--- Ne válaszd ...

Gondolkodással lett EMBER az állatvilágból.
Lényege pénzzel megmérhetetlen.
Érzelmei óvták a kipusztulástól,
A pénz hatalma merénylet az emberiség ellen!

Keresni kéne, kutatni a mindenség titkait!
Nem értem a mércét amivel mérnek ma itt!
Szeretni kéne, HOMO SAPIENS-nek lenni,
hogy tudjunk megannyi kérdésre felelni!

Ezer álarc mögé bújt már el az ember,
hogyha félni kell, ... félek , félni sem mer!
Ha még szabad, hát megkérdem szerényen:
Ez a fügefaleveles emberi szemérem?

A hús, a vér tocsog a szennyben.
Elönt a televízió,
csomót kötött a szemekre ez a civilizáció.
Csomót a fülre, ... a szívre, ... a szájra,
nehogy az EMBER magából kikiáltsa:

Hogy színekre, szépre, örömre vágyik,
Hogy nem ellensége attól a másik,
Hogy más az arca, a szeme, a haja,
Hogy mindenkinek más az ujjlenyomata,
Hogy tudja meg a világ már végre,
A pénz épül az EMBERRE,
NEM az EMBER a PÉNZRE !

Bankjegyekre változott a Föld ózonpajzsa,
érzéketlenné vált az ember a zajra,
papírpénzbe öltözött az embervilág,
észre sem veszi, hogy valami rág,
Ott benn, ott lenn a mélyben,
az emberek lelkébe nyíló fekélyben, ...
Ahol fel kéne ismerni, ami emberidegen,
s nem átengedni az immunrendszeren!

Vedd észre, Ó EMBER ... újra, végre,
Csak egy-egy percig ne gondolj a pénzre,
s megláthatod a varázslatot!
Ott benned, minden sejted mélyén ott,

Mikor
Árnyak hûvösét a napfény betakarja,
Szerelmek melegét óvni akarja,
Ahogy ártatlan öröm a bánat reménye,
Csodás harmónia minden csend erénye,
S vidámság testvére olykor a bú,
Ha szelíd béke várán dúl a rút háború.

De vigyázz! Az életemre kérlek!
NE VÁLASZD A PÉNZT TÖBBÉ VEZÉRNEK!
Mert ami szép, ami kedves, ami emberi,
A pénz ördöge, mind-mind embertelenné teszi!
--------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.