere,
és máris elõáll 3-nak négyzete
.
Most már csak szorozzuk össze õket,
és ím az eredmény hetvenkettõ
(8
x9=72) lett!
U.i.: Ó, én beszéltem, írtam, szóltam.
Szavakat véstem a porba, szónokoltam?
( T.Dénes T. , Budapest, 2024. december 5.)