Odafentrõl vetett árnyék lett a népünk sötétlõ keserve,
mint mikor szélfútta tájra száll le a vakfekete este.
Ha elalszol, sûrû sötét éji kín takarja álmod, …
A végtelen végre vágysz, s lassan-lassan elhiszed,
hogy íly világtalan marad, egykor szép világod.

Majd szótlanul rádköszön a nyirkos,
fénytelen … siketen hallgató reggel, …
Mint mikor a zár megcsörren a börtönön,
és minden rabtársad egyszerre felkel, …

Már a gondolatnak is letört mind a pille szárnya,
Mint ázott pillangó tekint, …
a messzi, … szebb világra,

Ahol szabadon szárnyalhat megannyi gondolat,
Ahol nem éheznek milliók,
s ha élni vágysz, nem kell szolgálnod másokat!

Ahol mesére alszik el este a gyermek,
Ahol nem reszket a szülõ,
Mert reggel, ha felébred, …
odafentrõl vetett árnyéktól szenved!

Ahol majd, … egyszer, … talán, …
az életrõl szólnak a világos nappalok.
Nem a VÉG lesz a legszebb remény,
mert ha megszületsz, az csak rügykezdemény,
Hogy kimondhasd egyszer-egyszer a legszebb mondatot:
"ÉLEK, … és ettõl boldog vagyok!"

(T.Dénes T. )

-Orbánia (MAgyarország), 2010., ... ???