Emberi Kiáltvány! - Petíció

Már NEM fél az Ország ( YouTube-on!)

Szidjuk a múltat, mert nem tetszik a jelen?
Mert összegyûlt bennünk száz meg száz félelem,
és fertõzõ kórként terjed a szörnyû hallgatás,
míg kialszik a tûz, s már csak halovány a parázs.

Régi énekek hangja se lángol,
az ifjúság sem dalol a tábortûz körül,
bennük a remény forró tüze fogy tán!
Halvány emlék csak a hajdani Weöres Sándor,
aki gyermeki lélekkel dúdolt, ahogy kifért a torkán:
"Alva jár az Orbán,
tornyot visz az orrán,
trombitások ülnek benne
három szekér polyván ,
…
rémes álmot lát az Orbán
polyva-fellegekben"

És lám, a költõ jóslata életre kelt, itt él a jelenben,
… beteljesült,
Orbán felébredt, ... a torony Magyarország,
s a nép lett a polyva, mely álomba szenderült!

Szidjuk a múltat, mert nem tetszik a jelen!
Mert a viktatúra lelketlen, … sõt nemzettelen,
és hallgatástól fekélyes a puszta kín,
mert évszázados kórunk,
a gyûlölet fertõz lázasan megin'!

És reggelente ma már úgy ébredünk,
hogy fénytelen, aljasan zord ez a világ,
pedig sok-sok közös dalunk van nekünk,
mégis egyre csak Adyval kérdezünk:
"E szûzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?"

Szidjuk a múltat, mert nem tetszik a jelen!
Csak így lehet igaz, … csak így és eképp,
hogy orbán toronyban ül polyva fellegen,
és halovány hangon szól csupán Arany felénk:
"S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire !
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sír."

Hát ne szidjuk azt a múltat (ember)barátaim,
amibõl õseink sem tanultak,
hisz a jelenben görnyedünk megin'!

Így maradt nekünk a kín,
hogy csak magunkban cipeljük
egy-egy nagy költõnk szavát,
halkan, síri csendben idézni is tudjuk õt, …
s fátumként õrizzük Himnuszunk megvénült sorát:
"Megbûnhõdte már e nép a múltat s jövendõt."

(T.Dénes Tamás)