Õszi esõ szitál ...

Aprószemû õszi esõ szitál,
az ablakon nyomot se hagy.
Nem látható, csak sejthetõ,
borús ruhában, hogy ki vagy.

Nyársirató, könnyezõ,
szipogtató szürkeség,
ecset, mi nem ismer mást,
csak sárga színt,
festékbõl semmi sem elég,
mire bemázolod az elmúlást,
a millió levél't a kínt.

Újra recsegve szól az aszott avar,
kopasz fák állnak szinte meztelen,
Az összefonnyadt idõ sem zavar, …
Csak legyünk már túl ezen az õszi reggelen!
---------------------------------------------------------------------------------(T.Dénes T.)